SPACEHAWKS' WORLDNEWS
ISSUE 20

SONY CLIÉ 625C
Avagy van élet a Palm után?

Kezdetben vala a "tesco gazdaságos" Palm m505, amely áldásos hatására az Amiga-userek jelentékeny része újabb kedvencet kapott, tekintetbe véve, hogy a kis kézikészülékben egy Motorola Dragonball szív dobog. Az OS-t nem kell bemutatnom, tán mindenki ismeri a PalmOS 4.x-et. Hamar kiismerhetõ, felhasználóbarát, stb, stb, lehetne dícsérgetni. (na jó, kisebb sántasága mindennek van, de hát mindegy) Szóval egy nagyon klassz dolog, az ember jön-megy, cipeli, bökdösi, ravaszabbja netez, sms-ez rajta, de nem utolsósorban olvas. Meg JÁTSZ(ik).

Az én gondom a készülékkel a memória volt, rettentõen kevésnek tûnt a 8 mega, a bõvítésrõl megoszlottak a vélemények, volt aki Dr Wellert javallotta, hogy másik memchipet növesszünk a készülékbe, de ez ugyi rizikós, s nem is kicsit. A másik alternatíva az SD/MMC kártyák valamelyikével történõ bõvítés, ami már ugye ígéretesebb, de hát némi utánajárást igényel, s ezek sebességérõl is megoszlottak a vélemények, nem beszélve a gyenge szoftveres támogatásról.

Innentõl kezdve nem csoda, ha az ember eltöpreng, hogy esetleg van-e alternativája a készüléknek, lehet-e más gyártótól hasonló (ám fejlettebb) képességekkel felruházott masinát szerezni. Aztán egy szép napon a neten szörfözgetve egy csodába futottam bele: egy Sony Clié 625c-be, egy igazi gyöngyszembe.

A kicsiny jószág igen hamar enyém akart lenni (lévén gazdája tudatlan volt, s 1 hónap használat után kevesebbért, mint a bolti ár feléért hajlamos volt megválni tõle). A meglehetõsen irritáló, almazöld színû dobozka kibontása után a készülék klasszikus, Sony-ra jellemzõ szépsége megnyugtatott, nem rapperzöld, vagy efféle izémizét fogok magammal cipelni. Elõkerült egy (sajnos) USB-s cradle a hozzávaló töltõvel, és egy CD, amely a mindenféle segédprogramot tartalmazta.

Nézzük a küllemet... Ezüstszín ház, kicsit terjedelmesebb, mint a híresen kicsiny m5xx, fekete, bõrrel bevont kis fedlapka, (like Palm m100, csak tényleg használható, acélkemény, nem pattan el egy pici feszegetéstõl, nyomódástól, sõt, a ráülést is birja), s rajta egy csodaszépen, messzire csillogó Clié logó (hadd lássa mindenki). A hardware gombok nem rosszak, csendesen járnak, bár a fel-le gomb megoldása kissé butácskának tûnik az m505 kényelme után. (Kicsit? - Emeric SH) Szokatlan még, hogy a ki-be kapcsoló gomb a készülék elõlapján, jobbra lent kapott helyet. A bal oldal felsõ részén meg vajh mi van? EEEEEEgen... Sonyék mindenre jog-dialt szerelnek (lassan a kazettáikra is;)) hát ide is tettek. Mindegy. Elsõre ez is kissé aggasztott, de utólag igen jó ötletnek bizonyult. Ezzel eljutottunk a felsõ oldalig, ahol az infra, és a Palmról is ismert bõvítõkártya-slot kapott helyet, ami mellé egy picurka, adatforgalomra figyelmeztetõ, narancsszin ledet tettek, hogy tudd, miért kell épp várnod... De a Sony nem önmaga lenne, ha SD/MMC-t kéne a készülékbe dugni, érthetõen Memory Stick fogadására van berendezve, mely számomra szívet melengetõ dolog. Végre valami, amirõl tudom, mivel kompatibilis, elterjedt(?), és biztos minõséget nyújt. Emlithetjük az m5xx sorozatban megszokott vibramotort, mely hasznos, ha nagy a zajszint a körülöttönk: erõs, ám határozottan csendes. A világitó power gomb itt eltûnt, helyette a fel-le gomb alatt, egy pici vájatban van elrejtve a led, ami figyelmeztetõleg tud pislákolni (Sony-éknál pirosan), s töltés esetén világit is. Sõt, ha feltöltött a ketyere, még arra is hajlamos, hogy kialudjon... Hát hirtelen ennyi, ahogy kibontja az ember.

Lelkiekben nekikészülünk a használatnak, jön az önnyugtatás: Végül is ennek a készüléknek is 33Mhz Motorola Dragonball proci a lelke, ahogy megszoktuk az m505-nél... Ugyanúgy PalmOS 4.1 van fenn, van cerka (az m505 cerkájához képest pici, karcsú) (Kész kiábrándulás - Emeric SH), tapiképernyõ, van minden... Kapcsoljuk hát be... Elsõre mellbevág minket a fényerõ, mely határozottan élesebb, mint amit megszoktunk Palmunktól, sõt meghökkentõen éles, mondhatni kristálytiszta a 320x320-as Sony kijelzõ az eddigi 160x160-as Samsung display után. (Ezt tanusíthatom - Emeric SH) Másodjára az ember picit elszomorodik, mikor rádöbben, hogy a graffiti-terület megvilágítása sajnos nincs megoldva, pedig hát nem lenne hülyeség. Rutinosak azért eltalálják kukksötétben is, hová írjanak (én is), de akkor is ki kéne világítani. A 16 megányi memória meg van szórva gyári alkalmazásokkal, kezdve a médialejátszóval, a rajzprogin át az univerzális távirányítóig, s mindezt a standard Palm-féle Apllications-ben bogarászhatja az ember. A graffiti bal alsó sarkában pici napcsi figyel: rábökve elõkerül egy slider, amin _fokozatmentesen_ tudjuk állítani végre a fényerõt, hogy takarékoskodhassunk az energiával, de a szemünk se folyjon ki, ha némi világítás mégis kellene.

A kijelzõn elsõre csak a betûk árulják el hogy hi-res készülékkel van dolgunk, az ikonok a megszokottak. Nézzük a médialejátszót... Hát, izé... kezd izgalmas lenni, de sajnos a gyári videóminták elkeserítettek. A várakozásomnak megfelelõen rondák voltak, ám némi hangot nem ártott volna, ha kiadnak. Bezonyám, merthogy hangot is kéne kiadnia, nem csak "beep-beep", mivelháthogy audiohardware is vanik mostantól nekünk...Szóval errõl ennyit, minden nem lehet tökéletes. A sound util már izgalmasabb, a telepített midiket egész elfogadhatóan játssza a Yamaha OPL1 chip, a Nokia 6610-esem után már-már szokatlan, hogy esetleg négy csatornánál többet is le lehet játszani midin, és még dobozhang sem társul hozzá... (jól lehúztam szegény 6610-esem, pedig szerettem ám). Egyszóval remek. Az univerzális távirányítót már némi kétkedéssel fogadtam, mert hát... Palmon olyan jól be lehett idomítani az Omniremote nevû kis varázst, s még mûködött is. Hát, újabb kellemes csalódás: a felrakott távirányító elsõ rúgásra kormányozgatta a Samsung meg Daewoo videókat, sõt a JVC televízió sem ejtette zavarba. Többet azért nem próbáltam, mert nincs hol (a munkahelyen lévõ Videoton Computer System meg mifene feliratú televíziók meg nemzetközileg nem túl elismertek). Elvileg egy kazal féle DVD-t, erõsítõt, videomagnót, TV-t ismer, hadd ne kelljem sorolnom, mi mindent... A beépített infrája is jól vizsgázott: a megcélzott eszközt még 5 méter távolságból is megbízhatóan kezelte.

A memóriakártya támogatását az MSbackup, az MSGate, MSImport, MSAutorun alkalmazások segítik elõ. (A rossz hangzás ellenére az MS-tõl itt nem kell félni: MemorySticket jelent;)) (Hiszi a piszi - Emeric SH) Ezekkel az alkalmazásokkal tudunk full backupot készíteni a készülékünkrõl, fájlokat, alkalmazásokat másolgatni ide-oda, stb. Ha mindezeken túl vagyunk, feldobáltuk az m505-nél megszokott dolgainkat, kiderül, hogy a Clié 99,5%-ban kompatibilis a megszokott m505-ünkkel. Kétféle dolog van, ami nem mûx:

a, a speciális rendszerhackolgató izémizék, amiket direkte m5xx-ösökre hegyeztek ki, és

b, a trehány, inkompatibilis, figyelmetlenül összetákolt programok, amik igazából 505-ön sem voltak (nálam) túl népszerûek Minthogy ugyi hi-res a "rencer", és használnánk a régi alkalmazásunkat, van "hi-res assistant" is, mely gondoskodik róla, hogy az új, nagyfelbontácú kijelzõn minden a helyére kerüljön, értsd alatta a kereteket, feliratokat, meg efféléket, hogy minden az új szépségében tündökölhessen. Persze ha nem megy valami (ami azért ritkán ugyan, de megesik), még mindig kikapcsolhatjuk ezt az "extrát", akár csak bizonyos alkalmazásoknál is, s a megszokott "vastag" betûinket, kereteinket kapjuk vissza, de legalább mûködik...

A jog-dial-t piszkálgatva egyre inkább rájövünk, hogy az sem egy buta dolog: tekergetve a "kurzorunk" lépked a menüpontok, nyomigombok, ikonok közt, nyomásra aktivál, a "back" gomb pedig (hihetetlen módon) egy szinttel visszább visz, vagy épp a "Cancel"-nek felel meg. Eljátszadozhatunk, hogy rövid, illetve hosszú ideig való nyomvatartÁssal mit tegyen a jog-dial, milyen extra menüpontjaink legyenek a "File" menüben (kikapcsolás, fényerõ, világitás, Applications, keyboard,illetve kalkulátort találunk a kinálatban). Mazochisták, illetve tömegközlekedési eszközön szorongók ezáltal fél kézzel is full kontroll alatt tarthatják a Clié-jüket, ami azért nem egy megvetendõ dolog, ezt bárki aláirja, aki próbált mondjuk Palm-mal a kezében a Deák Ferenc tér környékén metrózni... :) (Azt nem, de buszon hirtelen fékezéskor felettébb izgalmas - Emeric SH) Miután kellõképp kiszórakoztuk magunkat, s rájövünk hogy 16 mega sem a világ, vehetünk egy MemorySticket, rögvest 128 megást, a legnagyobbat (MemStick Pro-t sajna nem támogat), "ha már lúd, legyen kövér" alapon, késõbb rájövünk úgyis, micsoda jó dolog ez. A MemSticket behajitva búcsút mondhatunk még egy-két rendszerpatkolásnak, ugyanis hajlamos elszédülni a mindenféle waitstate, meg ilyesmi piszkálásától. Nem baj, nem pc: no overclock, no systemhack, csak nyugodtan, szolidan... Elsõre megdicsérjük magunkat, hogy böszöm nagy memóriánk van, ûberjól lehet rá backupolni, oszt' ennyi is a gyakorlati haszon. Kevéssé szórakoztató ugyanis, hogy a MemSticken lévõ progik egyetlen csoportban laknak, idegesitõ, kaotikus jelleget adva az egésznek, mert hát ki szereti mondjuk a játékai közt keresgélni az online meteorológia ikonját?... Másik õrült nagy probléma volt, hogy a Plucker nem szivesen (egyáltalán nem) vett tudomást arról, hogy itt mindenféle extra memória van, csak és kizárólag a készülék saját memóriáját volt hajlandó használni. Már pedig kultúrember 8-10 könyvre rúgó olvasnivaló nélkül el sem indul, tehát keressünk megoldást.

Itt jött az elsõ, komolyabb próbálkozásunk, a PiDirect VFS, rögvest a II. verzió, csak hogy ne vacakoljunk. Kiváló eredményeket lehet vele elérni: a MemStick tetszõleges könyvtárát "felmountolja" a Clié (Palm) gyökérkönyvtárába, amivel jól becsapja a PalmOS-t, s az Applications által is kategorizálható ikonokat kapunk. Ez már egész jó részeredmény, de mint itt sejteni lehet, a VFS a "Virtual FileSystem" röviditése akar lenni, tanulságképp érdemes megpiszkálni ezt a dolgot. Kellõképp belelendülve rájövünk, hogy "meghajtóként" üzemeltethetjük a MemSticket, innentõl viszont újabb igények alakulnak ki: Mi a pokolért legyen az alkalmazásokkal egy könyvtárban az olvasnivalóm, a képeim, meg a többi... Ezzel eljöve az, hogy vagy doksit olvasok, vagy alkalmazások vannak felmountolva, vagy pedig "qrnyádozunk", hogy egyvégtében ilyen hülyeséggel sz*patnak minket, s nincs egy perc nyugta az embernek. Lelkesen utánakeresgélve már kilukadunk a Yishow Explorer-nél, ami baljóslatú neve ellenére az egyik legkiválóbb alkalmazás, amit valaha is láttam PDA-ra. Elvileg van Palm m5xx kompatibilis változata is, de soha nem próbáltam, mert az állandó memóriahiány, és a nem épp legjobb ajánlólevélnek számitó név eltántoritott. Nyoh, sz'al ez a kis okos már automatikusan csatolja a MemoryStick-en lévõ /Palm/Launcher foldert a rendszerhez, igy a PiDirect használható végre máshoz is. Innentõl viszont megszûnik a BackgroundGC és társainak a használati igénye is (lehet, de minek), hisz végre kapunk egy olyan felhasználói felületet, ami végre megüti a Launcher szintjét kényelemben (túl is szárnyalja), skint lehet ráhúzni, s végre valahára a 320x320-as képernyõ paramétereihez szabhatom az ikonméretet, úgyhogy ezzel itt a kánaán. Launcher, filemanager, kép- és szövegnézegetõ, MemStick support: ez a YiShow, végre tökéletesen használható a kézikészülékünk.

Ami miatt viszont billentyûzetet ragadtam újra (azt leszámitva, hogy Emeric rugdal) (Éééééén? Én sosem tennék olyat. Majd terrornyuszi, õ igen - Emeric SH), az egy játék. Sokunk kedvence volt annak idején a Secret of Monkey Island (saját szóhasználatomban a "szekret of Majomsziget". Igen, igen...Amint sejteni lehet, hát bizony lehet PalmOS alatt is játszani ilyet, éspediglen az utóbbi idõkben Amigás körben is egyre népszerûbb ScummVM névre hallgató kis alkalmazás segitségével. Chris Apers bácsi portolta PalmOS alá, csak hát sajnos a régi, 160x160-as kijelzõre nem tudta megoldani, hogy a játékok képe élvezhetõ legyen. Én személy szerint el tudtam volna képzelni akár scrollozható képernyõt is, csak játszhassunk, de mindegy, én ehhez buta vagyok. Szóval azért a Clié képernyõjére felférnek ezek a dolgok, a muzsikák képesek megszólalni az OPL1-en, szóval nyerésben vagyunk. Nos, itt jön jól a bazi sok memória: a 6-8-10-qrvasok megás, hülyeségtõl duzzadó Lukasarc(tm) játékokat fel lehet hajigálni, s mondjuk szerencsétlen Guybrush barátunkat zavargálhatjuk ide-oda a Majomszigeten, hülyére röhögve magunkat, miközben a buszon mellettünk ülõ alak egyre kinosabban érezheti magát kretén vigyorgásunk láttán. Szóval igazán remek dolog. (Monkey Island? Az kit érdekel? Sam and Max, aaaaz igen :) És még fut is, láttam - Emeric SH)

S hogy most felhoztuk a buszon-villamoson való játszogatást, felmerül a kérdés, vajh meddig lehet ezt mûvelni. Nos, ez sem utolsó dolog: a MemoryStick által felfokozott fogyasztás kb 3-4 óra alatt harapja le a lithium-polymer akksit, úgy, hogy a világitás nem megy teljes fényerõn. (Nekem továbbra is ez a PDAk legnagyobb hátulütõje... Gyakori használattal sem ártana mondjuk ha kibírnának 24 órát, legalább. Tudom, pontosan tudom milyen pici aksi van bennük, láttam, meg azért nem egyszerû dolog egy tenyérnyi számítógép, csak telhetetlenkedem - Emeric SH)

S hogy ilyen szépen elkanyarodtam a hardware felõl egy bizonyos irányba, hát folytassuk is kicsit. Szóval elvileg a ScummVM PalmOS portja (immáron) elindul Palmon is (...varázslat...;)), de sajnos csak az új, nagyfelbontású modelleken, Chris bácsinak is 625c-je van ugyanis, s most jut el a progi olyan bétateszterekhez, akiknek efféle készülékük van. Érdemes mindenkinek utánanéznie a ScummVM-nek: teljesen ingyenes, freeware, letölthetõ a netrõl, rengeteg platformra implementálták, s végre lehetõség nyilott rá, hogy bárhol játszhassunk kedvenc játékainkkal. (Ez volt itt a reklám helye)

Összefoglalva, egy remek alternativa a Palm sorozatnak a Sony Clié, végre egy normális cég, amely normális OS-t rakott a készülékére. Az "extra" hardvereit remekül kezeli az OS, érezni, hogy nem csak összecsapott gagyi, határozott, karakteres egészet alkot, miként az eredeti palmok is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy azért (a maga idejében) ezzel a készülékkel is feladta a Sony a Palmnak a leckét.

Zeus SH