SPACEHAWKS' WORLDNEWS
ISSUE 20

Egészségügyi morgolódó(?)

Leon cikkén felbuzdulva úgy gondoltam én is leírom az orvosokkal kapcsolatos "élményeimet". (Isten hozott mindenkit a WorldNews Vészhelyzet különkiadásában-Emeric SH) Történt, hogy igen erõs gyomorégés kínzott már egy hete. Nem rendszeresen jelentkezett, de elég kellemetlen volt. Nem tudtam aludni és már a pánik is kezdett eluralkodni rajtam. Most bizonyára jönnek a fikázó megjegyzések, de egy agykontrollos barátomat megkértem, hogy "nézzen utána" mi van. Már õ is azt javasolta, hogy forduljak orvoshoz. (Pillanat, a biztonságiak szerint valami csõdület van az épület elõtt, valami lincselést meg lámpavasat emlegetnek-Emeric SH)

Lementem a körzetihez csütörtök délután és elõadtam a panaszaimat. Felfektetett az ágyra és megnyomkodta a hasamat, ahogyan az illik. Majd kiköptem a gyomrom úgy fájt, de nem azért, mert egy állat volt, hanem valami nem stimmelt. (Azután levette az LCLC-t-Emeric SH) Bekövetkezett, amitõl tartottam; irány az SZTK. Másnap elmentem, de mivel elõre kell kérni idõpontot, ezért nem volt túl sok remény bennem, hogy hamar túl leszek rajta. Itt jött az elsõ pozitív csalódás. Hétfõ reggel fél kilencre kaptam idõpontot.

Gyorsan teltek a napok (az a kettõ). Vasárnap délután volt egy kisebb születésnapi buli. Finom pezsgõktõl böfögtek a haverjaim, én pedig csorgó nyállal figyeltem elégedettségüket egy-egy korty után. A baj forrása az volt, hogy a körzeti doki szinte mindentõl eltiltott. Cigi, szénsavas üdítõ, fûszeres kaják, alkohol. Közeledett a lefekvés ideje és már nem is annyira akaródzott nekem gyomorröntgenre menni. Hallottam felõle egy-két rossz hírt.

Eljött a várva nem várt hetfõ reggel. Irány az SZTK, ahol a finom kis gipszkása várt elfogyasztásra. Bementem, leadtam a papíromat aztán csüccs. Kb. 15 percet vártam mire szólítottak. Bementem az öltözõbe, vagyis a 3-as számú vetkõzõbe. (Namost öltözõ vagy vetkõzõ?-Emeric SH) Nem volt villany, de azért megtaláltam hova kell pakolni a cuccot. Doki hivat, beálltam a röntgengépbe. A doki egy cuki habaróval keverte egy még cukibb piros fazékban a reggelire elfogyasztandó gipszkását. Kimért a merõkanállal egy adagot a bögrébe. Aztán mondta, hogy kezdjem el inni. Baromi szar volt, de az ember mindent megtesz az egészsége érdekében. Közben tologatta azt a vackot elõttem, majd frankón felpréselt. Megkért, hogy mozgassam ki-be a hasam, hogy táguljon a gyomorszáj. Elég hülyén mutattam, akár egy kezdõ hastáncos. Mindenesetre a legfontosabb kellék, a hasam az a helyén volt. Bármelyik hastáncos csaj megirigyelhette volna. Csak a tehetség hiányzott. Megnézegetett még párszor a doki, majd elmondta, hogy nincs semmi, de azért majd szedjek gyomorsav csökkentõt, amit a körzeti már elõzõleg felírt.

Mentem az öltözõ felé a doki elõzékenyen kinyitotta az ajtót, majd kötelezõ formulaként jött a köszönés. Szedegettem magamra a ruháimat. Már éppen a pulóvernél tartottam, amikor kiáltják a nevem. Gyorsan felkapkodtam a ruháim és nyomás kifelé. A kedves kis nõvérke, vagy talán asszisztens, már ott várt kint a leletekkel, vagyis egy papírra fel volt írva a "zárójelentés". (Majd átnyújtotta a mûanyag zsákot, megmutatta hogyan lehet a zippzárt belülrõl üzemeltetni, végezetül pedig meleg mosoly kíséretében átnyújtotta a lábujjra való cédulát is-Emeric SH) Kész ennyi. 9:10-kor kint voltam a rendelõintézet ajtaján.

Most azt hiszem Leon beszól nekem, hogy a bunkó mázlista pesti. Azt hiszem igaza is van, mivel elég durva volt, amit leírt. Nekem 10 percre van gyalog a nagy rendelõintézet, 5 percre a körzeti. Még felöltözni is alig volt idõm olyan hamar lerendeztek. Kíváncsi vagyok, hogy vidéken mikor fog javulni az ellátásbeli helyzet. Vagy talán az ottani orvosok úgy gondolják, hogy úgyis a házipálinka a legjobb orvosság falun? Nem értem. Remélem, hogy változik egyszer a dolog.

Desco^BLT