SPACEHAWKS' WORLDNEWS
ISSUE 20

REQUIEM

Azt hiszem precedens nélküli, és hosszú ideje sokak által hiába várt cikk megjelentetésére nyílik lehetõségünk - és maximális köszönettel tartozunk szerzõjének. A Power egykor egy lemezújság volt, és mindörökre kitörölhetetlenül beleírta magát a Magyar Amigás történelembe - mindazokkal együtt, akiknek neve hozzá fûzõdött. Sokáig kérdezte mindenki, mi volt az, ami a Power megszûnéséhez vezetett, hiába. Mindezidáig... Legyen ez a cikk afféle végsõ tisztelgés egy egykori legendának.

Emeric SH

Anno, 1994 augusztusában még nem gondoltam volna, hogy döntésem ennyire megváltoztatja életem s majd 4 évig szerves részévé válik. Tudom, hogy sokan, akik akkor ott voltak velünk ma már, nincsenek „itt", mint ahogy én is csak átutazó vagyok már ebben a világban. Persze egyszer mindennek vége szakad, így minket is elért a vég, de mielõtt rátérnék ennek elemzésére, menjünk kicsit vissza az idõben, 1994 augusztusáig.

1994 augusztusában, egy meleg nyár után megszületett a PoWeR. Ez a név talán még most is sokaknak ismerõsen cseng, bár tudom, hogy sokan vagytok, akik utána jöttetek közénk. Azóta 7 év telt el s már csak a múlt ködfátylán keresztül látom az akkori idõk eseményeit, s magam is meglepõdöm, hogy mennyi idõ telt el azóta. Az, hogy miként született meg az újság, ami kitöltötte 4 évig az életünket. már számtalan cikkben leírtuk, tehát most erre nem akarok részletesebben kitérni. Dióhéjban összefoglalva: 1994 nyarán egy lemez Guru (béke poraira) nézegetése közben vetõdött fel bennem a gondolat, hogy lemezújságot kell csinálnom, és idõvel csatlakozott hozzám Chris valamint Zozo is. Eleinte hármasban írtuk az újság cikkeinek nagy részét, de idõvel számtalan olvasónk kapcsolódott be az újság szerkesztésébe. Akiknek ezért most is köszönetet szeretnék mondani, mert õk voltak azok aki életben tartották a magot, 1998-ig. Az újság 4 év alatt számtalan külsõ, formai- és belsõ-, tartalmi változáson ment keresztül, de lényegét tekintve mégis maradt ugyanaz. Egy Amigás fórum, aminek alakulásába bárki beleszólhatott aki késztetést érzett hozzá. Persze ez csak egy kis túlzással felel meg az igazságnak hiszen nálunk is mûködött a „cenzúra", de nem nézetek alapján, hanem minõségi alapon. A minõségi szelektálás emlegetése néha viccesnek tûnhet egy-két, régi cikk elolvasása után, de mentségünkre szolgáljon, hogy a lap terjedelme idõvel akkorára nõtt, hogy képtelenség lett volna az összes cikk valóságtartalmát, helyességét ellenõrizni. Ez volt a „fórum jelleg" hátulütõje, de úgy gondolom, hogy az elõnye jelentõsebb volt. Az újság szerkesztése teljesen megváltoztatta az életünket, részévé, és mozgatórugójává, szinte hivatásunkká vált. Nosztalgikus hangulat tölt el, ha néha visszagondolok egy-két éjszakába (hajnali 2) nyúló megbeszélésre vagy lázas készülõdésre, az utolsó simítások elvégzésére, hogy az aktuálisan új számot ki tudjuk adni valamelyik party-n. Az újság kiszélesítette a világot, s olyan kapcsolatokat teremtett amik sohase jöttek volna létre az olvasók, vagyis az Amigások között.

(Itt még kitérnék két kisebb mellékvágányra amirõl nem sokan tudnak. Annó volt egy web változata is a PoWeR-nek. Ez kb. 2 számot élt meg és annyiban tért el a lemez változattól, hogy bár ugyanazok a cikkek kerültek bele, de folyamatos frissítéssel, tehát nem kellett 2-3 hónapot várni a következõ számra. Aztán Chris hekkerkedett egyett (persze le is bukott a bénája :)) és a datanet beintett. Ugyanis õk biztosították a tárhelyet számunkra és akkor még nem voltak ingyenes tárhelyet biztosító oldalak, vagy legalábbis nem tudtunk róla. Ha a PoWeR nem hal meg, nagyon valószínû, hogy ez a szál vette volna át a helyét és weblappá alakulunk. A másik vonal az volt, hogy az akkor még mûködõ Guru lemezmellékletén jelentünk volna meg. Ezt a gurusok ajánlották fel, de ennek meg az lett a halála, hogy nem tölthettük volna meg a teljes lemezt, így nagyon meg kellett volna nyírbálni az újságot. Erre nem voltunk hajlandóak.)

Az újság 16 számot élt meg és olyan hirtelen szûnt meg, hogy még minket is meglepett. A sors fintora, hogy az elsõ aga-s szám egyben az utolsó is lett. Pedig mit szenvedtem vele, lévén, hogy az volt az elsõ assembly-ben írt kódom :) és ráadásul az elsõ olyan szám volt, ami nem függött lemez kapacitástól, így annyi információt rakhattunk bele, mint amennyit jónak láttunk. Ennek következtében az információ tartalma is nagyobb volt mint ugyanazon szám ECS verziója (természetesen az ecs-sbõl az aga usereknek szoló cikkeket nyírbáltuk meg). Az újságot mint írtam végigkísérte az olvasók támogatása, ami -többek között- rengeteg cikkben, képben és zenében öltött fizikai formát. Ennek köszönhetõen sikerült elérni azt, hogy egy szám, nem ritkán 300 Kbyte-nyi tiszta szöveget tartalmazott. A 16. számig… A 17-es szám készítésekor olyan hírtelen és drasztikusan megcsappant az írók száma, hogy egy kezemen meg tudtam számolni hány cikk érkezett hozzánk. Persze mindez még önnmagában nem ad magyarázatot a megszûnésre, hiszen ez eredményezhette volna azt is, hogy jópár hónapig szünetel az új szám kiadása, de a lap tovább él. Próbáltunk írókat szerezni, a magot életben tartani, több- (de inkább) kevesebb sikerrel. Volt pár ember aki akkor felajánlotta a segítségét, (amiért nagyon hálásak voltunk), de sajnos ezek az emberek olyan kevesen voltak, hogy nem volt számottevõ a dolog. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy (bár megkésve) válaszoljak az SNews 17. számában megjelent, Vincent által írt, "A magyar Amiga scene - Ahogy én látom" címû cikkének egyik mondatára, ami így hangzik, hogy: "Emléxem akkoriban sok diskmag team sírt hogy a PoWeR-nek cikkezik mindenki, de a megszûnés után valahogy elmaradt a cikkírók egymás elõli "elmarása". „ Nos ez gyanítom azért maradt el, mert nem volt kit „elmarni". Mint írtam több hónapon keresztül kb. 4 cikket kaptunk. Nem tudom, hova lettek a cikkírók, globálisan átnyergeltek egy másik platformra, vagy esetleg rádöbbentek, hogy nem akarnak a PoWeR-be írni? A választ nem tudom, de az tény, hogy ez a jelenség egyenes úton vezetett oda, hogy a PoWeR megszûnt. Persze mint már feljebb is céloztam rá, nem ez volt az egyedüli ok.

A 16-os szám megjelenése után 2 hónappal Zozo bejelentette, hogy eladja az Amigáját és PC-t vesz. S ezt követte Chris, majd késõbb (kb 1 évre rá) én (mondjuk nekem még megvan az öreg 1200-asom, de nem nagyon használom, mint ahogy a PC-t se -csak munkára-). S miért történt mindez? Egyszerû választ nem lehet adni. Az biztos, hogy jelentõsen befolyásolt a döntésünkben a munka, amibõl élni szerettünk volna. Természetesen ennek a munkának az informatikához kellett kapcsolódnia, hiszen ez az a dolog az életünkben amihez értünk is és egyben érdekelt is. Így lett Chris egy magyar játékfejlesztõ cég designere és tesztere, Zozo webdesigner, jómagam szintén webdesigner és html programozó. És hát valljuk be ezek olyan dolgok amiket nem nevezhetünk az Amiga erõsségének. Ezzel egyidõben teljesen megszûnt érdeklõdésem a számítástechnika iránt. Csak egy eszköz lett számomra, ami munkát ad nekem, de különösebben nem érdekelnek az újdonságai. Bár otthon van pc-m is, de ugyanabban az állapotban mint 2 évvel ezelõtt (vagyis egy vasat sem költöttem rá) és heti olyan 15 percet ülök elõtte.

Tudom furcsán hangzik, de annak ellenére, hogy önként mondtam le róla mégis nagyon jó volt közétek tartozni. Köszönöm…

JaGu