SPACEHAWKS' WORLDNEWS
ISSUE 20

ABODE OF GOLGOTHA
I-II

Picit csalódott vagyok, ugyanis huncut emberek elrontották a meglepetésem - már a cikk végefelé jártam, elkészült közel négyszáz screenshot (amibõl még erõsen válogatnom kell) amikor valaki felrakta a Maw of the Umbra-t az Aminetre. Igazán várhatott volna vele pár napot, csak amíg ezt befejezem, dehát ilyen az élet... Komoly elõnyt jelent viszont ez nektek, pontosabban azoknak akik majd szeretnék kipróbálni ezt a játékot. Eddig ugyanis (és tudtommal az Abode of Golgotha esetében továbbra is) feltétlenül szükség volt egy PC-re, ahol ki lehet tömöríteni az archívokat. Ugyan a Heretic II megjelent Amigára (és még néhány platformra) ez azonban nem gátolta meg az Abode of Golgotha, illetve Abode of Golgotha 2 (Maw of the Umbra) készítõit abban, hogy gyönyörûséges, bazinagy setup.exe formájában terjesszék a játékot.

Ha már így belemelegedtünk, igazán elárulhatnám mirõl is beszélek. Nos, a két név, Abode of Golgotha, illetve Maw of the Umbra egyazon Heretic II add-on két egymást követõ részét takarja. Tulajdonképpen önálló játékok, amelyek futtatásához szükség van az eredeti Heretic II-re. Mindezt az teszi lehetõvé, hogy a Heretic II a Quake2-re épül, ennek felépítése pedig lehetõvé teszi, hogy viszonylag egyszerûen platformfüggetlen "bõvítések", azaz játékok készüljenek hozzá.

Kezdjük talán az elsõvel: mérete mindössze 4 mb, ebbõl tapasztaltabbak sejthetik, hogy nem az a hatalmas játék. Sajnos használatához elõbb egy PC-n le kell futtatnunk a setup.exe-t, majd a felpakolt dolgokat átjuttatni egy Amigára. (A lényeg egyébként az az alkönyvtár, amelyben a .pak file található, ezt az alkönyvtárat kell bemásolnunk a Heretic II alkönyvtárunkba) A .bat file-ban található sort az exe kivételével nyugodtan bemásolhatjuk a Heretic II indulásakor megjelenõ ablakba, ahol a játéknak adhatunk meg paramétereket - így nincs szükség az elindult játékból konzolba írkálni.

Abode of Golgotha (screenshotok)

A játékban Kurient alakítjuk, aki tulajdonképpen egy kezdõ kis harcos, akinek egy ideje mágikus képességei vannak. Barátjával Suraea-val járták éppen az erdõt, amikor hopp, elfogyott az ennivaló. (Szokott ez megtörténni, ha az embernél nincs hûtõszekrény. Vagy Boncz Géza után szabadon: Megy a hegyen a túrista, hátizsákban féltégla, legyen nálunk mindenkor, a farzsebünkben porcukor...-Emeric SH) Semmi baj, Suraea nagy vadász. (Vagy Kurien, a történet szempontjából lényegtelen.) Olyannyira, hogy hoszú idõ múlva visszatér, és közli, hogy sehol egy darab elejthetõ vad. Ellenben talált egy parasztházat, ahol ennivalót ugyan nem, de jótanácsot adtak neki: menjen a közeli kastélyba. Miután ezt elmondta Kuriennek így is lõn. Kis bökkenõ a történetben, hogy nem akaródzik visszajönni neki. Ezért Kurien (azaz mi) felkerekedik, és elindul a kastély felé...

Itt lépünk be mi a játékba. Mivel amaga a játék elég "gagyi" színvonalú, látszik rajta, hogy a készítõ még nem volt képességei tetõpontján készítésekor, ezért nem is vesztegetnék rá túl sok szót. Roppant rövid a játék, roppant bénák az ellenfelek, roppant sekélyes a történet: elõnyére szolgál viszont, hogy van mosdó és WC a játékban, a zongoráról nem is beszélve. (Merthogy ezek fontosak). A házat bebarangolva végül megtaláljuk Yurich-t, akinek jól leszedjük a fejét, majd Suraea nyomában maradva eljutunk egy hídig, ahol Beast 2-bõl kísértetiesen ismerõs dolgok történnek. Ugyanis valaki elkezdi feszegetni a híd tetejét, és "lenyúlja" Suraeát. Csakhát ezen tetõn mászkáló iszonyatnak a súlya is nagy, ellenben szárnyai nincsenek a híd tehát némi intermezzo után leszakad, és mi gyõzünk. Vagymi... Egyszóval a kihívás és a játékmenet kolosszális, ellenben mindössze 4 mb a játék mérete, tehát akárki le tudja szedni.

Abode of Golgotha 2 - Maw of the Umbra (screenshotok)

Nos, õ a második része lenne az épp elõbb ismertetett Abode of Golgothának. Reméljük mindenki megjegyezte milyen volt: mert akkor most gyorsan tessék elfelejteni. Ez a csöppség ugyanis egyrészt 60 mb mérettel indít, de ez még hagyján, mert a készítõ menet közben minimum megtáltosodott! Ne rohanjunk azonban a dolgok elébe, haladjunk szépen sorjában...

Az elõzõ rész óta teltek-múltak az évek, Kurien varázsereje egyre gyarapodott, megtelepedett egy Phire nevezetû városban, ahol az egyik befolyásos helyi elöljárótól megkapta a Tome of Powert is. Mindezt egy rövid bevezetõanimációban láthatjuk, és rögtön e kapcsán le kell szögeznünk, hogy az átvezetõanimok minõsége döbbenetesen megnövekedett: rövidtávon olyan hangulatot sikerült ébresztenie a játéknak bennem, hogy elérte a "letehetetlen" kategóriát. Visszatérve, van egy házacskánk is, és végül kineveztek bennünket a város védelmének mágiával foglalozó tagjává. Épp efeletti örömünkben ücsörgünk barátainkkal a helyi pub-ban, amikor végül úgy döntünk, hogy épp elég volt már a mai napból, ideje lenne hazaindulnunk. Elbúcsúzunk hát mindenkitõl, és nekivágunk a városnak hazafelé.

Ezt a részt tegye meg mindenki maga, a nyugodt város kihalt utcáin sétálva nagyon el fogjuk kapni a hangulatot, és megbarátkozunk a környékkel. Hozzászokunk továbbá ahhoz is, hogy a játék folyamán viszonylag kevés ellenséggel fogunk találkozni - más ilyen játékhoz viszonyítva legalábbis. A kihívás azonban sokkal nagyobb, mint az üsd-vág játékokban, kezdve azzal, hogy haza kell mennünk, ellenben fogalmunk sincs, hogy hol is lakunk...

Hazaérve menjünk fel az emeletre (itt láthatjuk majd fegyvereinket, egyelõre nem muszáj felvenni õket, ráér alvás után) és aludjunk pár órát. Természetesen kafa rémálmunk lesz, és valami rettenetes zaj ébreszt fel bennünket. Mivel fogalmunk sincs mi okozta a zajt, kapjuk magunkhoz a fegyvereket, majd induljunk a forrás megkeresésére. Rövidesen meg is találjuk, a város csatornarendszerében hatalmas lyuk tátong. Mint a biztonságért felelõs Rorian elmondja, valami hatalmas, és rendkívül gyorsan mozgó lény ütötte azt a rést. Utánaküldött néhány katonát, hogy derítsék ki, hova mehetett, ám még nem tértek vissza. (Ámen) Kurian, azaz mi, ekkor hirtelen felajánlja, hogy majd õ mindjárt körmére néz ennek a valaminek, Rorian pedig addig maradjon a bejáratnál, amíg õ visszatér. (Nnna itt kezdett erõs Heavy Metal FAKK2 érzésem lenni, ami a késõbbiekben csak tovább fokozódott)

Ellenséget még mindig nem fogunk látni egy ideig, azonban megpróbáltatásaink hamar megkezdõdnek. Engem tulajdonképp itt kezdett ámulatba ejteni a játék... Mindenre rá lehet jönni, és mindent meg lehet csinálni, de mind a lövöldözõs, mind a tisztán ügyességi játékoktól eltérõen itt már akkor is el kell kezdenünk az agyunkat gyötörni, ha valami roppant egyszerû dolgot szeretnénk csinálni. Például hogyan jutunk fel egy emeletnyit, ha a felvonó nemes egyszerûséggel leszakadt? Hogyan jutunk át a tulsó partra, ha a legnagyobb, bot segítségével megtehetõ ugrásnál épp egy leheletnyit messzebb van? Vagy mind közül az egyik legemlékezetesebb: mit kezdjünk egy szobával, amely félig el van árasztva vízzel, amelynek felszínén két fadarab úszkál, fent, elérhetetlen magasságban keresztgerendák vannak, és azok felett nyílik a kijárat? Szégyen ide, szégyen oda, háromnegyed órácskám ment el csak erre a nyomorult teremre... És mégsem hagytam abba. A játék hangulata olyan, hogy a látszólag lehetetlen feladatok mindenképp leküzdendõ kihívásokká lépnek elõ, hogy az ember agya elkezd azon zakatolni, hogy mire gondolhatott a készítõ, milyen aljas csel lehet még elrejtve valahol, illetveelérkezik az a pont, amikor az ember úgy érzi, hogy õt most tulajdonképpen szivatják, és a válasz voltaképp roppant kézenfekvõ és itt van az orra elõtt, egész egyszerûen csak nem jut az eszébe...

Egyszóval a MOTU kellett ahhoz, hogy úgy érezzem (valahol a Derelict Farm végefelé szilárdult meg bennem ez az érzés véglegesen), hogy ez volt az a játék, amiért érdemes volt megvenni a Heretic II-t. Itt olyan látszólag egyszerû dolgok képesek megizzasztani az embert, hogy az valami elképesztõ. A játék folyamán pedig az ember tömegesen gyûjti be a hibás reflexek sorát - azzal a naív elképzeléssel halad tovább, hogy ami eddig bevált és amire eddig rájött az ezután is mûködni fog. De nem... Úgyhogy például szitává lõtt, összeugrált ebédlõ-, háló és könyvtárszobákban fogunk zihálva ácsorogva, kicsit kormosan és sérülten és a készítõ felmenõit emlegetve próbálunk rájönni, hogy ezúttal mi lett számunkra vezeklésként kitalálva...?

A pályák egyébként nagyok, szépek, és aprólékosan kidolgozottak. Apró tervezési hiányosságok - térképtervezõ legyen a talpán aki megtalálja - az elsõ pályán fordulnak csupán elõ, ám semmiképpen sem befolyásolják a játszhatóságot, vagy a hangulatot. Ugyanez mondható el az átvezetõ "filmrészletekrõl" is, némelyik picit gyengébbre, némelyik viszont olyanra sikeredett, hogy a hátamon futkározott a hideg tõle. A háttértönrténet és az események láncolata is profin megtervezett - sokszor elõvillan a múlt, egy rejtélyes idegent is üldözni fogunk (vagy õ bennünket?), olyan dolgoknak leszünk szemtanui és részesei, amelyeket akkor még nem értünk, csak késõbb bontakozik ki a jelentésük, lesznek dolgok amelyekben hirtelen kell döntenünk, és nem utolsósorban a játékot el is ronthatjuk, ugyanis minden ilyen játéktól alaposan eltérve van egy pozitív és egy negatív befejezése is!

Azt hiszem ezzel éppen eleget mondtam a játékról, és amúgy is csak szuperlatívuszokban tudnék róla beszélni. Minden az utolsó szögig passzolt a játékban, minden lehetetlennek tûnõ helyzet vagy feladvány megoldható volt, és igazi izgalmat és küzdelmet jelentett a végigvitele. Ráadásként nem is "tápolós" játék, egészen a játék végéig nem kapunk például páncélt, és védõ/támadó varázslatokból sem lesz meg az összes. (Nem is kell, a kevés fegyver csak javít a játék színvonalán!) Tipikusan az a játék, amelynél egy lépésrõl-lépésre haladó leírás éppen ezt a végtelen izgalmat és kihívást venné el a játékból, és amelybõl egycsapásra silány, dögunalmasan nehéz ide ugorj, azt nyomd be tucatjátékot "varázsolna".

Mivel a játék hozzáférhetõ az Aminetrõl, így bárki megszerezheti, és csupán a .bat file-ban található paramétereket kell itt is az induláskor megjelenõ kis ablak megfelelõ helyére másolnunk ezért azt hiszem nincs kifogás senkinek, aki kicsit is szereti a fantasy-t, és ehhez még a Heretic II-t is birtokolja... Ez kivételesen egy nagyon-nagyon jól sikerült játék lett.

Végezetül egy kis offtopic jutalom azoknak, akik idáig végigolvasták a cikket: megoldás azoknak, akik maces Heroes2-jében a mentés hiánya miatt végigjátszhatatlan a Campaign. Ezentúl ugyanis csupán egy pályát kell "egy levegõre" lenyomnunk, nem a teljes Campaign-t, legközelebb ha játszunk, akkor egy pályára belépve, majd "911"-et begépelve máris a következõ pályán találjuk magunkat, és így csak el kell jutnunk odáig, ahol legutóbb abbahagytuk. Jó játékot akár ezzel, akár azzal mindenkinek :)

Emeric SH