WORLDNEWS ISSUE 19 OFFTOPIC
Chapter Honour -
Space Crusade

Kicsit szokatlan lesz ez a cikk abban a tekintetben, hogy nem szerepel a 19-es szám menüjében. Úgy láttam jónak, ha nem terhellek agyon benneteket Chapter Honour képekkel, ellenben, mivel találtunk egy single player/cooperative pályát, ennek örömére megint ellövöldöztünk egy filmtekercsnyire való képet, amit ezen a kerülõ útvonalon osztunk meg veletek. A pályán észrevehetitek, hogy vannak eredeti Quake ellenfelek is: ez valójában nem így lenne, csak a modelleket (pl. génorzó, carnifex) egyelõre nem sikerült mûködésre bírnunk, úgyhogy jelenleg ezek voltak helyettük. A lényeg akkor is azon lesz, hogy rettentõ izgalmas, és nagyon jól meggyártott kis pályáról van szó, amin fél-egy óra erejéig nagyszerûen el lehet kergetõzni, ezúttal nem egymás ellen, hanem egymással. A szituáció a szokásos... Egy Hulk nem válaszol, mi pedig jól bemegyünk a kis torpedónkkal szétnézni, hogy mi is történt odabenn... A többit már képekben.(Vigyázz, az oldal a sok kép miatt erõsen igénybe veheti a böngészõd lehetõségeit, esetleg be se jön! Ekkor szedd le inkább wgettel, kikapcsolt image loading mellett olvasd a szöveget és egy visage segítségével nézd hozzá a képeket. :)

A postások ma nem értek rá, úgyhogy ma a tûzoltók játszanak. Figyeljük meg mennyivel szakértõbb módon dolgoznak a tûzoltók, nincs gomb összekeverés, rögtön kezdéskor már termintátorként ácsorgunk a buszmegállóban... Legalábbis én, és legalábbis ha a torpedónkat lehet buszmegállónak nevezni..

A tûzoltó terminátorok jóval szebben néznek ki a postásoktól, kis hátrányuk, hogy könnyebb észrevenni õket. Mindenesetre a menetfelszerelés még így is jobb, mintha kockaladával rohangásznánk...

Irány az ajtó. Mint az jól látható, még nem vettem észre, hogy én nem tûzoltó vagyok.

Ez persze senkit nem zavar a bemelegítésben, ahol a régebben csatlakozott, immár töküres torpedóba betévedt scout hibridet kell hûvösre tenni.

Mint az észrevehetõ elmentem uniformist cserélni, mert hát hogyan nézne ki az, hogy nem ugyanúgy nézünk ki, mert ugye jól kinéznék. Vagy mi. Nnno, nézzünk be...

Jól benéztünk... Ez lenne a Hulk központi raktere. Vagy micsodája... Valahol mögöttünk van az irányítóterem (de kinek kell az, mi a kantint szeretnénk felkeresni) úgyhogy keresünk is mindjárt egy ajtót.

Ennek olyan kellemes kis kantin kinézete van. Kis piros ajtó, kiszûrõdõ sörszag (vagy olyasmi). El se lehet téveszteni...

Tessék, tántorgó szesztestvérek özönlenek ki az ajtón, mondtam én, hogy jófelé jövünk... Tántorgó szesztestvéreket is hüvösre tesszük (nehogy azután visszajöjjenek tovább apasztani a készleteket).

Hol a sör? Hol a sör? Átverés áldozatai vagyunk. Ez nemhogy nem a kantin (szálláshelynek néz ki, jó kis bolhás ágyakkal, ahogy az illik), de még egy üres borosüveg sincs sehol..

Lássuk hátha a szesztestvérek tudják merre van az igazi kantin. Persze õk már nem beszélnek, mert a szitává lõtt bárányok hallgatnak ugye....

Letörten állunk. Hogyan fogunk így ellátmányhoz jutni? Valamit ki kell találnunk. Úgy hiszem legjobb lenne járókelõket megkérdezni....

Fene az aggresszív járókelõibe. Már a kantin említésére is lövöldözni kezdenek. Lehet, hogy ez egy antialkoholista hajó?.

Nem járunk több szerencsével következõ járókelõnkkel sem. Ezóttal mondjuk nem õ kezdett el lõni, hanem mi, de szigoróan csak az egyensúly megtartása érdekében....

Ez itt én vagyok. Nehéz elhinni, hogy magamat nézem, dehát van ilyen, nem mindig mûködnek tökéletesen az ember reflexei, és a terminátor páncél sem nyújt tökéletes védelmet... Az állat aki elütött (mert sosem tartják be az 50 kilométert, csak tépnek mint a veszedelem) persze itt fetreng rajtam. Úgy kellett neki, nem nyújtott elsõsegélyt..

Eeez most nagyon szép lesz, figyeljen mindenki. Att1s bemutatja, hogyan kell végigmenni egy folyosón... (A rendõrök ezt a záróvonalon történõ szlalomozással szokták végeztetni, jelen esetben azonban nem állt ilyesmi rendelkezésünkre....).

Megy ez, megy ez, a folyosót legalább már megtaláltuk...

Itt van egy kis pittyputty, de még nem tért le a folyosóról (még jó, hogy vannak azok a korlátok, ugye).

És tessék, mondja valaki, hogy nem vagyunk szín józanok..

Már csak a kantin hiányozna, hogy ne tartson már soká ez a tarthatatlan állapot, ugye....

Att1s szagot kapott. Helyes. A kantinnak tehát erre kell lennie.

A portás kicsit izgága volt, a beugró meg magas, úgyhogy ezúttal eltekintettünk a belépõ megfizetésétõl (úgysem volt egy kanyi vas sem nálunk).

A pultos is ideges, tudnám mire fel. Érteném miért rohangászik fel-s-alá.

Bumm. Kellett neki rohangásznia. Amikor úgyis tudja, hogy az én flintám az hatlövetû.... Vagy mi.

Nincsen kantin itt se. Sebaj, azért kinevezzük. Inni ugyan nem ittunk, de nagyon idegesek lettünk, mert az nem kiszolgálás amit a csapos mûvelt.

Tessék, ilyen idegesek lettünk. A légkondi is elromlott (talán ettõl vagyunk ilyen szomjasak), úgyhogy marha meleg lett itt a hajó reaktorától, tán jó lenne körmére nézni a szerelõknek..

Csak kapjuk a kezeink közé...

Nana... Nem én vagyok a szerelõ...

Na! Ha egyszer mondom!!!

Phew. Ezt megúsztuk, de Att1s tovább dohog... A légkondi biztos lenn kell legyen az alagsorban. Szerinte.

Na tessék. Alagsor.

Persze a csapot megint nem zárták el, a szokásos. Azután majd csodálkoznak, ha jönnek a vízmûvektõl ellenõrzésre...

Ezt nevezem beázásnak azért. Szó szerint tö*ig mászkálunk a vízben... De ez legalább kellemesen hûvös.

Ez itt nem az aminek látszik, itt nem nagyon világos van, hanem nagyon sötét, ezért kellett bekapcsolni a páncél reflektorait, amitõl megint nagyon világos lett. Hát ez világos, nem?.

A vízmûvek munkatársa szintén kicsit aggresszívnak mutatkozott, ugrált meg pattogott összevissza, hogy azonnal haljunk meg. Hát dögöljön meg az ilyen, nem?

Na azt tudnám, hogy most hova rohanunk annyira....

Ahha. Megvan. Megint fel. Gondolom, hogy majd megint lejöhessünk...

Nincs mit tenni, fel kell vetnem az ötletemet, miszerint a küldetéssel is foglalkozhatnánk... Magyarul megnézhetnénk mi lelte ezt a hajót....

Örvendezénk vala. Arra ugyan nem jöttünk rá, hogy mi lelte a hajót, de a postások torpedóját megtaláltuk.

Hmm. Bátrak ezek a postások. Felszerelés nélük becsattogni a hajóba... Vagy lehet, hogy csak lekésték a fiúk az induló torpedót?.

Ez a hely valami sötét titkot rejt. Tessék. Nem megmondtam? Hol lehet a lámpám kapcsolója, demózok egy kicsit fényerõbõl...

Hát ehhez képest a lyukas szkájvóker egy kezdõ illuzionista, nem? Goethe után szabadon... Lõ fény. (Az ellenség ezt szó szerint is vette, lõtt is rám, de rendesen)

Nnna itt álljunk meg egy pillanatra történetünkben. Egészen eddig kellemesen elviccelõdtünk a pályán, amikor azonban a fent nevezett Carnifex névvel illetett úriembert megláttuk a pályán azért rövid idõre visszavonulót fújtunk. Ide nem lesz elég a hagyományos fecskendõ, ide valami komolyabb szerszám kell....

Itt már a torpedóból jövünk kifelé, felpakolva mindenféle marha nehéz fegyverekkel. (Meg Mike Oldfield kazikkal, a rakétavetõk meg be vannak töltve a Király nevezetû lõszerrel (44 milliméteres Zámbó Jimmy CD).

Szóval ha a Carnifex ettõl nem szarjaössze magát, akkor rajtunk lesz a sor, mert ennél nem van erõsebb. (Mit vágnál ahhoz, aki szereti a Zámbó Jimmyt, fõleg ha szükséged van a hûtõszekrényedre, és nem akarod ilyen idiótára pazarolni?).

Nnna, két devastatorunk felsorakozik a startvonalhoz. (Jó messze a carnifextõl).

Aztán adunk neki apait anyait... Figyeljétek csak azt az "Felkelek, felkelek, ne nézz ma rám..." címû slágergömböt...!.

Elfeküdt. Carnifex elment csicsikálni. Szóval ettõl volt kifeküdve mindenki a hajón.

Amint a mellékelt ábra is mutatja. (Na jó, õ talán tõlünk feküdt ki, de majdnem mindegy, nem?).

Persze vannak még idegesítõ dolgok a fedélzeten. Úgyhogy úgy beállunk, hogy mindenki már elõre beszarjon tõlünk....

Pl. Itt ez a dokk ajtó. Egyszer kinyitottuk, majdnem reload lett a vége... Marha nehéz kijönni ám onnan, mert magyarul megmondva nem lehet. Odalent meg sötét van és csillagok... :).

Valami bûzlik. Valamit elhagytunk a Carnifexnél... Páncélcsere után megyünk is vissza a mulatóba.

Nimá, közben termettek itt népek, akiknek igenis teccett a carnifex, meg a zámbó jimmy....

Az egyik jól meg is somja szerencsétlen Att1st. Úgy, hogy el is dõl szegény... (Bizta Jimmy számokat sugdosott a fülébe...).

Att1s, Att1s, jól vagy? :) Eléggé kiütötte szegényt ez a nagy élmény...

Megjött Att1s ismét, de úgy szétnézve volt itt buli rendesen....

Nnna ez a hely itt mi? Az elõbb estünk bele, úgyhogy én nagy zöld gödörre tippelek...

Szerencsére van neki kijárata, ami persze megint az alagsorba vezet. Innen persze már ismerjük az utat kifelé....

Ez az utolsó ajtó ebben az irányban, a gödröt is kikerültük, más már nem nagyon...

Áááááááááááá..... Arról nem volt szó, hogy még egy (amúgy három, de abból az egyik beszólt szarul a másiknak, azután elintézték a dolgot egymás között) carnifex van!!!.

Erõs iramú visszavonulást diktálunk, mert mint látszik a Storm Bolter NEM a carnifex ellen van kitalálva.... (magyarán eddig egyszer nem sikerült még megsebezni vele).

Õ persze jól elvan, nem tud átjönni a gödrön. (Csak mellette, hogy pusztulna ki az ilyen káoszfajzat). Na mindjárt elszaladunk valami épeszûbb fegyverért.

Útonálló! Persze, ki más állna az útban mint az ember legkedvesb bajtársa... Na most lõjek, vagy várjam meg, amíg elmászik az útból? :).

Nno, és miután az összes carnifexet felszámoltuk jöhet az irányítóterem. Itt mindenféle népek úgy csinálnak, mint akik értenek hozzá, közben csak nyomkodják a gombokat összevissza....

Kellett ezt szóvátennünk. Nem bírja a szakmai önérzetük, minnyá olyan aggresszívek lesznek, mint a többiek... .

Azután meg éppolyan csendesek. A hajó kitakarítva, a hipertér alagút (ami a jó ég tudja hova vezet) a Carnifexeknél nyílik, csak arról már nincs fénykép, mert kifogyott a film... C'est la vie... Mindenesetre eddig ez a pálya tetszett mindenkinek a legjobban. :).