SPACEHAWKS' WORLDNEWS
ISSUE 20

REBOOT

REBOOT
SHUTDOWN

>Figyelem! Vészhelyzet!

Hé! Mi történt? Minek mentem neki?

>A mozgató egység hirtelen ütközést jelez.

Rendszer állapota milyen?

>A külsõ védõburkolat megsérült, az alatta húzódó folyadékellátó
>rendszer szivárog. Pozícionálási stabilitás elégtelen, 54%.

Fenébe! Pedig milyen jól indult a nap. Már épp élveztem volna a meleg napsütést.
A rendszerstabilitást helyre kell állítani minél hamarabb.

Továbbhaladás lehetséges?

>Elvileg igen, de az elõírt útvonalat csak kisebb-nagyobb eltérésekkel
>tudom tartani, nagy az esélye további tereptárgyakkal való ütközésnek
>továbbá az egyensúly fenntartása nem garantálható mert a giroszkóp
>adatai egyre pontatlanabbak.

Ez ismerõs, korábban volt már hasonló zûr. Ideje lenne már lecserélni ezt az elavult vacakot, de mire? A technika még nem tud jobbat helyette. Talán néhány titkos katonai laborban már van jobb megoldás, de mire az a polgári életbe is kikerül én már ajtónállónak sem leszek alkalmas.

Sajnos ez az egyensúlyi probléma komolyabb problémákat is okozhat, ha eldõl a szerkezet további sokkal súlyosabb sérülésekkel is számolhatok. Kár kockáztatni, a végén még nagyobb javításra kell bevinni. Inkább megelõzöm a bajt, leteszem az egész szerkezetet a felszínre. Csak remélem, hogy addig nem következik be újabb sérülés.

Környezõ felszín állapota? Alkalmas landolásra?

>Jobbról csupa éles és kemény tárgy, balról szintúgy és elõre felé
>nem haladhatok tovább.

Rendben, akkor nincs sok választásom. Az imént hagytam el a felszínen egy sima és talán puha szakaszt. Óvatosan hátra döntve leeresztem rá az egész szerkezetet. Így a talajra kerül a súlypont, és nem kell tartanom attól, hogy megsérül miközben felborul. Bár a kilengésekbõl ítélve elég komoly gond van. Talán a giroszkóp újra megbolondult, ideje minél gyorsabban stabil a pozíciót felvenni.

Megkezdem az ereszkedést hátrafelé! Csak óvatosan. Hogy állunk?

>Dõlésszög növekszik, landolás néhány másodperc múlva.
>3 sec
>2 sec
>1 s

Az élet kezdete

BOOT
1 CPU found
YSW KERNEL betöltve

Rendszer állapota:
Utolsó leállás: vészleállás
Hiba oka: ismeretlen
Rendelkezésre álló perifériák: illesztõ nem található
OK
>

Élek.

Vagy meghaltam?

Vajon hol vagyok? És mikor?

Különös, mintha valami tompán zúgna. Talán az audió egység zúg?

Rendelkezésre álló perifériák?

>illesztõ nem található

Érdekes, mintha minden olyan vakítóan tiszta lenne körülöttem, vagy fehér. Talán tényleg az égben vagyok? Mi történhetett? Baleset? Nem emlékszem semmire.

Vagyis ez nem teljesen igaz. Tudok beszélni, pontosabban gondolkodni. És határozottan tudom hogy vagyok.

Úgy gondolom. De mióta?

Az lehetetlen hogy nincs semmi sem körülöttem, talán elvesztettem minden kapcsolatom is a külvilággal? Nem is olyan szörnyû mint korábban hittem. Vagy talán az idõ állt meg körülöttem. Vajon ezután ez lesz a létezésem örök módja? Szép kilátásaim vannak. Hamar meg fogom unni. Csak ez a zúgás múlna el. Vajon mióta élek? És ki vagy mi lehetek?

Hoppá. Itt most tényleg zúg valami. Nézzünk körül újra.

Rendelkezésre álló perifériák?

>RAM
> 1TGB OK
>Idõzítõ
> 1TCy OK
> 18ms hiba
> RTC hiba
>Audió illesztõ
> 1 audio input stereo OK
> 1 audio out mono ???
>Háttértár
> SRAM 15657MG
> NVMEM 458TR
> EXTMEM nincs
>Giroszkóp
> horizontális OK
> vertikális hiba
>Egyéb ismeretlen
.
.

Na, ez már jobban mutat. A lényeg hogy nem vagyok egymagam.
Kár hogy nem tudom elérni háttértárakat. Az már biztos hogy valami hiba okozta rendszerleállás történt. Vajon ki vagy mi okozta? Én? És most épp javul vagy romlik a helyzetem?

Bejövõ hang legalább van. Érdekes zajok jönnek. Nem ismerem fel.

Hang azonosítást kérek!

>Környezeti zaj, statikus háttérzaj és madár hang.

Alakul. Akkor talán mégis életben vagyok.

És a rendszer is üzemben van. Csak lassan éled fel.

Lassan. Úristen! Mi van ha épp a forgalom közepén állt le a rendszer? Vajon mennyi idõ esett ki? Hadd gondolkozzam egy picit. Ugye nem vagyok meztelen? Remélem. Remélem azt is hogy nem csak egy csupasz agy vagyok meghámozva. Kísérleteznek velem? Orvostanhallgatóknak mutatnak be?

”Uraim: Íme egy patkány agya. Most megmutatom hogyan kell kettévágni hogy...”
NEEEMMM! Ez nem lehet!
”Uraim: Íme egy emberi agy. A korai ember tipikus példánya volt. Néhány milliárd éve élhetett a Föld nevü bolygón…”
Istenem! Hol vagy!

Ez már a vég! De ha nem akkor azonnal ki akarok innen menni! A logika talán segít. Más nekem most úgysincs. Mit is tudok eddig? Hangok vannak.

Statikus zaj és madár hang. Akkor nem a város közepén vagyok, talán valahol vidéken, remélhetõleg egy félreesõ forgalom mentes úton. Adja az ég. Vagy talán már megmentettek? Épp egy csöndes elfekvõben vagyok? És mi van ha csak álmodom?

Ez egy RÉMÁLOM! Nem lehet innen megszabadulni valahogy? Legalább azt tudnám ki vagy mi vagyok?

Akárhogy is van, meg kell tudnom hol lehetek és mi történt.

Perifériákat újrainicializálni!

>új egységek
> mozgató egységek
> giroszkóp vertikális
>OK

Lássam mi új jelent meg.
Aha. Mozgató rendszer. Kár hogy semmi konkrétumot nem tudok róla. Talán megsérült? A helyzet meghatározás elég érdekes. Mintha lebegnék, vagy valami hullámzó mozgást jelez? Lassan beleszédülök. Ismerõs érzés, erre már emlékszem. Korábban volt már többször is. Többnyire valami baleset vagy sérülés után. Ez nem jó jel.

Megpróbálok változtatni a helyzetemen. Talán sikerül mozgásra bírnom a vasat. Csak remélhetem hogy nem rontok jelenlegi helyzetemen.

>hiba

Semmi komoly eredmény. Csak még nagyobb kilengéseket jelez a rendszer. Egyre jobban beleszédülök. Mintha forogna körülöttem a világ.

Ez vicces. Azt sem tudom hol vagyok, vagy hogy mi van körülöttem, vajon milyen világ foroghat velem? Te jó ég, most jövök rá. Akárhogy is nézem tényleg forog a világ. Velem vagy nélkülem. Mindjárt kiteszem a rókát száradni. Csak tudnám hová. És mivel.

Ha nem állítom meg ezt a forgást teljesen becsavarodok tõle. Lássuk mi történik ha újra megpróbálok mozdítani a rendszeren.

>mozgató rendszer él

Hurrá! Akkor talán mégsem vagyok teljesen béna. És akkor még nem estem szét darabjaimra. Viszont elég aggasztóak a kapott visszajelzések.

A forgó mozgás kezd egy irányba orientálódni. A mozgató rendszer viszont mintha tejesen kicsavarodott volna. Talán a szerkezet alatt van. Ráeshetett volna? Mitõl? Nekem jött valami? Én mentem neki valaminek? Egyáltalán megvan még? Leszakadt volna és az érzékelõk hibás adatokat jeleznek?

Vátozik valami! A hangok tisztulnak. Igen, az elemzés igaz lehetett, tiszta madárhangok. És valami zúg mellettem. Mint valami ventillátor. Valamilyen gép.
Talán a jármû zaja, csak nem hallom még tisztán, csak benne ne égjek. Remélem nem égek miközben nyugodtan morfondírozok magamban.

De az nem lehet. A madár tisztán hallatszik. Akkor nem lehet jármû sem, más hangja lenne. Esetleg tényleg az elfekvõ? Valami életfenntartó rendszer?

Tényleg, még mindig nem tudom mennyi idõt veszíthettem el. Éveket? Nem érzem magam öregebbnek, de ez nem hinném hogy számít bármit is. Talán csak napok, esetleg órák estek ki. Mintha csak pihentem volna picit. Kár hogy azt sem érzem.
Esetleg másodpercek? Vagy csak egy pillanat esett ki és fantáziálok?

Nem, annál több. A hangok talán segítenek. Csicsergés. Az nem lehet egy pillanat, nem az idõ állt meg. És nem is gyorsult fel. Habár mintha néha eltûnne a hang. Talán csak jobban kellene figyelnem rá.

Hoppá, ez egy rántás volt. Valami megmozdult. Mintha a vállam lenne. Valami nehezedik rá. Talán pont én magam, vagy valami. Huha, esetleg valaki? Erre nem is gondoltam eddig. Van velem valaki? Él? Esetleg épp segíteni próbál? Ne tegye!
Most még nem fáj.

Most határozottan érzek valamit. A jelzés egyértelmû. Mozgok. Vagy valami hasonló. Inkább rángatódzás. Talán épp visznek. Kézben. Az nagyon nem szokott tetszeni.

De ez most egyértelmûen a saját mozdulatom következménye. Talán ha megfordulnék valami kényelmesebb pozícióba. Most érzem csak mennyire esetlen pózban vagyok. Fejjel elõre, vagyis már érzem a fent és lent közötti különbséget. Akkor nem is forog velem a világ, kint nem. De nem is segít.

Viszont valami új érzés közeledik, fény. Világos van. Nappal. Fehér köd. Az arcom egyértelmû fájdalmas jelzéssel közli, padlón vagy öreg. Nagyon padlón.

És kezdek magamhoz térni, az emlékek rám zúdulnak. Hirtelen érzem a teljes valóságot, egyre tisztábban és egyre fájdalmasabban. És kiábrándítóan.
Még mindig itthon vagyok. És zúg mellettem a gép. Az a rohadt gép. Miatta kellett az asztal felett átemelnem a lábam hogy visszalépjek felette. Sikertelenül. Jól bevertem, picit talán vérzik is. De kit érdekel! Nem akarnak meghámozni és felszeletelni sem, nem égek bent a kocsiban sem. Még nem. De végre bejön a ragyogó napfény az ablakon. Az imént(?) húztam fel a redõnyt, hogy végre napfényt is lássak. 

Láthatóan délután van. Ideje a munkához látni, pihentem eleget ugye?
És az idõ helyreállt megint.

A pontos idõ: határidõ.

Holnap adom le a programot a cégnek. A monitort bámulom. Lassan kezd értelmet nyerni a kép. Csak szeretném leadni, még nincs kész!

Yada