SPACEHAWKS' WORLDNEWS
ISSUE 20

Morgolódó LCL modra

Sz'al azt hiszem, ezt az élményt meg kell osztanom másokkal is, a témája a Nagy Magyar Egészségügyi Ellátás :/

Kedden délután kezdõdött az egész, ebédnél sikerült félrenyelnem, és egy csontszilánk ( az ebéd nokedli volt csirkepörkölttel) a garatomba került :(

Elsõ nekifutás- irány a doktornõ; pech már nincs bent... Másodjára irány az ambulancia a közeli kisvárosban, Pászton, nah... õk ezzel nem tudnak foglalkozni, menjek vissza másnap a fül-orr-gége rendelésre :/ Jó vicc, éjszaka akár meg is fulladhatok, de ez nekik úgy tûnik, mellékes...
Másnap reggel elmentem ismét a rendelõbe, kiderült, hogy nemrég változott meg a rendelés ideje, majd délután lesz (ezt persze nem mondták az ambulancián), biztos ami biztos, felirattam a nevem és a panaszom. Délután kettõre már ott voltam, gondoltam ilyen panasszal csak elsõ leszek, de hát tévedtem....
Három körül bekopogtam és szóltam, ekkor derült ki, hogy a betegfelvételrõl nem küldték még fel a kartonomat, azért nem kerültem sorra eddig :( A doki rögtön behívott, még engem basztak le!, hogy miért nem szóltam hamarabb... Csinált egy tükrözéses vizsgálatot, de nem látott le elég mélyre, ezért átküldött az endoszkópiára, na ez az a vizsgálat, amit nem kívánok senkinek (a lényeg, hogy üvegszál-optikával nézik meg a nyelõcsövet-nekem 28 centiig nyomták le, nem fájt, de kegyetlenül megalázó dolog volt, mert ahogy ment le a csõ és utána húzták vissza, rengeteg levegõ feljött a gyomorbol, asszem ezt nem kell jobban részletezni), de ezzel a vizsgálattal csak azt tudták megállapítani, hogy a csontszilánk nem a nyelõcsövemben van.

Vissza kellett menni a fül-orr-gégészetre, itt azt mondta a doki, így nem engedhet haza, nem vállalhatja a felelõsséget, sürgõsen fel kell mennem Salgótarjánba a megyei kórházba, hívja a mentõket, várjam meg kint, ez du. 4-kor volt, a mentõk :sürgõsen meg is érkeztek ötre, ekkor elindultunk St-ba, de volt még két beteg az autón, az egyiket be kellett vinni Mátraalmásra(ez jó 20-25 km-es kiterõ), még jó hogy a másik szintén Tarjánba jött, így végül fél hétre megérkeztem a kórházba, ahol kiderült, hogy a gégész fõorvos 6-kor hazament (ha nem lett volna a kiterõ, vszinõ idõben ott vagyok...).

Adtak egy pizsamát (amibe kétszer belefértem volna, de mindegy), es azt mondtak, a fõorvos majd reggel nyolckor jön és megvizsgál, addig nem ehetek (jó vicc, kedd dél óta nem ettem, mert nem tudtam rendesen nyelni), kérdeztem telefonálhatok-e, azt mondták, hogy fent az emeleten nincs városi vonal (késõbb az egyik nõver onnan hívott valakit és kb. 20 percig elbeszélgettek :/ ), szerencsém volt, mert aki mellettem volt a szobában rendes volt, ideadta a mobilját, arrol hívtam anyámékat, hogy hozzanak be pár apróságot (ilyen hülye dolgok, hogy papucs, pizsama, törölközõ, tiszta zokni es gatya, fogkefe, fésû...).

Este még megnéztem a híreket, aztán nyolckor lefeküdtem, de elaludni nem igazán tudtam, mert egy olyan kórterembe tettek, ahol egy orrsövényre mûtött ember volt- a többit képzeljétek hozzá...- este tízkor megkérdeztem a nõvert, hogy tud-e egy könnyû altatót adni, azt nem tudott, de kiderült, hogy van négy töküres kórterem, áttettek egy másikba, ott végre sikerült elaludnom.

Másnap hajnali ötkor felébresztettek, levettek másfel deci vért, majd közölték, hogy nem szabad sem ennem, sem innom, mert nyolckor jön a fõorvos és megvizsgál - ehhez képest az elsõ vizsgálatra 11-kor került sor - közben megérkezett az anyám és az öcsém a holmikkal, az öcsém még képes volt poénra venni a dolgot (pl. hogy a csontszilánk után miért nem nyeltem le egy kutyát, meg hasonló szemét poénok) - ott vártak délután kettõig, a vizsgálatok befejezéséig, akkor közölték, hogy csak másnap mehetek haza, ekkor õk hazaindultak, az elsõ vizsgalatnál elérzéstelenítettek a garatomat, majd tükörrel belenéztek a torkomba (közben majd' kiszakították a nyelvem...), de ezzel a vizsgálattal nem jutottak többre (közben felköhögtem valamit, vszinû a csont volt, de hiába szóltam, azt mondták, több vizsgálat szükséges....

Következett az eddigi legrosszabb élményem, a gégetükrözés, aminek során egy fém csövet ledugtak a torkomba, amiben üvegszál-optika volt, ekkor megmondták, hogy megvan a sebhely, de nincs benne semmi, majd a biztonság kedvéért elküldték egy nyelési röntgenre ( a gége-tükrözés és az rtg között két órat kellet várni, mert érzéstelenítve volt a torkom, az rtg-hez meg le kellett nyelni a gipszkását... , ekkor már 12 órája semmi folyadékot nem ittam), az rtg-nél megállapították, hogy nincs perforáció szerencsére, de még estére ott kell maradnom megfigyelésen. Du. 6-kor végre adtak egy tányér levest, majd vacsira kaptam egy kalácsot, ekkor már harmadik napja volt, hogy nem ettem, így elfogyasztottam a csodás kórházi kosztot...

Ezután másnap reggelig már semmi említésre méltó nem volt, az öcsém jött kilencre, megkaptam a zárójelentést, aztán go haza...

Hogy miért írtam le ezt az egészet ? Mert életemben még ilyen megalázo helyzetben nem voltam, és hogy a betegeket ennyire nem veszik emberszámba az orvosok, az felháborító volt ( a nõvérekre semmi panaszom nincs, õk végig rendesek voltak, bár mind idõsek voltak hozzám képest - lehetett volna legalább egy 26 éves fehérmájú bombázó hajadon :)

Végül is születésnapomra egyáltalán nem ilyen élményt kívántam, de ha már így alakult legalább valami haszna is legyen, így született ez a cikk.

Created by Leon Cor Leoni, aki immár 27 éves a kórházi kezelés dacára :)

Leon Cor Leoni