SPACEHAWKS' WORLDNEWS
ISSUE 20

FINAL FANTASY - THE MOVIE

Cupp-cupp, mondta a zöld takony amikor megérkeztek a katonák. Gurlp, gurlp, folytatta, amikor Gray megpróbált talpra evickélni benne. Majd sietôs hörp-hörp kíséretében elpárolgott, egy nagy, csúnya páncélos alaknak adva át helyét, aki nem átallotta a flintáját emelgetni. És ezzel pedig kezdetét vette egy egyszerûen csodálatos tíz perc egy film életébôl.

Egy filmébôl amely istenigazából nem hatott az újdonság erejével. Tulajdonképpen matinéfilmnek számított azok többségének körében, akik megnézték, és nem tudták mit is néznek: ôk jól elviccelôdtek a készítôk nevein (hülye japánok), hiányolták a happy endet, meg úgy nem is igazán értették mit is néznek. Ennek ellenére kultuszfilm lesz, vagy már azzá is lett: persze nem a nagyközönség körében. Ôk szépen odakönyvelik majd a Shrek mellé, nem is minden alap nélkül, de errôl majd késôbb. A lényeg az: kevés filmmel esett meg korábban, hogy háromszor néztem volna meg moziban, dacára a közkézen forgó egzotikus felirattal dúsított angol változatnak.

Több oldalról is megközelíthetjük a filmet magát, és remélhetôleg meg is tesszük:

Az elsô talán a realizmus oldala. Nos, dacára annak, hogy tömegével nyüzsögnek az ember szereplôk, és technikailag nagyon ott van minden ahol kell a film nem valódi: és azt hiszem ez nem is volt célja az alkotóknak. Inkább egy olyan félelmetesen magas színvonalú játékintróval van dolgunk, amit nem csinált még soha senki annak elôtte. Inkább tûnik úgy, hogy tíz részen levén túl a Square most megmutatta mivel tartozik egy olyan játéknak, amelynek a túlélését köszönheti, és hogy olyan magasságokba emelkedett mint nagyon kevés játékcég ôelötte. Az az egy biztos, hogy egész japán számítógépparkja ezen izzadt, valószínûleg elég tetemes idôn keresztül: félelmetes mennyiségû emberi munka, idô és pénz fekszik ebben a produkcióban. A világ amit felépítettek nagy, teljes, komplex és gyönyörû: de számítógép szagú és érzetû az utolsó szegig, és ez így szép. Ez az, ami különlegessé teszi, ha nem is feltétlenül egyedivé. Vannak persze kivételes pillanatok, amikor az ember már nem biztos benne mit is néz: ezek a pillanatok azonban rövidek és sosem számottevôek. Ide sorolható Aki Ross hajójának leszállása az elején, valamint az a rész amikor kéz a kézben futnak a rombadôlô városban, és csak a lábaikat látjuk egy rövid pillanatig. Illetve ilyen még Hein szárnysegédjének véres keze. Ilyenkor nincs ember aki megmondta volna, hogy filmet vagy animációt látunk.

A másik oldal az FF világa. Mert mi az a Final Fantasy tulajdonképpen? Nem egyszerû megfogalmazni. Eredendôen egy játék: egy játék, amely egy játékcég utolsó alkotásának indult, még a közvetlen csôd elôtt. Sikere azonban megmentette a céget. A további részek pedig idôvel kitörtek a Japán piacról, majd rövid úton meghódítottak mindenkit aki kapcsolatba került velük. Minden Final Fantasy epizód azonban teljesen más. Nagyon kevés dolog köti össze ôket.

Tudnunk kell, hogy soha Final Fantasy nem játszódott még a Földön. Soha Final Fantasy nem merészkedett még idáig, és soha FF nem maradt még ennyire a realitás talaján, még ha ez a filmet önmagában szemlélôknek nehezen is hihetô. Benne van és megmaradt benne a világ, ami át meg átjárja a Final Fantasy epizódokat, ott a hitvilág és a világot irányító erôk. Ezzel találkozunk a két eredendôen különbözô bolygó élôlény jellegével, Gaiával és a hozzá kapcsolódó hittel. Valamint ott találjuk a világot irányító erôket, amelyekben zavar támad, vagy amelyekre szükségünk van hogy helyreállítsuk a világ rendjét: annyi eltéréssel, hogy most 8 szellemrôl és nem 8 kristályról van szó, és nincs külön megnevezésük sem. A feladat azonban ami hôseink elôtt áll ugyanaz: összegyûjteni ezeket, és... Sid doki szavaival élve: várni, hogy mi történik.

Van ezeken kívül egy kulturális és forgatókönyvi oldala is a dolognak. A Final Fantasy, még ha a filmet elnézve látszik is mennyi más irányú hatás érte már, és mennyi más nemzetiségû alkotó is vett részt benne megmaradt eredendôen Japánnak. A "szokásos" Japán kliséket találjuk meg benne: ami valóságos felüdülésként hat az idióta Amerikai szabványfilmek és történetek sûrû és lassan áthatolhatatlan szövedékében. Vegyük sorra elôször az ebbôl adódó pozitívumokat: minimális mennyiségû a nyál. A Top Gun elsüllyedne szégyenében ha ezt a filmet látná. Az egy, azaz egy darab csók ami fôszereplôink közt elcsattan sem a szokásos helyen, a film végén található hanem valahol a kétharmadánál. (Erre a jelenetre még Gray haja kapcsán vissza fogunk térni.) Az a rész pedig amikor a film közepénél fôszereplônket nemes egyszerûséggel lelövik azt hiszem egy-két percre a dolgok átgondolására készteti a mozinézôk többségét, mert innentôl már nem is leszünk olyan biztosak abban, hogy életben hagyják-e majd a készítôk a szereplôk akármelyikét is (ôt is beleértve természetesen).

Mint már céloztunk rá, nincs az amerikai értelemben vett Happy End sem. (A Fidesz ezt semmiképp nem nézné jó szemmel, csodálom hogy nem tiltották be a filmet.) Anélkül, hogy lelôném a dolgokat azok számára, akik még nem látták a filmet, úgy hiszem elég annyit mondanom, hogy meglehetôsen limitált a túlélôk száma. A filmnek inkább üzenete van... A "szokásos" Japán sablontól eltérôen azonban most viszonylag elég egyszerûen érthetô, és nem olyan amit ezerszer lehet es kell újragondolnia a delikvensnek. Tartok azonban tôle így is meghaladja a plázacicák és barátaik színvonalát, ôk beérik majd azzal hogy milyen szépen repül az a madárka a hegyek közt, amíg ôk kifelé mászkálnak a moziterembôl...

Létre kellett valamint hozni egy technikai hátteret, egy komplex és mûködô világot. Ez jórészt az Alienbôl lett összeszedve (fôként a katonákat szállító hajó), ám amit nekik kellett kitalálniuk az szerencsére nagyon is japán és néhol igencsak profira sikeredett. Példának okáért a katonák páncélzata (fôleg a nadrág combrészénél feltûnô) egy az egyben középkori Japán katonát idéz. Ott van ezenfelül idegenjeink páncélzata, akikben felfedezhetünk ugyan némi ötödik elemes vonást, ettôl eltekintve azonban kellemesen szokatlanra sikeredtek. Egyszóval egy, a megszokottól még kellemes mértékben eltérô filmet kap a kedves fogyaszó mozinézô, amihez még nem kell teljes, már adaptálódott világfelfogását felforgatnia, mégis tágíthatja vele azt a képet, ahogyan a világot látja.

A világ, alapja és folyamatai, az emberek csoportjai és szándékaik mind kidolgozottak és egységes egészet alkotnak. Ez nem afféle töredékvilág, amelyet a gyengébb SF-ek többségében találunk: itt még ha maradtak is benne hibák, legalább megkíséreltek valami teljeset összehozni, számtalan szemszögbôl véve szemügyre a lehetôségeket, és a folyamatok hatásait más folyamatokra. Telepakolták újdonságokkal is a filmünket, lehetséges és valószínû megoldások tömegét alkalmazva. Példákat említve a kidolgozottságra azt hiszem elegendô Aki hajójára gondolnunk, és megfigyelni ahogy fordul: ugyanis egyáltalán vannak segédhajtómûvei, amit valami elképesztô mennyiségû SF filmben egyszerûen mellôznek. (sose szoktuk megtudni hogyan fordulnak, mert csak mennek elôre és a sebességüket változtatják meg ugrálnak a térben) Az "új" és "szokatlan" megoldásokra pedig keresve sem találhatnánk jobb példát a zöld takonynál, amely segítsegével a ledobástól számított néhány másodperc elteltével már harcképes kis csapatunk.

Kapunk mindezekhez még egy olyan hitvilágot, amely ugyan valószínûleg nem teljesen ismeretlen (hiszen a Gaia kultusz sem ismeretlen fogalom az emberiség történetében), ám nyilvánvaló pusztításuk ellenére sem gonosz, mindenáron elpusztítandó ellenfeleket ad nekünk, hanem olyanokat, akik pontosan olyanok mint mi: csak épp egy másik Gaia részei, akik eltévedtek, és rossz bolygóra keveredtek, és nem tudják mitévôk legyenek. Az igazi ellenfelek közöttünk vannak: a saját nagyravágyásunk, és a folyamatok megértésére való képtelenség. És a film felfogásában szemlélve minden szándékosan gonosz szereplô ember. Még ha nincs is mindig arcuk...

Ám persze nem ússzuk meg negatívumok nélkül sem. Azt mondtam, hogy a film Japán, ám az a fajta Japán film, amelyre rányomta a bélyegét az amerikai megszállás, és az a rengeteg hatás, ami formálta és átalakította a japán emberek gondolkodásmódját. Hein admirális olyannyira próbál kôkemény náci lenni, hogy az már magában mosolyra késztetô. Kapott mindehhez egy kafa Gestapos bôrkabátot, fekete kesztyûket, egy semmitmondó, árja német arcot (ne feledjük, a szöszi nácik mindig a beosztottak voltak, ô pedig nem az), egy semmitmondó élettörténetet egy arctalan családot ábrázoló képeslap személyében - és a film egyik legkidolgozottabb karakterét szárnysegédnek. Na az ô arca igazi arc, az ô élete, dacára annak hogy csupán félmondatra sem elég utalásokból táplálkozik igazi élet, az ô motivációi hihetôek, és ugyanígy vagyunk a kétségeivel is. Ô az, aki emberi arcot kell adjon a gonosznak, akit negatív fôhôsünk magára hagy majd. (Tovább ásva magát elfele a mozinézôk szemében.)

Ha már a negatív szereplôknél tartunk, gondolom senki nem tudta nem észrevenni, hogy míg fôhôseink idôvel arcukat alig takaró maszkokat kaptak, az "ellen" katonái mindvégig sisakot viselnek. Nincs ugyanis arcuk. Ôk egész egyszerûen csak a rosszak. Ahogy az egyik ismerôsöm nagyon találóan megfogalmazta valószínûleg azért, hogy a japán kisgyerekek ne verjenek agyon valakit csak mert hasonlít rájuk.

Aztán itt van az Alien feeling is. Valahogy akárhogy eröltetem is magam, nem tudok a lány katonára csakis Vasquez néven emlékezni, pedig nem így hívták. A párhuzam itt is annyira erôsre sikerült, hogy az már jó. Ott ül az egész szakasz, Hickset (Grayt) is beleértve, tökig fegyverben (már elnézést) és itt van Ripley, akit most valami megmagyarázhatatlan oknál fogva Aki Rossnak hívnak. (Kicsit messzire merészkedve még Hein tábornok is bemagyarázható Gormannak)

Még egy kis negatívum a végére: számoljuk meg a japán, vagy legalább keleti szereplôket a filmben. Igen, igen, mind a kettôt. Mert bizony ketten vannak. Az egyik Sid asszisztense (legalább 3 percet látjuk ha összevonjuk a dolgokat), a másik pedig ott ül a tanács nézôterén, és csak egy villanásra látszik. A japánok ugyanis valami nehezen érthetô okból kifolyólag szeretik a nyugati, európai/amerikai szereplôket mint fôhôsöket. Szeretik az európai/amerikai szimbólumokat és történelmet is. A legvalószínûbbnek azt tartom, hogy valami hasonló okból kifolyólag, mint mi szeretjük az övéiket használni. Ez persze az átlagamerikai felhasználónak nem fog feltûnni, ô akkor rökönyödne meg, ha japánok lennének a szereplôk, és ezt nekik megpróbálnák el- és beadni.

Aztán ott van még az, hogy a filmben mindenki Amerikai, minden Amerikában játszódik, a tanács Amerikában ülésezik és hogy Amerika a többiek megkérdezése nélkül dönt mindenben. Istenkém... Valamit a rómaiaknak: nem kell mindenáron túlbonyolítani a filmet.

Korábban már említettük a Shreket, amelyet most mércének fogunk használni egy afféle rendkívül rövid összehasonlításban. Nagyon sok a párhuzam: a minôségtôl a szereplôkön keresztül egészen a szarvashibákig találhatunk hasonlóságot. Plusz a megjelenésük majdnem egy idôre esett, és az amerikai DreamWorks VS Square párharcában nem az utóbbi maradt alul...

A legfeltûnôbb azt hiszem a királylány és Aki hasonlósága. Egészen pontosan szólva leginkább a bôrük és arcuk az, ami megtévesztésig hasonló. Kiváncsi lennék, vajon a pöttyök is mind ugyanott vannak-e rajta..?

Azután ott vannak a történelmi bakik is mindkettejükben, ami mondhatni annak következménye, hogy "filmes bagázs" csinálta ôket. A Shrek esetében a középkorban élô hôseink vígan vágnak át a kukoricatáblán, míg jelen filmünkben Sid doki sulykolja az iskoláskönyvek maszlagját a bebörtönzött Galileoról és állításáról, hogy nem a Föld az univerzum középpontja. Apróság ugye mindkét esetben, hogy egyrészt kukorica nem volt Európában annak idején (dehát egyrészt mese, másrészt meg úgyis Amerikaiak a célközönség), azt hogy a nap az univerzum középpontja a föld helyett azt meg Kopernikusz mondta, arról nem is beszélve hogy Galileo egy percig nem ült börtönben.

Shrek a szamarat cipelve a sebesült lába feletti vállára kapja fel ôt. Ez felülmúlhatatlan, jelen filmünkben nincs hozzá mérhetô baki (vagy csak nem találtam még meg? pedig Aki Seiko márkájú kütyüjére is emlékszem), jelen filmünkben az egymást egyébként elvileg kioltó "vörös" és "kék" energia egyesül, a katonák böszme páncélokban rohangásznak, ami egyébként hajítófát sem ér... ezeken felül semmi komolyat nem lehet megemlíteni. (Hein tábornok hajójának nincsenek segédhajtómûvei, a nagy semmi segítségével manôverezik és áll meg a Zeusra dokkolva - ennél nagyobb bakik viszont nincsenek hálisten)

De azt hiszem eleget beszéltünk a háttérrôl meg összehasonlításokról. Így a végére talán épp ideje volna ha a filmrôl is szót ejtenénk. A film ugyanis dacára mindannak amit fentebb összehordtam elképesztôen jó! (említettem már hogy háromszor néztem meg moziban? amikor amerikai tracer haverok ugyanerrôl az effektusról számoltak be még nemigen hittem, hogy én is így fogok cselekedni mindössze egy hónappal késôbb) Valószínûleg mindenki talál benne majd kedvenc részt: engem a kék szemû katonák fogtak meg rögtön az elején. Utána már nem is tértem magamhoz... ;)

Hihetetlen mennyiségû munka fekszik benne, az utolsó pillanatig el van találva, és egyáltalán nem fogunk úgy ücsörögni rajta, hogy na ezt így tracelték, azt meg amúgy... Kivétel ez alól talán Aki plasztikzacskókat megszégyenítôen béna rucija a film közepe felé (siralmas, talán csak Gray egyenruhája és Hein tábornok gestapós bôrkabátja mérhetô hozzá) illetve az a tökéletesen vasalt ruha amit az elején viselt. Azonban ez az idô múlásával kellemesen valósághûvé gyûrôdik és piszkolódik majd, tessék csak figyelni.

Dícséretet érdemel a magyar szinkron is. Klasszisokkal múlja felül az angol változatot (ami ugyan nem nehéz, de ritkán szokott más filmek esetében elôfordulni), és rengeteg dolgot tökéletesen érzékeltet és nagyon eltalál, amit az angol változatból úgy kell kipofozni. Egy olyan filmmel állunk szemben tehát, amelynél nem sajnálom, hogy nem egyszerûen csak feliratos a magyar változata.

Említést érdemel még Gray haja, ami bugos bicepszétôl eltérôen (amihez talán csak az állandóan behajlított térddel álló szereplôk hasonlíthatók, és ami leginkább a scannelés alatt álló néger barátunkon lemérhetô) valami félelmetesen jól sikerült. Tudom, tudom, mindenki Aki haját nézte, ami WashNGo reklámokat megszégyenítôen dacol mindennel ami emberi, és ôrzi meg üdeségét minden pillanatban: ám valójában Gray haja az ami megérdemel egy misét. Konkrétan az a rész érdekes, amikor megpuszilja fôhôsünket az ablak háttere elôtt. Ekkor ugyanis a legapróbb kis véletlenszerûen elálló szöszök is tökéletesen kivehetôvé válnak a feje búbján.

Végezetül pedig meg kell említenem, hogy egy meglehetôsen bô anyaggal rendelkezô cikk található a filmrôl az LKA oldalán, amelyhez csak mintegy kiegészítésként merném hozzáilleszteni a sajátomat. Amit a filmrôl tudni kell azt úgyis bárki akárhol elolvashatja, szinte megkerülhetetlenül találkozni vele minden médiumban, legyen akár filmmel vagy számítógéppel foglalkozó. Amit ezekben a médiumokban olvashatunk végsôsoron elegendô, de azt hiszem ez hozzátartozott ahhoz, hogy a film egy picit jobban megérthetôvé váljon. Remélem nem untattam halálra senkit, és nem is riasztottam el a film megtekintésétôl embereket. Nem egy minden tekintetben tökéletes és mindörökre felejthetetlenné váló alkotás, de az elmúlt évek egyik legjobb filmje az amit kihagynánk. Egy film amit pedig muszáj látnia mindenkinek.

Legvégül, mintegy végszóként pedig még annyit: az egész filmnek még "grafikájában" sincs sok köze az "igazi" Final-ekhez. Ám amikor a Zeus ágyút megláttam már tudtam, hogy jó helyre jöttem... Ez bizony Final. Ízig-vérig.

Emeric SH