SPACEHAWKS' WORLDNEWS
ISSUE 20

In Memoriam Hofi Géza

Hofi Géza érdemes és kivaló mûvész, Déryné-, Kossuth-, és kétszeres Jászai- díjas mûvész, humorista eltávozott közülünk.

Még egyetlen napon sem kaptam annyi SMS-t , mint 2002. április 10-én. Minden barátom igyekezett közölni velem a hírt: meghalt Hofi Géza. De ettõl volt hangos minden TV adó, minden rádió. Nyilatkozott kicsi és nagy, mûvész, közéleti személy, magánemberek. Mindannyian egyetértettek abban, hogy pótolhatatlan veszteség ért minket. Talán tekintsük át miért. Általában, ha valami eltûnik az életünkbõl, akkor szokott lenni egy stratégiánk, amivel a helyzetet kezelni tudjuk. De ha olyan egyedi jelenségrõl van szó, mint Õ, akkor gondban vagyunk.

Ki lesz az, aki minden mellébeszélés és álszentség nélkül kimondja azt, amit mindannyian szeretnénk? Mi gyakran csak azt éreztük, hogy valami nincs rendjén a körülöttünk folyó eseményekkel de Hofi Géza értõ, szellemes kritikával megfogalmazta azokat a problémákat, visszásságokat amelyek felbukkantak a magyar politikai- és közéletben. Õszinte ember volt és kíméletlenül kifigurázta a hülyéket, illetve azokat, akik szerinte érdemtelenül kerültek magas pozíciókba. Sokunkat megfogott közvetlen stílusa. Mert abban a hangnemben folytatta elõadásait ahogy mi is húzni szoktuk egymást baráti összejöveteleken. Nem próbalt fölénk emelkedni, nem szédítette meg a siker, mint annyi más mûvészt. Mindenkor magunk közül valónak érezhettük.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy ha valakit mindenki szeret, akkor az illetõ soha életében nem csinált semmit. Hát õt mondhatni sokan utálták. A mindenkori vezetés vérmérsékletétõl függõen értékelte a munkásságát. Az egyik alatt Kossuth díjat kapott, a másikban megvonták tõle a Terézvárosi díszpolgárságot. De Õ maga sosem változott. Magánéletében visszafogott volt, nem tartott fényûzõ partikat, nem vetette magát körül rajongókkal; pedig ha valaki igen, hát õ megtehette volna. Talán az egyetlen magyar mûvész akinek minden fellépésén teltház volt. Nem egyszerûen csak tele volt a terem, gyakran még a pótszékek is kevésnek bizonyultak. Emberek állták inkább végig 1-2 órás elõadásait, csak hogy hallhassák õt élõben. Fellépéseire már hónapokkal elõre is nehéz volt jegyet szerezni. Én azt hiszem, ez a legnagyobb dicsõség, amit valaki a hivatásában elérhet.

Remélem olyan helyre került, ahova mindig is szeretett volna.
Hofi Géza 65 évet élt.

Tempest SH