SPACEHAWKS' WORLDNEWS
ISSUE 20

PENDRAGON LEGENDA IV.

(The legendary of Pendragon 4th)

Naná, hogy nem Iljics Vlagyimír!

Naná, hogy a Pendragon legenda folytatódik!

 >>> Rendszer ellenõrzés indul
 >>> Soilmec agyi rögzítõegység
 >>> OK
 >>> Kapacitás ellenõrzés indul
 >>> 75% foglalt, 320GB szabad
 >>> Mátrix kapcsolat ellenõrzés indul
 >>> OK, védett, 12GB/s
 >>> Letöltés - Rögzítés [L/R]: L
 >>> Jelszó ellenõrzés indul
 >>> Jelszó: ************
 >>> Na mégegyszer, de most találd is el...
 >>> Jelszó: ************
 >>> Jelszó elfogadva
 >>> Letöltés indul


 >>> Soilmec agyi rögzítõegység
 >>> Hangazonosítás: Artúr
   

   Egy sztori... Miért vagy te kíváncsi ilyesmire? Van több is, de minek az neked? Te passzer vagy. Na jó, fixer. Olcsón veszel, drágán adsz. Te még a kákán is keresel egy csomót... Aha, a sztori az árú. Ilyenekbõl csinálják a trideók többségét? Nem mondod!? Szóval: Hozol pár sört, elmondom, rögzíted, eladod? Ne nézzél már kispályásnak! OK, módosítod a neveket, csiszolgatsz rajta. Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda... Nem, semmi köze nincs ennek az állati szõrmébõl készült felsõruházathoz. A sporteredmények elõre lefixálásához sem. Szólás. Na jó, haver vagy, kapsz egy sztorit. Természetesen csak olyasmiket mondok el, amiknek már lejárt a garanciája. Már úgyis kikívánkozott belõlem. Ha meg túl sokat mondok, úgyis lelõlek... Most mit vigyorogsz?
   Jó pár éve történt. Hozzá tartozik pár háttérinfó. Ezek vagy benne vannak a referencia fájljaimban, vagy nem. Négyéves koromban jöttek értem. Azt mondták, ez a legfogékonyabb kor. Kiképeztek. Keményen. Te olyan kemény kiképzést nem láttál. Több, mint másfél tucatnyi évig tartott. Közben folyamatosan kaptam a wareimat, spannolták az idegrendszeremet, bioszintetikusan megerõsítették az izomzatomat és a csontvázamat. Tudod, némi kis cápaporc, csekélyke poliszaharidok, meg ilyesmik. Jó, ha negyven kiló... Kondícionáltak bizonyos feladatkörökre. Megtanítottak ölni és életbenmaradni bármilyen terepviszonyok között. De semmi protkó, króm, testpáncél, meg ilyesmik. Minden a turbózott reflexeken, a szintetikus izomzaton és a speciális taktikai beültetésen múlik. Meg az esetleges ellenõrzéseken is kevésbé feltûnõ. Azt mondták. Idõsebb kiadásban most is ugyanazt láthatod. Azóta nem sokat változtam. 120 kiló reflex, izom, csont és ware. 120 kiló mozgékony tömeg. Aztán függettlen lettem. No nem a magam akaratából. Egy balkáni kecske köztársaság - miért, ha van banán köztársaság, akkor kecske is lehet - diktátorának adtak el. Az õ testõre és végrehajtója lettem. (Elsõdleges direktíva: Megsemmisíteni mindenkit és mindent, aki/ami hõnszeretett elnökünkre veszélyes lehet! Másodlagos direktíva: kinyírni minden Connor nevû nõt! (De ez már egy másik történet, Te piszo... piszkosul kedves olvasóm.)) Elvégeztem kisebb melókat. Aztán egy nagyobbat. A fene sem gondolta, hogy ez lesz nekik az utolsó. Egyszerû melónak tûnt: beszivárgás, felderítés, likvidálás, takarítás, távozás. Érdekes módon nem tájékoztattak elõre és semmilyen kommunikációs felszerelést sem adtak. A hatékonység növelése érdekében. Azt mondták. Kaptam egy dobozt, amit - ha elfogytak az utasításaim - csatlakoztattam, az elbeszélgetett a taktikai waremmal, majd megjelent a fejemben a következõ néhány lépés és annak variációi. Kényelmes volt. Már abból a szempontból, hogy nem kellett tervezgetnem. Az elnök egyik politikai ellenfele az ukránoknál kapott menedéket. Egy dácsában dekkolt, valami hegyek között. A beszivárgás a határon könnyen ment. Nem is a hegyivadász zászlóalj volt a fogós. Pattanásosképû tizenéves suhancok, dióverõkkel. Volt ott beásva pár veterán mesterlövész. Beletelt egy kis idõbe, mig megtaláltam az egyetlen átjárót köztük, hogy ne vegyenek észre. A dácsánál már könyebb volt. Szintén tini szoldátok, pár tucat. Már egy kilométerrõl megéreztem a fûvel kevert belomorkanal és a parázsló újságpapír kesernyés szagát. Nem voltak ellenfelek, de legalább gyakorolhattam mindazt, amit tudok a diverzióról. És hidd el, errõl sokat tudok. Ja, a célszemélyt lepuffantottam. Négy a testbe, egy a fejbe. A nagysebességû lövedékek elvégezték a munkájukat. A zsíros kajáktól hájas korpusz, vodkától

>>>Vodka Jelcin<<<   
>>>Öntsünk szinti vodkát a pohárba!<<<   

 >>> Megjegyzés
 >>> Befûzte: Napi Kettõ
   

   Az asztalnál négy náció képviseltette magát: egy tünde közvetítõ (Õ ugyan a manager szót szivesebben használta önmagával kapcsolatban, de tképpen ügynök volt a szó legszorosabb értelmében.), egy humán utcai szamuráj és egy törpe konzolzsoké. Hogy ki volt a negyedik náció? Nem ki, hanem mi; egy rekesz jéghideg Zsiguli sör,

>>>A férfi sör, ehhez jópofa köll!<<<   
>>>Oopsz! Hát ezt becsípte... <<<   

amelyet a Tuskólábú ebben a pillanatban csapott le némi csörömpöléssel az asztal mellé. A vállán lévõ azonosítatlan színû - eredetileg talán kockás (na jó, négyzetes) lehetett, de erre nem mernék megesküdni - ronggyal csapkodott egy kicsit az asztal foltos mûanyagborítása fölött, mintha legyeket hessegetne, majd a most már minden bizonnyal tisztább asztalra lökött három palack sert - a rongyával gondosan elmaszatolva a nyakukra csapódott páracseppeket és azt a port, amit fél órája fújt rá nagy mûgonddal - és egy csipet is. Az eddig összehajolva pusmogó három alak hátradõlt, hogy helyet adjon ténykedésének, de közülük csak a tünde nézett fel. Halk nyikorgás kísérte a mozdulatot, ahogy Tuskólábú az örmény kiberlábával

>>>Vásároljon lájszensz krómot!<<<   
>>>Mint az eredeti, csak sokkal olcsóbb!<<<   

az asztal alá lökte a rekeszt - gondolom -, nehogy felbukjon benne valaki.

 >>> Soilmec agyi rögzítõegység
 >>> Hangazonosítás: Tuskólábú
   

   Nem... Nem igazán érdekelt, felbukik-e a rekeszben bárki is. Viszont; ugye ha valaki felrúgja a seritalokat, abból tócsa, meg üvegcserepek lesznek. Manapság nagyon drágák ám a takarítószerek. A züvegbetétet még nem is említettem. Na ugye. Asse kizárt, hogy e finom és úri társaságból valaki - már ha Artúr új nickje V. A. Lacy - merõ attrocitásnak veszi eme lábbéli mozdulatot. A kötszerem meg fogytán van. Hiába no, a másik nevem praktikus... Azé' is vittem nekik röktön rekesszel, bár a tünde csak három sört kért. Vazzer, maj' fogok nekijük szaladgálni, ahogy ürülnek a züvegek. Minnyá kezdõdik a csúcs és a Józsefkõrúti Metélõk vées Zalai Kaszások meccset is nézném. De nem, egyesek begyünnek, oszt ahelyett, hogy nyugton maradnának a háccsójukon és megvárnák a meccs végét - remélem a Kaszások nyernek, feltettem rájuk egy kilót -, negyedóránként zaklatnak, hogy hozzá még egy kört. Egy nagy túrost! Itt a láda, oszt magad vadász, ha szógád nincsen! Ha nem tetszik, mennyé át a novhéttéri mekibe, oszt várd meg a zámokfutót. Még ilyet! Letöröltem az asztalukat, kitettem három harmatos ampullával a jóféle árpalébõl eléjük, mielõtt szomjan halnak, maj' visszakanyarítottam a vállamra a konyharuhát. Biztos, ami biztos leraktam egy kémhódas pusztulattérképet is (Méghogy gagyi! Zsírúj a ware és olyan részletes, hogy még a sapik feliratait is el tudod olvasni rajta. A zeste tõtötte le a kuzinom.), közöltem velük, hogy felraktam a némítót a boxra, meg egy védett mátrixcsatit is bekapcsoltam. Mer én ilye' vagyok. Bár a szemembe tagadták, de t'ok ám osztani, meg szorozni: ahun egy hegyesfülû dzsonzon, egy turbózott bicskás, meg egy feles drótagyú összehajol, ott vadászat készül. A vadászat elõkészítésének meg nélkülözhetetlen kellékei a fentnevezett dolgok. Úgymint: sör, nyitó, térkép, mátrixcsati, meg csönd. Síri csönd. Lehet, hogy nem ebben a sorrendben, de mekközelítõleg. Már csak egy darab mágus hiányuk van. De nem, ezek - ha egy mód van rája - nem vadásznak mágussal. Ezek ilyenek. Meg tudom érteni õket. Nekem is egy mágus... Na de ide ezek a bohócok nem is teszik be a lábukat. Semmi különös, a zsilipbe feltetettem pár kis meglepit. Kissé megfájdul a buksijuk. Érdeklõdtem kicsinység, hogy nincs-é szükségük egy prima rigóra - a zunokabratyóm ippeg ráért ócsóért -, meg van egy másik kuzinom is, aki 'H' kat. mágus. Hmm. A családtagjaimat nem én választom meg. De csak falazták a köntört. Ezek ilyenek. Van ám egy unokahugom is, neki egyéb szolgáltatásai vannak. Na ná, hogy nem a Warhol gyerkõc tervezte az arcát. De 150-as dudákkal, ha esetleg úgy gondolod...
   De ezek nem, aztat furcsállották, hogy mibõl gondolom, hogy õk vadászni készülnek. Csak egyszerûen összejöttek egy kis sörözgetésre. Aha... Ezekután majd azzal jönnek, hogy a húsvéti nyuszi nem is létezik. Na mindegy, a csatit meg a csöndet fennhagytam, a sört ki tuggyák nyitni, mi kell még? Hagytam öket, hagy tervezgessenek... Amúgy - de ne mond el nekik, úgyis letagadom - csípom a fijúkat. Ha röpke húsz évvel ezelõtt õk vigyázták volna a seggemet...

 >>> Soilmec agyi rögzítõegység
 >>> hangazonosítás: Klaus
   

   Babám, hiszel abban, hogy szex elsõ látásra? Kérdeztem a mellettem lévõ bárszéken ücsörgõ rasztafrizurás kis bigétõl. Az meg felém fordul, hogy jobban láthassam klán-tetoválásait, rám vigyorog és ütemesen bólogat. - Téged írt fel nekem az orvos - Megesmeg bólogat. Nagyon szekszis. Szeretem a rasztalányokat, hiszen - mint azt a lb27 megénekelte - a raszta szíiiv örökké... Hehehe.
   Hát azt ismered, hogy miért jó az orknak? Hehe... nem is jó a orknak. Jó, mi? 500 jó és 2000 rossz viccet ismerek. Melyikkel kezdjem? Kellemes hely ez a Skót Kutyák.

>>>Meleg sörök, hideg szendvicsek!<<<   
>>>Mogorva kiszolgálás!<<<   
>>>Gyere a Skót Kutyákba!<<<   

A sört sem vizezik, a csaposnak sem kell kétszer inteni és máris itt a köv. ital, vagy a csati, mikor melyikre van szükségem és mindig vannak szabadonfutó bigék. Mint ez a kis gyapjas. A vigyora csak jobban kiemeli bal arcán a turult. A jobb oldalon lévõ ábra is valami madárra hajaz, nem látom tisztán, annyira nem fordult ide.
   Szemben velem egy õsrégi, poros légyszarpöttyös plakát, amelyen egy ritka ronda, orksámán-szerû fazon kitárt karokkal és enyhén félretartott fejjel talán épp egy szellemet idéz. A marhája. A plakát alján megfakult és hiányos felirat hirdeti, hogy a képen látható személy valami 'Zám.. ...y', aki akkoriban király volt, vagy mi szösz. Már sokat gondolkodtam, de ilyesmi nevû uralkodóra nem emlékszem. Sõt, szerintem az orkoknak soha nem is voltak uralkodóik. Sámánjuk az van. Bunkó egy népség az ork. Tavaly novemberben is mi volt? Lent Zalában volt egy kis melóm; ritkán hagyom itt Bplexet, de akkor muszály volt. Voltál már úgy a mátrixban, hogy vagy öt secet késett a reakció? Marhaság! Nem vagy te zsoké. Passzerek nem mászkálnak odabent... egyik nap hajnali háromkor a szállodai szobámba beront egy ork, üvölt mint egy állat, hozzámvágja a papucsát, meg ilyesmi. Mondom, hogy bunkók. Mit? Hogy én mit csináltam? Mit csináltam volna; szép nyugodtan fújtam tovább a szakszimat... Hehehe. A plakát mellett egy minimum 50 hüvelykes megjelenítõ ami szinte kizárólag sportot szokott mutatni. Na ja, múltkor rákevertem sutyiban onnan a sarokból egy olyan malactridet. Ha nem tudnád, férfi a nõvel... Aha, ez most nagy divat. Egyszer próbáld ki! Hehehe. A Tuskólábú kurva morcos lett. Most például éppen azok a hülye harci motorosok kergetik egymást mindenféle gyilkokkal. Azt hiszem, a BAZ megyei Hóhérok játszik a Debreceni Guillotine-nal. Dehogyis; a Guillotine játszadozik a Hóhérokkal. Éppen lemossák õket a pályáról. Milyen látványosan bukik fel a Hóhérok csatára azzal a hercig kis bárddal a vállában. A motor pördül vagy hármat, manuskám csúszik vagy húsz métert mire a korlát felfogja. A mentõk rohanva be, pacák hordágyon ki. Tõlem három székkel arrébb egy izomfiú láthatóan egyre idegesebben nézi a meccset; csak nem a Hóhérokra fogadtál? Te, kis hülye... De kit érdekel a meccs, amikor itt vigyorog a bige. Nem egy nagy szám, de dúsak a keblei és széles a fara. Úgy is fogalmazhatnék, hogy szélesek a keblei és dús a fara. Erre a típusra írják a társkeresõkben, hogy enyhén molett. Már amennyiben 120 per 70-et enyhének hívunk. Vérnyomásban például - azt mondják - kifejezetten jó. De én kedvelem az ilyet. Legalább van rajta mit fogni. Na ná, majd azok a deszka hegyesfülû lányok. Különben is, pont a méretem. Törpe lévén én sem verem le a 130-as lécet. OK, a csaj megvan, már csak a helyet kell tisztázni és mehetünk is... Hát azt ismered, amikor Hubbard feltámad? Elhatározza, hogy megkuksizza, jobbak lettek-e a halála óta az emberek. Bemegy a cégnegyedbe, de le se szarják. Elmegy a békási pusztulatba, odacsapódik két ürgéhez, akik egy rozsdás vashordóban rakott tûz körül melegednek. Mondja, hogy nagyon fázik, szorítanak neki egy kis helyet. Mondja, hogy nagyon éhes, adnak neki egy darab szóját. Mondja, hogy nagyon szomjas, nyújtják neki a házicefrét egy müa flaskában. Ezután felbátorodik és kér egy spanglit is. Nagyot szí bele és azt mondja: Mivel ti ilyen jó emberek vagytok, elmondom, hogy én vagyok Hubbard. Feltámadtam, hogy megnézzem, jobb lett-e a világ. Erre az egyik csöves a másikhoz: i.o. fû, mi haver? Hehehe.
   Szóval a bige vigyorog rám és bólogat. Aztán megrántja a fejét, hogy befilcesedett tincsei hátrább lendüljenek, kivesz a fülébõl egy hallgatót és kérdezi: Oh, mit is mondtál?
   Semmi különös, csak azt kérdeztem, hogy zavar-e, ha utána rágyújtok? Mer én azt vallom, három jó dolog van a világon: elötte egy pofa ital, utána egy spangli. Hehehe.
   Már éppen válaszolna, amikor - mintegy végszóra - beúszik egy csápoló alak a látómezõmbe. Ráfókuszálok, hát nem egy Esmeralda nevû hegyesfülû integet? Átnézek a vállam fölött, mögöttem senki. Akkor nekem jelez. Anyád! Mondtam már, hogy nem kifejezetten kedvelem ezeket a nyavalyásokat? Sõt, az igazság az, hogy kifejezetten nem kedvelem ezeket a hegyesfülü pávákat. Fõleg a célozgatásaikat. Igaz, ha én célzok rájuk, azt meg õk nem kedvelik. Ez is tudja, mikor kell zaklatni. Hát igen, mire valók a haverok? Látom beül egy boxba, amint észrevette, hogy észrevettem. Gyorsan sztornózom a bigét és odaslattyogok. Mi a nyavaját akarsz colos? Lé legyen, mert feltrancsírozlak. Persze ezt nem mondom ki hangosan, mert az álmoskönyv szerint cseppet sem jó ómen, ha az ember - illetve a törpe - a saját johnsonját elküldi az anyjába. Kérdezem tõle, hogy mi a pálya, de csak ötöl-hatól valami nagy maniról, meg ad egy cetlit, hogy nézzek utána a dolgoknak, míg megjön Artúr. De hol lehet Artúr? Lehet, hogy már megint az imázsát ápolja? Mint késöbb megtudtuk, épp azt csinálta, de ezt mi a boxból nem láthattuk, mert a másik szinten ügyködött...
   Izé, ismered Esmeraldát? Persze, hogy ismered. Kit nem ismersz itt? Hogy? Ja persze, a wilsonokat. Azokat én se. Azok csak begyünnek a mátrixba, van nekik ménkû nagy arcuk, tudásuk a béka segge alatt és azzal kezdík, hogy rögtön beszólnak szarul - de senki nem foglalkozik az ilyenekkel. De nem errõl van szó. Tünde a fickó, 210 centi és lehetetlenül vékony alakjához hegyes fülek párosulnak. Sokat mondok, ha 70 kiló. Vasággyal. Õ a csapatunk johnsonja. Nem nagy kunszt, én is meg tudnám csinálni, de nincs rá idõm. Én a mátrixban vagyok otthon. Ha még nem láttad az égboltot villózni a kibertérben, nem is éltél. Olyan zugokban járok, ahol senki más. A legtöbb humán nem érti a zsokékat. Érzem az adrenalin dübörgését az ereimben, mikor a mátrix végtelen tájain hasítok. Nincs ehhez fogható. Artúr az izom, de kell valaki, aki tárgyal a megbízókkal is. Tárgyalni, azt aztán tud. Neki nem kell belöknie egy simabeszéd csipet. Mi az hogy johnson? Jópofi! Na ná, hogy nem a családi neve. Ö az, aki a melót szerzi, letárgyalja, koordinálja, manageli, satöbbi. Hogy miért hívják Esmeraldának? Mit tudom én! Mi vagyok én? Gothai almanach? Ez a homály ködébe vész, hiszen sem nem vak, sem nem bányatársaság, még csak nem is nõ. Artúr azt mondja, hogy biztosan azért, mert ahol Esmeralda vezeti a vadászatot, ott mintha ciánoztak volna... De ez sem biztos. Csak a mátrix biztos!

 >>> Soilmec agyi rögzítõegység
 >>> Hangazonosítás: Esmeralda
   

   A sztori nem is ott és nem is akkor kezdõdött. Jól menõ erõforrás-manager vagyok.

>>>Felszerelés, fegyver, jármû?<<<   
>>>Esetleg egy komplett vadászcsapat?<<<   
>>>Bármi a gond, Esmeralda elintézi!<<<   

Bár te azt szoktad mondani, hogy munkaközvetítõ, valamiféle ügynök, de attól, hogy házalónak nevezz, még te is tartózkodsz. Talán jobb is. Nem kenyerem az erõszak, de... maradjunk annyiban, hogy jobb szeretem a manager titulust. ...s ezt jobb, ha végre megjegyzed! A szokásos szmogos hétfõ délelõtt volt. A trid savas esõt mondott, de ez még váratott magára. A rendes hételeji sétámat tettem; kapcsolatápolás céljából körbejártam az ügyfeleimet. Tudod, jópofizni itt-ott, megmutatni magam, finoman megkurkászni a dolgokat, gazdátlan adathordozókat megõrzésre átvenni, magukra hagyott gépekben nézelõdni, néhol kis udvarlás, máshol rámenõsség. Beléptem az egyik ügyfelem titkárságára. A helység egyetlen lakója, ki cipõtalpának

>>>Cipõt a cipõboltból...<<<   
>>>...Hogyishíjjákot meg a szemétdombról!<<<   

IQjával összevethetõ magasságáról, vörös hajzuhatagáról és tökéletes almamelleirõl

>>>Zõccség-Gyümõcs<<<   
>>>Ócsóér, nagyba Bosnyák Bélátó.<<<   
Ja, bocs:   
>>>Plasztikai szabászat<<<   
>>>A kedves édesannya sem fogja megismerni!<<<   

ismert. Már azok között, akik ismerik. S ki ne ismerné, ha én nem. Talán túl bensõségesen is. De a sztori nem az én cseppet sem elhanyagolható szexuális életemrõl szól, ezért talán nem kezdenék ennek taglalásába. Elég az, hogy - nem tudom miért, de - a nõismerõseim nemes egyszerûséggel szexatlétának hívnak? Szóval felnéz a veres a monitorról és rám mosolyog. Mind a 64 fogával. A falon lévõ hologram-lánchíd üvegérõl visszatükrözõdik a monitor képe: PLAYGIRL... Biztos valami lányoknak szóló játékot töltött le magának a darázsderekú, gondoltam. Nem mintha érdekelne, hogy ügyfeleim cégénél ki mivel foglalkozik ráérõ munkaidejében. Nem azért fizetnek. Csak úgy magánszorgalomból érdeklõdöm...
   - Helló, gyönyörûm! A fõnök bent van?
   - A föncsi? - Na ná, majd a Troll'o Frigida. - Bent, de most vannak nála. - Fogalmam sincs, miért érzi úgy minden magastalpú, hogy mindent és mindenkit becézni kell és mindezt lehetõleg affektálva. Talán a litván szappanoperák hatására? - Inkább azt mond meg, ha a rönót úgy írják, hogy renault, akkor a pözsót pezsaultnak? - Aha, szóval nagy fába vágta a fejszét: keresztrejtvényt fejt sutyiban. Ránéztem az ábrára, még egyetlen megfejtés sem volt beírva.
   - Nem! Pegaultnak. - Válaszoltam vigyorogva. Már számolta is karmazsinvörös körmû ujjacskáin, kifér-e a szó. Ha tiznél több betûbõl állna, talán még a zsámolyokat is levette volna a lábairól. De micsoda lábakról! Egyik jobb, mint a másik... és ami köztük van! Hogy ez is miért nem észért állt sorba annak idején mellbõség helyett. Tuti, hogy eredetileg szõke. Miért kéne nekem tudnom? Igen, borotválja. Még jó, hogy Artúrt nem hoztam magammal. Már beleürítette volna a tárat... és nem az Aresét!
   Na mindegy, leülök ide ebbe a szintibõr fotelbe és megvárom míg egyedül lesz a kuncsaft. Elgondolkodtam egy s máson. Az agyamban eddig a háttérben megbúvó információmorzsák - akár egy kirakós játék darabkái - egyszer csak egységes egésszé kezdtek összeállni. Hm, érdekes ötlet. Számbavettem (no nem az enyémbe) a lehetõségeket. Az ötlet tképpen jó. Mit jó, fenomenális! Egy olyan éca körvonalazódott bennem, ami az emberek 99.99 százalékának soha a büdös életben nem jutna az eszébe. Hiszen akkor ez egy valódi, hamisítatlan, négy-kilences ötlet, amely - rövid fejszámolás - kb. 2-3 milliót ér. De lehet, hogy többet. Lokál kreditben. Naná, majd rubelben... Ilyenrõl a nagyobbak is csak álmodoznak. Ez annyira szép, hogy nem is lehet igaz! Utána kell néznem dolgoknak. Kellhet egy kis mátrixfedezet, egy-két fantomcéget kell alapítani. Lehet, hogy némi erõdemonstrációra is szükség lesz. Egyedül ezt viszont nehéz lenne véghezvinni, tehát össze kell hívni a csapatot. Ha egyenlõen osztozunk, életünk végéig pihizhetünk, ha testvériesen, akkor csak én.
   Pár szóval kimentettem magam - kit érdekel párezer újhuf, amikor itt a nagy halacska, s csak arra vár, hogy kifogjuk -, gyorsan elrohantam. Vadiúj Opel Tetanuszom

>>>Opel Orkházi - Ismerõs a szlogen?<<<   
>>>Opel, soh'se kop el!<<<   

erõs hibridmotorja percek alatt a Tuskólábú kocsmájához repített. Ha kis szerencsém van, itt mindkettõjüket megtalálom. Ha nem, majd megkeresem õket, vagy várok egy kicsit.
   Klaust megláttam a pultnál, valami helyi kiscsajt fûzött. Ennek mindig a nõkön jár az esze! Intettem neki, majd bevágódtam az elsõ szabad boxba.

 >>> Soilmec agyi rögzítõegység
 >>> Hangazonosítás: Artúr
   

   S ha továbbra is azt terjeszted rólam, hogy izomagyú tuskó vagyok, aki mindent nyers erõvel akar megoldani, akkor még fejbe is rúglak, esetleg letépem és a füledbe tömöm a lábad, vagy valami hasonlót cselekszem... Szóltam mézes-mázosan és mindkét ujjammal elengedtem ellenfelem gigáját. Illetve dehogy is volt ellenfél nekem a tacskó. Mindössze új a fiú. Még nem tudta azt, amit mindenki a régebbiek közül; nem jó a személyemrõl ilyesmi ledegradáló kifejezéseket sutyorogni az ügyeletes barátnõm harapdálni való fülecskéibe. Egy: mert úgyis visszamondja és beláthatod, hogy az ilyesmit nem hagyhatom megtorlatlanul. Ártana a rólam kialakult képnek. Kettõ: csipkebokor vesszõ... Az ezidáig hídbahajolva tartott alak háttal a padlóra rogyott. Csak nem ütötte meg magát? Nem foglalkoztam tovább a pancserrel. Tudod, van a fejemben egy kis áramkör, ami azt súgta, hogy nem lesz vele több gondom. Ha mégis, akkor vannak még további áramköreim és némi huzalozásom az ilyen esetekre is... A pancser feltápászkodott és fájós torkát maszírozva egy szó nélkül eloldalgott. Ezután arra gondoltam, ideje lenne benézni a munkahelyemre, már csak az alibi miatt is. Ja. Az alibi az egy idegen szó, és azt jelenti, hogy nem ott és nem akkor voltam. Különben sem hagytam tanút. Ezen a héten még nem is voltam bent. De hát nem kocsma az, hogy minden nap odajárjon az ember fia. Karórámra

>>> Csepel Swung, a pontos idõ!<<<   

pillantottam. Felhörpintettem a maradék sörömet, nõmet magamhoz vontam, lehelet finoman magharaptam a fülcimpáját és belesúgtam: az ötórai hirigre visszajövök. A pultosnak odavetettem: írd a többihez! Itt a Skót Kutyákban (Hogy a fenébe lehet egy kocsmát így hívni? Igaz, a Walesi Egerek, Ír Macskák vagy az Orosz Agarak se jobb. De hát nem is tisztem a kocsmák elnevezési szokásait kritizálni. Éppen csak megjegyeztem Tuskólábú, nyugodtan elteheted azt a testápolót... s akkor én is visszacsúsztatom ezt a bikacsököt ide a kabátom ujjába.) a jobbak közé tartozom. Hetente egyszer átutalom a cehhet, azt kész. Itt ez a szokás. Nem könnyû a Tuskólábú törzsvendégei közé bekerülni, de aki közéjük tartozik, azt bizonyos kedvezmények illetik meg. Például van hitelem, kevésbé vizezik a sörömet, ritkábban zaklatnak némely üzletek lebonyolítása közben és a pult alatt tartott mordály zselélövedékeibõl sem kapok a hátamba azonnal vagy féltucatnyit, ha helyrerakok egy-egy tahót, vagy szombat dél helyett tizenkettõ-tízkor egyenlítem ki a cehhet. De lõfegyvert még a törzsvendégek sem hozhatnak be és azt is rosszallanák, ha megölnék valakit. Amig fékentartom jólfejlett agressziómat, nem lesz semmi baj. Kifelé menet, a ruhatárban még magamhoz vettem kedvenc Ares Predátorom,

>>>A szamuráj legjobb barátja<<<   
>>>A II. változat beépített fegyvercsatolóval<<<   
>>>Most ingyen két tizenötös tár APDS lõszer!<<<   

gyorsan leteszteltem, hogy nem bütykölték-e meg - hja kérem, a paranoia még senkinek sem ártott túlságosan, de annak hiánya már követelt némi emberéletet -, majd a tokjába csúsztattam. Igazság szerint az utóbbi kb. három év alatt összesen ha tucatszor kellett éles helyzetben használnom, egy abból is egy kötél ellövése volt. Az én pozíciómban sokszor az erõ látványa is elég. Röpke pillantás jobbra, majd az ellenkezõ irányba: Egy közel kétméteres, 120 kilós, csupa izom, tucatnyi fegyveres és fegyvernélküli technikában jártas, válligérõ szõke, hullámoshajú humán állt tõlem balra. Elektronikáim a másodperc tört része alatt teljes készültségbe izzították magukat. A taktikai ellemzõm a retinámra vetítette a pásztázó szkennelés eredményét. Például felsorolta az alkalmazandó különbözõ stratégiákat, a támadás eredményessége szempontjából a különféle halálos és harcképtelené tévõ sebzési pontokat, a lehetséges menekülési útvonalakat, meg ilyesmiket. A harci rendszerem csak a gondolati parancsra várt. A beépített elektronikáim eredetileg úgy vannak programozva, hogy kétféle élõlényt ismerek: áldozatot, és leendõ áldozatot. Valami hibádzik. A vizuális mérés kétszer távolabra tette, mint a lézeres szenzor. Csak egy tükör! Vissza a sztenderd másodfokú harckészültségbe. Van gyengébb fokozat is, de azt nem használom. Szeretek erõszakos lenni. Valaki egyszer azt mondta, hogy valami gyermekkori apakomplexus miatt, de ez marhaság. Egyszerûen az évtizedes kondícionálás igen nehezen elfojtható mindenféle mûvi beavatkozás nélkül, másrészt így hetente többször is más-más luvnyától hozhatom el a piperetáskámat. Azért egy egészséges férfiember számára ez utóbbi szempont sem sorolható hátra. Kizsilipeltem az utcára, feltettem a napszemüvegemet,

>>>Persil optikák kívánságra fényvédõ bevonattal<<<   
>>>Már 40 fokon és a szineket sem fakíccsa!<<<   

tenyerem védelmében rágyújtottam egy staubra

>>>Tix Light szivarkák<<<   
>>>Trademark by Meinl fûszer és gyarmatárú<<<   
>>>Kiállja a nagyítós próbát, a tüdeje hófehér marad!<<<   

és leadtam a hívókódot a felpiszkált Pobeda Xtrudernek.

>>>Pobeda Csömör, a mi autónk.<<<   
>>>Páncélozott Pobeda Citymasterek most részletre is!<<<   

Igazság szerint a napszemüveg, meg a dohányzás csak a mimikrihez kellett. Ja. A mimikri az egy idegen szó és azt jelenti, hogy olyannak látszom, mint a többiek. A testemben lévõ warék egy része csak arra szolgált, hogy teljesen megszûrjék a tüdõmbe jutó, vagy bõröm pórusain felszívódó gázokat és egyéb mérgeket, amint a szememben is jó hatásfokú stuffok gondoskodtak arról, hogy semmilyen káros fény ne zavarja a harckészültséget. De mivel az összes trideoban ha egy árnyvadász kilép a kocsmából, felteszi a napszemûveget és rágyújt, így én is hasonlóképpen cselekedem. (Meg aztán ki vagyok én, hogy megmásítsak egy ilyen jólbevált sablont: kilép, feltesz, rágyújt...) Mielõtt elindulhattam volna, látom ám, hogy a troll garázsmester izgatottan integet. Méghogy garázsmester! Ismerem én az ilyen háromméteres, négyésfél mázsás, dudoros hónaljú garázsmestereket...
   - A négyes boxból Esmeralda most szólt ide, hogy ha látlak, szóljak: ugorj be hozzájuk.
   Na, ma se megyek be... pedig arról volt szó, hogy hetente legalább egyszer benézek, hogy ismerõs legyek a népeknek. Na, mindegy. Elküldtem a Pobedát, lesöpörtem kerámiaszálas hosszúkabátomról

>>>Sárga Február Ruhagyár<<<   
>>>A férfias és biztonságos visselet télen, nyáron, vadászaton.<<<   

az idõközben a vállamra szállt reklámlegyeket. Ez utóbbi mozdulat teljességgel fölösleges volt. Egyrészt elektronikám automatikusan kiszûrte a reklámlegyek és hittérítõpókok duruzsolását, másrészt a zsilip elektronikái úgyis kinyírják mindet. A ruhatárban ismét leadtam kedvencem és a boxhoz ballagtam. Beültem a már ott lévõ pároshoz. Esmeraldát és Klaust a zsokét biztos ismered.
   - Jókor jössz! - szólt a törpe. - Épp ott tartottam, hogy: Bódog, a törpe elhatározza, hogy kivándorol a bakonyi törpekirályságból. Nem vihet magával mást, csak a szokásos 15 kányi személyes cuccot. Aszongya neki a törpe vámos, nyissa ki a zsákját, hogy lássa, mi van benne. Hát elõkerül egy 30 centis krómszínû mellszobor. Ez mi? Kérdi a vámos. Ez nem mi, hanem ki. Ez VIII. Thorin a nagy törpekirály. Feleli Bódog. A vámos meghatódik, hogy egy kivándorló az engedélyezett súly nagyrészét kitevõ királyi mellszobrot visz magával, nem kutat tovább, rányomja a stemplit a passzusra, oszt kéri a következõt... Törpénk megérkezik a fogadó országba. Az ottani vámos nézegeti a szobrot, forgatja, majd megkérdezi: Ez ki? Erre a Bódog: Ez nem ki, hanem mi. Ez hat kiló színtiszta orikalkum. Jó mi?
   - ...és a törpefináncnál a mûszer nem jelzett semmit? - jegyeztem meg.
   - Na, az izomagyú! Mélynövésû barátunk mond egy viccet a fineszes törpe orikalkum csempészetérõl, te meg egybõl legyílkolod a poént! - Fedett meg Esmeralda. - De ha már így összegyûltünk, elkezdeném a mondanivalómat. Nem baj?

 >>> Megjegyzés
 >>> Befûzte: Napi Kettõ
   

   A Skót Kutyák - mint az köztudott - szinte semmiben sem különbözik bármilyen a vadászok által kedvelt és sûrûn látogatott alkoholizáló, egerészõ és üzletelõ vendéglátó ipari egységtõl - még száma is van -, amelyet kiöregedett és/vagy lepukkant árnyvadászok üzemeltetnek pusztulatszerte. Az alsó szinten ízléstelen színû, hosszú 'L' alakú mûanyag pult a magányos ivóknak és egerészõknek, boxok a pároknak és kisebb társaságoknak és pár elszigetelhetõ fülke az üzletelõknek. De nem ám akárkinek. Csak a megbízható népeknek. Mint például amilyen én is vagyok. A másik szint is hasonló elrendezésû, de van egy kisebb parkett hangkorláttal, amely nem engedi elhallatszani azt a röpke párezer decibelnyi hangorkánt - jó ez a szám: valami Bûnözõ Béla és a Cég nyomatja - a krimó többi részébe, mert ott már így is nagy a hangzavar. Illetve pár különbség van egy valódi, pusztulatbeli rozzant krimó és e vendéglátóipari létesítmény között. Valamivel tisztábbak a poharak és nem lehet azt a vacak ork lõrét kapni, amit õk sörnek hívnak, én egyszerûen mosléknak. Ja, meg a csapos megdrótozott Mossbergje

>>>Veszélyes világban élünk<<<   
>>>Ha vadászni indul, válassza a legtökéletesebb fegyvert!<<<   

sem titánköppenyessel van betárazva, hanem jófajta zseléssel. Azért ez nem mindegy! Na nem mintha szívesen lennék a helyében annak, akit három méterrõl hátbalõnek vele... Ez a kocsma csak belülrõl képviseli a fent vázolt stílust. Egy kisebb irodaház alsó két szintjének jó negyedét foglalja el, mivel nem valamelyik pusztulatban van, hanem a cégnegyed szélén - belülrõl -, ahol a TTV Õrség

>>>Huligánok, árnyvadászok zavarják a nyugalmát?<<<   
>>>Hívja az 061-012345-678987-654321-et! Rend a lelke mindennek<<<   
>>>Társasági Tanács, Városi Õrség.<<<   

még járõröz és a céges biztonságiak is állandóan erre grasszálnak. Igy a vendégei 90 százaléka sem igazi vadász, hanem szabvány öltönykék, céges alkalmazottak, fiúk és lányok, akik a szabadidejükben a Trideóban látott árnyvadászfilmek szereplõit utánozva vezetik le feszültségeiket. Persze mindenki tudja, hogy szerepjátszás folyik, hogy a szomszédos asztalnál ülõ izomfiú warejai másodpercek alatt le-felszerelhetõ krómozott mûanyag látszat-vackok, hogy a ruhatárba leadott fegyverek ócska másolatok, vagy tucatgyártmányok olcsó, hatástalanított változatai. Vagy látod például ott a parketten csábosan vonagló tünde máguslányt? Hát ide a rozsdás halefet, hogy nappal cseppet sem mágus és mégkevésbé tünde, viszont egyszerû adatrögzítõ valami cégecskénél. Itt mellettem a pultot támasztó, a felhozatalt mustráló johnson kinézetû fazon dzsekije sem valódi páncéllal bélelt, a halántékcsatijai közül is maximum csak egy valódi és a többi dolog is körülöttünk csak talmi szemfényvesztés. Ugyanis ezeknek a rekvizitumoknak eredeti és kb. a százszorosába kerülõ változatát itt a cégnegyedben egyszerûen lehetetlen beszerezni, az ittenieknek pedig meg sem fordul a fejében, hogy átlépjék a határt, melynek másik felén egyáltalán nincs például olyasmi, mint mondjuk közbiztonság és az Amiga Világ címû napilapot sem viszi ki a postás. Pedig a postások nem ijednek meg a saját árnyékuktól. Én már csak tudom. Jópárral találkoztam a 12. bélapátfalvi gépesített-számlás és ejtõernyõs-postás dandárnál, amig ott szolgáltam. De ez az ál-árnyvilág senkit sem zavar. Amig nem történik komoly sérülés, a Tuskólábú megfelelõ helyeken keni meg az aparátus akadozó kerekeit és kordában tudja tartani az esetleges túlságosan beleélõket, addig sem a városi, sem a céges biztonságiak nem foglalkoznak a kocsmával. A közönség úgy tudta, hogy a Tuskólábú sem kiöregedett árnyvadász igazából, és a lábát is egy mozgójárda-baleset után cserélték le a mostani krómra.

>>>KiberTuning Center<<<   
>>>Egyedi darabok az egyéniségeknek!<<<   

 >>> Soilmec agyi rögzítõegység
 >>> hangazonosítás: Tuskólábú
   

Ja, ja. Ezt a sztorit én magam terjesztem. Ti páran, akik az árnyak és a céges élet határán üzleteltek, tudjátok mi az ábra. Ne röhögtess! Belõletek nem lehet megélni. Megisztok pár italt, meg némi jutalékok az egyéb szolgáltatásokért. A nagypályásokat meg nem engedhetem ide, mert õket nem tudnám megfékezni. Hogy is venné ki magát, ha egy majd háromméteres, féltonnás troll, akinek egyik vállából kar helyett egy könnyített miniágyú

>>>Vindicator<<<   
>>>Mega tûzerõ, a túlélés biztosítéka!<<<   

áll ki - amelynek girostabilizátora minden lépésnél halk surrogással egyenlíti ki a csõ rollázási hajlandóságát -, jönne veled szemben a mozgójárdán két-három hasonlóan extrém külsejû alak társaságában? Sem a város,

>>>Budaplex, Budaplex, te csodás...<<<   
>>>Üzleteljen a szmogos Budaplexben<<<   

sem a cégek nem tûrnék el, hogy ilyen feltünõ és láthatóan közveszélyes alakok flangáljanak a felségterületükön. Az is érthetõ, hogy a BKFV

>>>Ne szemetelj! Vérezz a kijelölt helyeken!<<<   
>>>Legyen tiszta a város!<<<   
>>>Budaplex Közterület Fentartó Vállalat<<<   

közbiztonsági osztaga is rossznéven venné, ha a kezelésében lévõ mozgójárdákat olyan terhelésnek tennék ki, mint amit egy ilyen alak, valamint a fegyverzete és a páncélzata súlya jelent. Arról nem is szólva, hogy az ilyenek ritkán járnak egyedül és néhanapján valami furcsa késztetést éreznek, hogy használják is a fegyvereiket!
   Szerintem ez mindenkinek így jó. A cégek és a város egy külön dolog, és megint más az árnyak és a pusztulatok. Mindkettõnek szüksége van a másikra. De az összekeveredés nem kívánatos. Elméletileg szabad az átjárás, de te is nagyon jól tudod, mi történik egy öltönykével, ha véletlenül letéved a napos oldalról. Az csak az ócska szenteltpagonyi tridekben létezik, hogy a szabvány öltönyke lemerül az árnyak közé és ott megállja a helyét. Aztán be is illeszkedik. Egy frászt! A legöregebb trollok sem tudnak olyanról, aki másfél óránál tovább maradt volna életben. Maximum bizonyos szervei. Fordítva is így van. A béeszek villámgyorsan levadásszák a túl sok fegyverrel és krómmal sétálókat.

 >>> Soilmec agyi rögzítõegység
 >>> hangazonosítás: Klaus
   

   A cetlin - amit Esmeralda elém tolt a boxban, miután a Tlábú végre elhúzott - csak pár szó állt. Beizzítottam az Amiga Excaliburt

>>>A mátrixban mindent lehet!<<<   
>>>Csak nem elavult warékkal nyomulni...<<<   
>>>Vásárolj most Náncsi Néni szatócsboltjában!<<<   

becsatiztam és nekiláttam a brózolásnak. Adatbázisokban kotorásztam, hasítottam a mátrixot, meg miegymás. Elég sok anyagot szedtem össze pár perc alatt, hogy elkészüljek a beszámolómmal. A tünde elé tóltam a kijelzõt, hogy átnézhesse, mit kotortam össze. Egy darabig tanulmányozta, majd elégedetten hátradõlt. A belsõ zsebébõl elõkotort egy húszcentis szivart

>>>Pilvax - 100.0 mg szójakátrány, 0.0 mg nikotin, 100% élvezet.<<<   
>>>A dohányzás már nem árt az egészségnek!<<<   

- közben mindeketten türelmesen várakoztunk, tudván, hogy csak az elsõ füstkarika után fog végre megszólalni - akkurátusan kisodorta a celofánból, lecsippentette az egyik végét egy alkalmatos kis szerszámmal, körülményesen rágyújtott, látható élvezettel fújta ki a hatalmas kékesfefér füstkarikát.
   - Heuréka! Megtaláltam! - kezdte végre a tünde.
   - Nem is tudtam, hogy elvesztetted ezt a heumicsodát... - szólt közbe Artúr
   - Ja! Méghozzá fürdés közben! De ha mindig közbeszólsz, sosem fogjuk megtudni, mirõl van szó! - Még egy kicsit morcos voltam az elõbbi poénvadászatért.
   - Semmit nem vesztettem el, kedves félmûvelt barátom, de rátaláltam a Nagy Melóra! Amit eddig csináltunk, minden eltörpül emellett. - Felvontam a szemöldökömet: hogy ezeknek a hegyesfülüeknek mindig célozgatniuk kell a rövidségemre... de nem szóltam. Egyelõre még nem. - Teljesen veszélytelen, de nagy pénzt hoz a konyhára. Többet mint gondolnátok. Talán annyit is, amibõl mindhárman nyugdíjba vonulhatunk valamelyik déltengeri szigetre, pálmafák meg fûszoknyás leánykák közé.
   - Talán, ha mondanál egy megközelítõ összeget. Vagy legalább a nullák és hullák számát... - Artúr nem csak fizikailag volt agresszív. Az üzletben is mindig szerette tisztázni a legelején az anyagiakat és a várható halálozási rátát. Persze az utóbbi már évek óta nem volt, legalábbis nem közvetlen összefüggésben a tevékenykedéseinkkel.
   - Ahogy számolom, hétszámjegyû az összeg, amit leszakíthatunk. Talán koponyánként is meglesz ennyi. A legszebb, hogy nincs kontaktus a balekokkal. Viszont többezer balekrõl van szó, és nem tízperces a móka. Úgy három hét és másfél hónap közti idõtartamra számítsatok. - a kijelzõre mutatott - Ez felülmúlja elõzetes számításaimat. Nem túlzás a hét számjegy. Helyezkedjetek el kényelmesen, nem leszek rövid... - Grimaszt vágtam az újabb célozgatás hatására, de úgy döntöttem, ennél erõteljesebb reakciót nem ér meg a dolog. Egyelõre. Hátradõltem és feltettem a lábaimat az asztalra. Artúr jól láthatta bakancsomnak bordázatában a Seader-Krupp feliratot,

>>>SK bakancs, a háromszor hajlított.   <<<
>>>A hátsó fogakat is eléri.<<<   

némi canis mergával a recékben. Legyezett párat kezével az orra elõtt, de nem foglalkoztam vele.
   - Jó lenne egy kalap pénz, nem mondom, de mit kell befeccölni? Mert momentán igencsak le vagyok gatyásodva... - Biztos, ami biztos alapon lágyan eltolta maga elõl a bakkancsaimat. Miután felálltam, leporoltam magam és visszamentem az asztalhoz, talán minden akadálya elhárult, hogy a tünde végre elmesélje az évszázad dobását.
   - Itt van az eb elhantolva! - mosolyodott el a tünde egy zoo-nekrofil modorában. - Szinte semmit: Kellhet némi háttérkapacitás, egy-két fals cég, valószínûleg egy kevéske mátrixfedezet, egy iroda titkárnõvel, aki a szolíd kiváncsiskodókat is lekezeli, valamint egy kis erõdemonstráció, ha nemkívánt érdeklõdést tapasztalunk. De ennek kicsi az esélye. Mindenki adja a szakértelmét, kellhet egy-két kányi zseton; annyi meg maradt még a közös számlánkon a legutóbbi melóból. Ha felnyaltuk a lét, testvériesen elosztjuk és ...
   - Egy frászt testvériesen! Egyenlõ arányban!!! - Említettem már, hogy Artúr néha igen agresszíven képviselte érdekeit?
   - Én is úgy gondoltam! Akkor kifejteném bõvebben: kb. harminc-ötvenezer ember vár arra a világ minden részén, hogy elküldjön nekünk a semmiért 100-150, esetleg 200 kreditet. Perkop. Egy kis történelmi áttekintést azért adok, hogy könnyebben megértsétek, miért adnak majd nekünk a balekok zsetont: Van ez az ASZF. A tagjai olyan õskori kövületeket használnak, amik még mindig 14GHz frekin ketyegnek és 2GB grafikus memóriájuk van. Meg valami ablakokat használnak rajta. Ez utóbbiról fogalmam sincs, mit jelent...
   - Hát ennél még az én Amiga Excaliburom is jobb! Mi az az ASZF? Találkoztam már ezzel, de a jelentését nem tudom... - kérdezõsködtem.
   - Alternativ Számítógép Felhasználók; ez egy technokrata szervezet, melynek tagjai egy pécé nevû számítógépre esküsznek. Azt vették a fejükbe, hogy az õ gépüknek is lesz olyan teljesítménye és tudása, mint bármelyik modern konzolnak.
   - De hát a '29-es zsinat kimondja - vetettem közbe -, hogy az Amiga és a Mac az egyedüli számítógépnek nevezhetõ és kizárólag Motorola az õ processzora... Aki e tan hirdetésével szembenállót tapasztal, az haladéktalanul köteles értesíteni a CJ's Inkvizítorok Tanácsát.
   - Nem hiszem, hogy nekünk kéne az ilyesmivel foglalkozni. Ráérünk felnyomni õket a kaszálás után is... De nem ez a lényeg. Ez még visszanyúlik a Windóz Lázadás korába: Tudjátok, volt az a hirig még '22-ben, amely megrázta a fél világot. Akkor történt, hogy egy Wintermutte nevû AI rászabadította a világra a 'QrvaAnyád' vírust. Valami Twice A Day nevû zsoké megvette az IBM-et egy marék üveggyöngyért, behajózta az egészet a 'Miner Up To Date'-re, közvetlenül a fenéklemezekre persze rakott pár tonna C4-et és elküldte a Mariana árokhoz, amikor odaért, a CJ megnyomta a nagy piros gombot. Ez azonban ma már történelem. Aztán egy PiciPuha Gates nevû muksóra meg rádõlt pár tonnányi eladatlan adathordozó. Ez a Gates lett aztán ezeknek a pécéseknek - ahogy magukat nevezik - a mártírja. De ez ma már senkit nem érdekel... Szóval a fejükbe vették, hogy nekik is olyan teljesítményû gépeik lesznek, mint egy mai Amiga, vagy Mac...
   - Badarság!
   - Az, de lépjünk tovább! Szóval ezt a hatalmas teljesítménynövekedést egy ún. turbókártya nevû instrumentummal akarják elérni és még fizetnének is érte. Igen ám, de senki nem tudja, hogy pontosan mik is ennek a szerkezetnek a pontos specifikációi. Mindenki csak álmodozik róla: ilyen legyen, olyan legyen, ez legyen rajta, az legyen rajta, ezt tudja, azt tudja, meg még amazt is... Itt jövünk mi a képbe: ilyen ketyeréket fogunk gyártani és árúsítani a pécések legnagyobb örömére. Valóságos messiások leszünk.
   - Ki a fene gyárt le nekünk ötvenezer ilyen vacakot, amikor itt van a biztonságos Amigás piac a maga milliárd darabos felvevõképességével? Ez rengeteg pénzbe kerül. Ehhez háttérkapacitás kell, erõforrások. Ezek elviszik az összes hasznot.
   - Dehogy! Ugyanis nem kell semmit legyártani. Csinálunk egy prototípust. Ez egy darab nyák, rajta mindenféle lecsiszolt jelzésû alkatrésszel. Olyan bonyolultra kell megcsinálni, hogy senki se ismerje fel képrõl. Meg aztán szörnyen titokzatosak leszünk. Gazdasági és fejlesztõi titkokra, védett warékra, meg ilyesmikre fogunk hivatkozni, ha valaki kiváncsiskodik. Ezért kell a mátrix-, meg az izomfedezet. Készítünk egy postafiókot, feldobunk pár hírt, hogy kész a prototípus, kirakunk pár körkérdést, hogy ki milyen tulajdonságokat szeretne. Pár nap múlva készítünk a prototípusról pár rosszminõségû képet. A képeket feldobjuk a mátrixra. Elhíreszteljük, hogy különbözõ tulajdonságú, árú és kiépítésû kártyákat szándékozunk gyártani. Például lesznek kisebb és lesznek nagyobb teljesítményûek. Lesznek olyanok, amelyekbe csatolókat integrálunk a modern háttértárolókhoz és/vagy mûérzet alrendszerekhez. Lesznek lowcost kiépítésûek is, hiszen a csórókat is meg kell fejni! Mindegyik hihetetlen teljesítménynövekedést ad a vacak pécéjüknek. De csak limitált példányszámot gyártunk. Tehát aki akar magának egyet, az rendel tõlünk. Értitek? Mi csak megigérjük, hogy ezt a vackot elkészítjük. Meghirdetjük, hogy rendelést veszünk fel rá. Számítgattam, meg érdeklõdtem: egy ilyen kütyü, ha rászánná valaki magát a gyártására, kiépítéstõl függõen 1000-2000 kreditbe kerülne. A mi cégünk egy szolíd 5-10 százalékos elõrendelési fedezetet kér mindazoktól, akik ilyet szeretnének. Nevezzük ezt regisztrációs díjnak. Ha a kalkulációm nem csal, 2-3 hónapunk van a balekok megfejésére. Ha a pénz bejön, csõdöt jelentünk és kész. Na, mit szóltok?
   - Felõlem...    - Hogy is van? Hagy foglaljam össze! Elsõ fázis: a cégalapítás, inicializálás. Második fázis: a beetetés. Harmadik fázis: a lesbenállás, gyüjtögetés. Negyedik fázis: a kaszálás, a lé besöprése. Ötödik fázis: a gondtalan élet.
   - Engem egy kis gyerekmondókára emlékeztet: Ez elment vadászni, ez meglõtte...
   - OK. Akkor be is jegyeztetem a céget... de mi legyen a neve?
   - Öööö... nem tudom.
   - Mit is mondtál, hanyadik fázis a gondtalan élet? Ötödik? Legyen a cégünk neve 5. fázis!

 >>> Megjegyzés
 >>> Befûzte: Napi Kettõ
   

... ami ezután következett, az pár szóban is elmesélhetõ: végül is sikerült megcsinálniuk a Nagy Balhét. Nem írhatok errõl bõvebben, mert akkor azt is le kéne írnom, hogy milyen titkokra jött rá a trió ténykedése közben. Hogy milyen nagy horderejû dolgokról van szó? Hát, például, hogy miért van kevés kóbormacska a kínai éttermek mögötti sikátorokban, vagy hogy miért mennek a lányok párosával a toalettre. Ugye megértitek, hogy ha én mindezt megosztanám veletek, akkor minden olvasómat le kéne lõnöm...

Esmeraldától a héten érkezett egy emil: jól vannak, a lányok tényleg fûszoknyások, gyönyörûek és a mellük már nem is csecs, hanem 'hû, vazze!'. Süttetik a hasukat (no nem a lányok), rengeteg neonszinû piát isznak (kis ernyõkkel és gyümölcsdarabkákkal a poharakban) és nem gondolnak az üzlettel. Azt írja, hogy ott még van íze is a cefrének és egyáltalán nem pakurából készül, hanem valódi gyümölcsbõl. A gyümölcs meg fákon terem. Hihetetlen, hogy mik vannak! Õ és a törpe vettek egy igazi vitorlást - tudjátok, az olyan vizi jármû, ami a szél erejét használja helyváltoztatásra. Artúr esténként palackokra lövöldözik a parton, de még senki sem sérült meg. És akkor lássák Budaplexet, amikor a hátuk közepét.

Emberek! Nem szponzorálná valaki az én ottartózkodásomat is? Mert a reklámokból eddig csak párezer jött be...

Vajon most már tényleg VÉGE?

Napi Kettõ