SPACEHAWKS' WORLDNEWS
ISSUE 20

Requiem egy hadoszlopért

('Hadseregért' nem lehet, mert azt már lenyúlták elõlem...)

JaGu (megérjük, hogy talán még B.B. King is visszatér egy cikk erejéig?) cikke erõsítette meg bennem a gondolatot, hogy ideje lenne megemlékeznünk azokról az Amigásokról, akik TETTEK valamit a hazai Amigás életért, a Magyar Amigás Közösségért (a továbbiakban: MAK). Röviden (pár tucat k - alszerk.) (Ez nem én voltam-Emeric SH) elmesélném, miért választottam ezt a címet.
Egy olyan kis embercsoportról van szó, akik minimális fegyverzettel, utánpótlás, vagy háttértámogatás nélkül próbálták megoldani azt, ami lehetetlennek tûnt. Jobban mondva nem tûnt, hanem az abszolút nem lehetséges és a teljességgel lehetetlen között ingadozott a megvalósítása. Akik kardot rántottak akkor és ott, amikor és ahol mindenki más dudorászott zsebre tett kézzel és pislogott kíváncsian fölfelé, mintha ott lenne valami érdekfeszítõ. Csak nem egy döglött sirály? Akik maroknyian, mondhatni papírtalpú bakancsban, egy szál floppyval a kezükben állták a sarat a milliárdokkal felszerelkezett, mindent elöntõ népbutítás szennyáradata ellen, amelynek agytekervény kiegyenesítõ hordái kitárt ablakokon keresztül özönlöttek el mindent. Viszont nem - vagy ki tudja - egy végeláthatatlan hólepte folyókanyarban (jobb ma egy dinka nyár, mint holnap egy Don kanyar) kellett harcolniuk, ahol egy szemvillanás alatt elsöpörte volna kicsiny seregüket a hogyishíjjákos siserehad. Volt egy thermopüloszi szoros (röviden: termosz), mely segítette(?) õket. Igaz, e szoros egyik oldala - az Amigát birtokló (majd bitorló) cégek - idõnként mintha nem is lett volna, máskor meg szakadékká avanzsált. A másik - a MAK - pedig hol földcsuszamlásokat, hol sziklaomlásokat produkált, néha bemocsarasodott, máskor meg kilométer szélesre tárta a szorost (ezért már nem is úgy hívják, hogy thermopüloszi szoros, hanem thermopüloszi bõ). Néha dezertõrök keveredtek soraikba, kik díszes kaftánjukat kifordítva, belülrõl árulták el az ügyet, s/vagy a szorost védõ (?) hegyeket megkerülve vezették rájuk az ellent. Csoda, ha - mint egykor a spártaiak (Akik szintén Amigások voltak: Az nagyon tetszett, ha észrevették egy kisdeden, hogy hogyishíjjákos lesz, akkor lost minut hegyi túrát szerveztek neki. Természetesen a retúrjegyet megspórolva.) - egyenként, de elhullottak e kilátástalan küzdelemben? Lehet, hogy ÕK (TI meg fõleg) nem így gondolnak rájuk, de értünk hullottak el. Értünk, kik addig se, de aztán meg pláne nem törõdtünk velük. Hiszen úgyis jönnek majd újabb szent õrültek, kik fegyvert ragadva, Magazint indítva újra felemelik a megtört, meggyötört és megtiport zászlót, hogy az - ha kevés ideig is - szabadon lobogjon (éppen mostanában láttam valakit egy kõbe szúrt kard felé oldalogni - nem mész onnan?!).

Nemzedéki villong(at)ás : TI fiatalok errõl persze mit sem tudhattok. De mi öregek (kik már a múlt században is minimum 10 évet - vagy többet - Amigásként éltünk és azelõtt sem voltunk hogyishíjjákosok), tisztelettel fejet és zászlót hajtunk az elfelejtett, eltiport és/vagy elveszett hadoszlop mindannyi tagja elõtt, akik mindannyiunkban tartani tudták a lelket. Beszélgetéseink nem múlhatnak el anélkül, hogy ne esne szó a régi Amigás Magazinokról, legyenek azok papír-, vagy lemezmagok. S e szavakban nem csak nosztalgia sejlik, hanem az emlékezés, a bánat is. Mindannyit megsirattuk, mikor elhanyatlottak. Nektek egyszerû: TI brózoltok ezerrel, vagy a fénymásolót üzembe helyezve egyszerûen tönkrevágjátok a papír magazinokat. Nekünk izgulnunk kellett, hogy mikor jelenik meg, megjelenik-e még, stb. Mi annak idején az újságosokat zaklattuk Amigás Magazinért. Ne hümmögj, igen, a múlt században (sõt a múlt évezredben) volt olyan Amigás Magazin (nem a guru), amelyik hivatalos terjesztésre került.

Most meg majd nosztalgiázom : De haló porukból mindig felemelkedett valaki, s mint a fõnix (most speciel a madárról van szó) új köntösben újjá születtek. Nézem itt - velem szemben - a polcomon az Amigás Magazinokat, szememmel végigsimítok gerincükön, rátekintek a lemezmagokat rejtõ kis dobozkákra és elérzékenyülök. Hej, ha lenne floppymeghajtóm! Persze CD-n megvan DMS-ben, ADF-ben valamennyi, néhány vinyóról is fut, de azért az mégis más. A halk kattanás, amikor a lemez a helyére csúszik, a három gomb egyidejû lenyomása, surrogás, klappogás, LED villogás, a képernyõn feltûnik a logo, esetleg kis zenélgetés és kiteszi a fõoldalt. De errõl nektek fogalmatok sincsenek, csak kattintgattok a WB-ben, vagy az állománykezelõben, ha el akartok valamit indítani, vagy beizzítotok egy brózert a SzNyúz böngészéséhez (vagy fénymásolót az AmigaVilágéhoz). Akkoriban biztos volt pár óra, ameddig elböngészgettünk egy lemezmagot és nem dühöngtünk, hogy nem jön le elég gyorsan egy oldal. Akkoriban nem volt ám HTML orrba-szájba, a megjelenítõnek, lejátszónak is el kellett férnie a lemezen. Nem volt ám 10-20 mega egy magazin, hogy meghajlik a modemem (Te most tulajdonképpen mire is célozgatsz? Nagy gyönyörûséges lemezújság is volt a WorldNews, igaz, egy idõ után már csak nagy maradt, a gyönyörûséges elkallódott-Emeric SH), mire bejön a ware, 880k-n el kellett férnie mindennek! Viszont volt egy-két háttérkép, némi kis klippartok, 1-2 zene és rengeteg információ.

Még mindig : Bár elbuktak, de mint annyian, ÕK is létrehoztak (igen, mert nélkülük csak egyszerû Amigások tömkelege lennénk, ÕK hozták létre a Közösséget belõlünk) és fenntartottak valamit, amiért érdemes volt harcolniuk. Ez pedig a MAK (afganisztánban is igen népszerû-Emeric SH), amelyrõl néha több rosszat tudnék megemlíteni, mint jót (pl. olyasmiket, hogy a papermagokat mindig sikerült önerõbõl kigyilkolnunk). Csak nem merek. De - így egymás között - valljuk be õszintén: még ilyen sem lenne. Sõt, meg merem kockáztatni, talán nem is lenne. Mert Amigás 'nemzedékek' nõttek fel úgy, hogy specifikus információkat sehonnan máshonnan nem tudtak beszerezni, csak a Magyar Amigás Magazinokból. Elterjesztettek egy olyan szemléletmódot, amelyben nem az számít, hogy 'melyik cég jattol a reklámfelületért, mert annak a sw-ét, hw-ét nem húzzuk le, hanem az egekig magasztaljuk, bármilyen x@r'. Nem az számít, hogy minél több dologról, minél kevesebbet közöljünk, meg vegyük hülyére a népet, mert akkor veszik a magazint. Még csak az sem érdekelte Õket, hogy ahelyett, hogy pénzt kaptak volna a munkájukért, még Õk fizettek (info, teflon, stb.) azért, hogy másoknak (nekünk) jobb legyen. Csak úgy, ha valaki esetleg nem tudná: annak idején az úgy volt, hogy 2-3 embernek volt valamilyen külföldi infóelérése, tudtak nyelveket, tehát összeszedték a cuccot, lefordították, készítettek egy kódot, ami megjelenítette a képernyõn, betették a küldött cikkeket, képeket, vagy zenéket is és lehozták a klubba a stuffot. Vagy pl. elküldtem 2 floppylemezt, esetleg egyet megcímzett és felbélyegzett válaszborítékkal és postafordultával megküldték a magazint. Szóval teljesen ingyen jutott mindenki a lemezmagazinhoz.

Már megint : Annak idején a legelsõ igazi Amigás paper magazin az Amiga Magazin volt. Ha jól látom, 12 számot (nem számat!) ért meg 90 decemberétõl 92-ig. Sajnos a korabeli számítógépes karácsonyon (hú, azok a számítógépes karácsonyok(!!): 80-100 Amiga, ezer fölötti Amigás látogató...) terjesztett 0.-ról lekéstem és azóta sem tudok legalább egy fénymásolat másolatát beszerezni. Ez a magazin volt az elsõ, amelyik szakított az addigi stílussal. Mármint hogy egy számtech magazinnak kötelezõ reklám- + játékújság lennie, vagy 'pfú ebben a hónapban is mennyien írtak forrást és itt a századik sprite editor, hurrá'. Ez egy olyan mag volt, melynek a késõbbiekben rengeteg követte a példáját. Képletesen: a `mag` termékeny talajra került, gyökeret vert, kihajtott, stb. Csak valahogy sosem sikerült kiterebélyesednie. Jött mindig valaki némi visszavagdosó szerszámmal és jól lenyiszálta a megerõsödni készülõ ágakat. Tisztára, mintha bonsait akarna nevelni. Tényleg nem szeretnék felsorolgatni, mert egyrészt a magok felét úgysem ismeritek, másrészt épp készülõben van egy rövidke cikkem a magyarországi Amigás irodalomról, amelybõl csak egy 50k-s részletecske van készen és még sehol se látom az alagút végét jelzõ világos foltot (vagy olyan messze van, vagy közben besötétedett - alszerk) (Vagy ami felé hajtani tetszik az a REMIZ ütközõje-Emeric SH). Szóval egyezzünk meg abban, hogy szerencsére az Amigás Magazinok (írom Amigás Magazinok, nem áruló világok) többsége nem reklámújság lett, hanem olyan magok, amely a MAK okítását, informálását tartotta szem elõtt. Bár a papír Gurut nem tartom valami nagyra, de a lemezes változata még nagyon jó volt. Ennek a stílusát folytatták többen a megszûnése után, de még voltak más fajták is. Visszatérve a papermagokra tulajdonképpen három etalon volt: Amiga Magazin, AMIGAonly és az ippeg mostanában betegeskedõ AmigaVilág. Ezek az igaziak, nem ám a hogyan játszunk egy flipperrel stílusú, háromoldalas anyagokkal tömöttek. A lemezmagok közül a PoWeR volt a szabvány. Persze volt még pár, amelyeket mindenképpen ide kéne sorolnom, de nem teszem, mert aki ismeri ezeket, az úgyis tudja, aki meg nem, annak hiába írok ide neveket, semmit sem fognak neki jelenteni.

Hasonlítgatás (csak röptében): Elhihetitek nekem, hogy a Commodore (C16 +4, =64, és Amiga) mániákusokon kívül egyetlen tábor sem büszkélkedhet ilyesmivel. Na jó, talán az Enterprájzosok és Spektrumosok egy rövid ideig. De aztán senki! Ezekkel fel is soroltam a számítógépeket. Mert egyesek ugyan azt a vackot is számítógépnek hívják (s meg is személyesítik), de azért mi mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy azok bizony nem azok. De mindegy! Illetve nem mindegy, de hát ez van. Más számítógépek felhasználói között ugyanis nincsenek rajongók. Rajongók, akik közül kiemelkedtek hõseink. Most õszintén: Te el tudnál képzelni olyasmit, hogy valaki azt állítsa magáról 'én hogyishijják rajongó vagyok'? Vajon meddig jutna el egy I `szív ábra` B*ll G*t*s feliratú pólóban feszítõ, ön és közveszélyes egyed? Nem is hívnád ki hozzá a mentõket? Miután letörölted a bakancsodról a vérét? Más számítógépes tábor tagjai is találkozhattak maguknak való magazinokkal, lemezmagokkal, de hol voltak azok egy PoWeRhez, vagy Amiga Magazinhoz képest? Hol volt olyasmi – az Amigás táboron kívül -, hogy pl. egy fejlesztõ programnak saját, külön magazinja legyen? (Világ visualbasic-rajongói egyesüljetek!?) Igaz, hogy a H.A.C. magazin csak 4 számot ért meg, de akkor is…
S nekik köszönhetjük az egyik legnagyobb erõsségünket, hogy nem a gépük teljesítménye szerint osztályozzuk a társainkat. Az Amigás partikon még nem hallottam ilyesmit: 'Milyen? Csak egy ... Az elavult, az enyém bezzeg ...'. Amigás magazinokban nemigen olvastam olyasmikrõl, hogy a gyengébb gépek smafuk, bezzeg egy turbózott grafkártyás négyezres… Mert nem az számít, hogy hány mega, hány giga, hány inger, hanem, hogy ki vagy! És ez különbözteti meg az Amigás embert a hogyishíjjákos-szabásútól. Egy Amigás klubban, vagy partin nem csak és kizárólag egyetlen téma van! Nem csak egy bizonyos játéktípus õrültjei bámulják a képernyõt egymásra lövöldözve! Legutóbb is sok emberrel beszélgettem nem számítógépes dolgokról. Nem terelték állandóan a legújabb, csak a csúcsgépeken futó játékokra a szót. Vagy odamentem egy nálam okosabb emberhez, kérdeztem valamit és válaszolt. Értitek, V Á L A S Z O L T! (Aszonta: Ismerlek én téged?-Emeric SH) Nem hajtott el a francba! Ezt egy hogyishíjjákos partin nehezen tapasztalhatod. Helyette: X@r a géped öcsi! Nálam, porcium nyócason nyóc gigán... Na húzzál innét! (Hehe. Errõl jut eszembe: tegnap számítógépes mûsor a téfauban, arc betelefonál: az ablakox nyócezer nem hajlandó felismerni a modememet. Mit csináljak? Hát, most nem tudom, de írj egy mailt a ... címre. Értitek, küldjön mailt modem nélkül. És ez egy tv-mûsor kissé molett ámítógépes szakértõje...)

Egy meglátás: JaGu említette, hogy egy csapásra eltûnt a szem elõl egy csomó olyan member, akik addig publikáltak. Nos, ha emlékezetem nem csal, ez idõ elõtt volt az A/Box fellángolás és bukfenc. Gy.k.: Az A/Box egy olyan majdnem Amiga majdnem projekt volt, amit felelõtlen emberek dobtak be a köztudatba. Ez egy következõ fok (generáció) lehetett volna a számítógépes evolúció létráján. Csak hát az evolúció néha termel zsákutcákat is, amelyeknek - mint az köztudott - nincs folytatása. Sajnos a létra kicsit inogósra sikerült és a fa görcsei is mintha a fokok közepén lettek volna... Szóval a fok eltört, a létra felborult s mindenki úgy érezte, hogy túl gyorsan közeledik a talaj. A hogyishíjjákok látszólagos teljesítménye kezdte utolérni az átlag Amigákét (mondjuk egy alap 'zerkettesét FAST RAM-mal). A munkahelyeken, az iskolákban az az izé minden mást kitúrt. Olvasgatom a lányrabszolga számtech könyveit és elszörnyedek. Hát már ezt is meg lehet tenni a gyermekekkel? Ha engem - az acélsodrony idegzetû, sok mindent megért öreg Amigás rozmárt - így elborzaszt, mit tehet a fogékony gyermeki aggyal és lelkivilággal? Az Amigás lélek a mélypontra zuhant (néha az enyém is, de olyankor Emeric vagy Zorba mindig felrugdosott), sokan érezték úgy, hogy muszáj gépet váltaniuk (én egy pillanatra sem: úgy már voltam párszor, hogy örökre kikapcsolom a gépet, de hogy egy hogyishíjjákot bekapcsoljak; soha!), ha nem akarnak lekerülni a fejlõdési útvonalról. Állítólag õk kezdték el az '@'-et (@ = 'at' sign) kukacnak hívni, de szerintem ide még egy Volt Amigás sem süllyedhet le. Mert a fejlõdés onnan ismerszik meg, hogy útvonala nem a gigaherzek fokozatos emelkedõjén, hanem igencsak göröngyökön át vezet. Ahogy a mondás vala: a hogyishíjjákhoz vezetõ út gigaherzekkel van kikövezve.
Engem az egészben az zavar leginkább, hogy senki sem fokozatosan hagyta abba. Vagy egy csapásra eltûntek a szemünk elõl, vagy csinálták tovább, amit addig. Nemigen tudok olyanokról - na jó, Lujza a kivétel, de Õ meg erõsíti a szabályt -, akik abbahagyták egy magazin készítését, de utána még publikáltak volna máshova, vagy bennmaradtak volna valahogy a körforgásban.

Valami végszó-szerûség : Anélkül, hogy felsorolnám az összes Magazint és készítõiket (mert tuti, hogy kifelejteném valamelyiket, vagy valakit), tisztelettel fejet hajtok elõttük (s egy perc néma - ill. billentyûverés nélküli - csend is kijár nekik). Elõttük, akik anélkül küzdöttek értünk, hogy bármelyiküktõl hallhattad és/vagy olvashattad volna, hogy Õ mekkora Amigás, meg hogy Õ mennyit tett az Amigáért és a MAK-ért (Említettem már, hogy éééén milyen atomnagy Amigás vagyok? De akkora, hogy az aztán... Az Amigás az mind dilinós, ugyhogy velük nem közösködöm-Emeric SH). Elõttük, kik elbuktak bár, de mindegyikük továbbvitte az eszmét. Elõttük, kik esetleg már - gép szerint - nem tartoznak az Amigás Táborba, de számomra mindig Amigások maradnak (inkább, mint némely mostani egyén)! És itt kérek a MAK nevében megbocsátást tõlük, amiért nemhogy segítettük volna õket, de inkább semmibe vettük (le se szartuk).

N2