SPACEHAWKS' WORLDNEWS
ISSUE 20

SZÖVEGSZERKESZTÕK

BEVEZETÕ

Ez egy némileg rendhagyó cikk abban a tekintetben, hogy nem annyira Amigás szövegszerkesztõkrõl lesz szó, mint egy konkrét editorról, amely gyakorlatilag minden platformon elérhetõ. Elég sokfélével volt szerencsém dolgozni különbözõ platformokon: Amigán CEd és GoldEd, OS/2 alatt MED és FTE, Linux alatt joe, Emacs és FTE, Windows alatt pedig szintén MED, FTE valamint a Visual Studio (khm) editora. Mindegyiknek vannak elõnyei és hátrányai, a legjelentõsebb számomra a különbözõségük volt: a munkahelyemen MED-del, OS/2-n eltöltött órák után sokszor ültem értelmetlen tekintettel Amigám elõtt, hogy miért is nem másolta át a GoldED azt a kib*#? blokkot ctrl+c/ctrl+v billentyûkombinációra? Sajnos ez a nehéz felfogásom számlájára írható bosszantó eset egyre sûrûbben ismétlõdött ahogy több platformmal is megismerkedtem, és nagyon lelassított, mert kizökkentett az aktuális gondolatmenetbõl... Ez a helyzet akkor vált tarthatatlanná, amikor OS/2 után Linux alatt kellett programoznom a munkahelyemen, aholis nem állt rendelkezésre az addig használt MED, így -- egy Amiga emulátor plusz GoldED összeállítású elvetélt próbálkozást követõen -- új editor után kellett néznem, mindez kb. egy éve történt.

Három programot találtam, amelyek elfogadhatónak tûntek tulajdonságaik alapján. Fontos volt hogy ingyenes legyen a program (majd pont Linuxra veszek programot, mi?), valamint elfogadható támogatást nyújtson a C/C++-os fejlesztéshez: könnyen lehessen navigálni a forráskódok között (pl. ne nekem kelljen tudni, melyik könyvtárban/filéban van egy adott függvénydefiníció, "tudja" ezt az editor), lehetõleg ismerje azokat a nyelveket amelyekre szükségem lehet, vagy már ismerek (akkoriban ez kb. C/C++, List, PHP, HTML), és tudja a manapság már alapvetõnek számító szintaxis megjelenítést (vagy hogyishíják a syntax highlightingot magyarul?). (Mindig csodáltam a CEd-ben programozó embereket, én nemigen lennék képes PHP-t úgy szerkeszteni, mint Lay... Igaz õ nem ma kezdte a szakmát.) Ezen igényeknek az Emacs, az FTE és a Vim tûnt csak alkalmasnak. (Próbálkoztam ezek elõtt még pár Linuxos IDE-vel, de ezek jobbára csak a nevetés és sírás hisztérikus egyvelegét tudták kihozni belõlem jobb esetben.)

Elõször a Vim tetszett legjobban: annak volt a legszebb ikonja. (Nemhiába mondják hogy fontos a csomagolás.) Egész kultúrált felhasználói interfészével fogadott, a gond csak az volt vele, hogy bármilyen bilentyût ütöttem is le, csak bipelni tudott tõle a gép. Lévén hangkártya hiányában fel sem merült bennem, hogy PC-s zenészként tengetem hátralévõ napjaimat -- nem is beszélve muzikális antitálentumomról --, maradtam hát a program az ablakzáró gombjánál. (Ez, nagy megkönnyebbülésemre az elvárásaimnak megfelelõen mûködött.)

Aztán következett az Emacs. Ez az editor a Unix legnépszerûbb feljesztõi környezete. Itt a problémám az volt, hogy ez a program annyira összetett, hogy teljesen elvesztem benne. Ekkor még nemigen tudtam elképzelni hogy egy ilyen összetett alkalmazást különféle text filékba irkálással konfiguráljak, ahogy azt az Emacs-ban tenni kellett, így errõl is le kellett mondanom. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Emacs-hoz csakis nagyon komolyan célszerû nekiállni -- már nálam okosabb emberek szerint --, lévén a konfigurálása is komoly programozói feladat. (Olyannyira, hogy az Emacs-hoz képest a többi platform "programmer's editor"-a gyakorlatilag nevetséges.)

Maradt az FTE, amellyel annyira elégedett voltam, hogy fontolgattam, érdemes-e portolni Amigára (Eme, ne röhögj). A forráskód azonban korszerû C++ volt, így megfelelõ fordító hiányában elég reménytelen próbálkozás lett volna. Inkább átkonfiguráltam a GoldED pár funkcióját az FTE-nek megfelelõen, így már minden platformon teljesen hasonló szerkesztõvel dolgozhattam. Annyira tetszett, hogy minden Linux alatt dolgozó emberfiának ezt javasoltam még tiggris-nek is (mint az köztudott, a tiggris-ek tudnak legjobban kérdõjelet írni).

Sajnos azonban az FTE hátrányai is hamar megmutatkoztak, legkevésbé a nehézkes konfigurációja zavart: nem tudtam semmiféle funkcióját átállítani a rögzített billentyûzetkiosztás miatt, így csak a Shift+kurzormozgatás maradt, ami ugye Amigán elég kényelmetlen -- fõleg VF billentyûadapterrel. Hiányzott a bevált Amigás típusú kijelölés, a CEdbõl ismerõs Amiga+b kombináció is. Lévén szövegblokkok mozgatása az egyik leggyakrabban használt funkció programkódok (át)írkálása esetén, a kijelölés különbözõsége igen zavaró volt továbbra is.

Ha jól emlékszem, javasoltam is anno Valenta Ferinek hogy módosítani kéne a PC billentyûzet illesztõjét úgy, hogy az Amigáson nem, csak a PC-s billentyûzeten létezõ gombok (PgUp, PgDn, Home, End, stb.) Shift+kurzor és társai helyett Amigán nem használt billentyûkódokat küldjön, így egy megfelelõ driver segítségével (de esetleg még enélkül is) megoldható lett volna pl. GoldED-ben hogy egyszerre mûködjön pl. a PgUp és a Shift-el történõ kijelölés is. Egy commodity-vel meg szimulálható lett volna a jelenlegi mûködés is (PgUp->Shift+fel, Home->Shift+balra), csak épp konfigurálhatóan. Persze ez csak rendszer alatt mûködne, de máshol nincs is rajta szükség. Azonban mindez csak az én személyes agyrémem volt, fel sem merült hogy esetleg megvalósul ez a dolog.

Szóval eléggé le voltam lombozódva, csalódtam az összes eddig használt editorban. Ez igen komoly probléma egy olyan ember esetében, aki programozónak vallja magát, így bármilyen engedményre kész voltam, hogy megtaláljam a megfelelõt. Egyik Linuxos ismerõsömnek elmeséltem sirámaimat, aki a Vim-mel kapcsolatos megjegyzéseimre valahogy így felelt levelében:

"Igen? A vi szar, mert tanulni kell?... Szelavííí"

Nahát több sem kellett nekem. Rosszul nem járhattam vi ismeretekkel, legrosszabb esetben alapos okom lesz eme program fikázására -- melyet eddig a szükséges ismeretek hiányában nemigen tehettem. Körülbelül ezóta vallom magam Vim felhasználónak.

Persze a program kezelésének elsajátítása nem ment öt perc alatt. Ennyi idõ alatt kb. a kilépést meg a help-be történõ belépést sikerült elsajátítani. Mondjuk ez nem volt nagy turpisság, hiszen ezek induláskor megjelennek a képernyõn -- bár egy Emacs típusú szövegszerkesztõhöz szokott felhasználónak már ez is fejfájást okozhat. Ha ugyanis : karakterrel lehet parancsokat adni a szövegszerkesztõnek, akkor hogy lehet : karaktert írni?! Kb. ilyen kérdések merültek fel bennem akkortájt. A rejtély megfejtéséhez nézzük meg a lyukkártyás idõszak után megjelent szövegszerkesztõk típusait. Három fõ kategória van, ezek:

• ed
• vi
• Emacs

NÉMI SZÖVEGSZERKESZTÕ-TÖRTÉNELEM

Az ed volt az egyik elsõ editor, amelyet szélesebb körben használtak a gépek memóriájában lévõ forráskód szerkesztésére. Ez a program akkortájt volt használatban, amikor a még a mainframeken igen drága volt a gépidõ a programozó idejével szemben, és ennek megfelelõen igen egyszerû és igénytelen programocska volt: különbözö parancsokkal vezérelhetjük, mint pl. listázz ki az xy sorokat, az aktuális sortól törölj x sort, vagy az aktuális sor elé szúrd be a következõkben megjelenõ promproknál megadott szöveget. Lévén sor-orientált szerkesztõ volt, egy sorban szereplõ hiba nagy valószínûséggel azt jelentette, hogy az egész sort le kellett cserélni. (Akkoriban még inkább nyomtatót használtak elsõdleges kimeneti egységként, nem pedig monitort mint manapság -- így fejlettebb szerkesztési lehetõség nemigen volt.) (Hasonló dologgal találkozhatunk a SEKA assemblerben Amigán... de lehet hogy az utódok -- AsmOne, AsmPro -- is tartalmazzák még ezt az editort. Az assembler promtjába, ahova normális esetben csak a betöltésre, fordításra szolgáló parancsokat adjuk ki, beírhatunk ed parancsokat is). Ez az editor testesíti meg leginkább a UNIX minimalista filozófiáját (mindig a legcélszegûbb, legegyszerûbb programot használjuk az adott feladatra; avagy egy program nem akkor tökéletes ha már minden lehetséges funkciót hozzáadtunk, hanem akkor, ha már nincs semmi amit elvehetnénk belõle úgy, hogy a funkcióját maradéktalanul ellássa). Az interfésze azonban olyannyira kényelmetlen és nehézkes, hogy egyedül talán Ken Thompson vallja magáról azt, 1985 óta folyamatosan ed-et használ szövegszerkesztésre. (Bár széles körben elterjedt gyanú szerint Ken csak viccel.)

A vi (ejtsd: "ví áj", és nem "vi") és klónjai a népszerûség tekintetében fej-fej mellett halad az Emacs-sal, bár a vi alkalmasabb kisebb szerkesztési feladatokra mérete és kisebb memóriaigénye miatt. A legjobb vi klón népszerûség és bõvíthetõség tekintetében a Vim (Vi IMproved), mely jelenlegi 6-os verziója befejezettnek tekinthetõ: annyi funkció van már benne, hogy valószínûleg nincs ember aki mindet használná. Ez már "vizuális" editor (errõl kapta nevét is). Itt már nincs állandó prompt, ahova a parancsokat írjuk: ezeket "látatlanul" írjuk be, és jobbára azonnal végrehajtódnak. Itt jelent meg a ma ismeretes kurzor is, mely meghatározza a kiadott parancsok végrehajtásának helyét. Nem kell megijedni, ugyanis a legtöbb parancs egy karakteres lévén nem is igen igényel megerõsitést. A legtöbb parancs paraméterezhetõ a parancs kiadása elõtt beírd számmal: pl. az 'x' parancs karaktereket töröl, így ha 10x-et írunk be, 10 karakter fog törlõdni úgy, mintha egy "normál" editorban a del-t nyomnánk meg 10-szer. A Vim-mel kapcsolatban egy érdekesség, hogy készítõje, Bram Moolenaar Amigán írta az elsõ verziót egy régi Amigás vi klón alapjain, és csak késõbb került át a program UNIX/Linux, Dos, Windows, OS/2, BeOS, stb. platformokra. Másik jópofa dolog, hogy a DOS és Windows verziók mind a "pc" könyvtárban csücsülnek -- dehát a kettõ ugyanaz, nem? A fentiekbõl következik, hogy "alapból" a vi-ban nem tudunk szöveget beírni/átírni, hiszen minden egyes karakterhez egy parancs van rendelve. Persze ez így nem igaz, mivel tucatnyi parancs van insert módba történõ átlépésre, ahonnan szövegünk beírása után az Esc lenyomásával juthatunk vissza parancs (vi terminológia szerint normál) módba. Az alap vi nagy elõnye, hogy minden UNIXon megtalálható, míg a Vim gyakorlatilag minden ma használatos operációs rendszeren. Ellenzõi azt szokták felróni neki, hogy idejétmúlt, és hogy nem igazán célszerû Ennyi gondolom elegendõ az alapvetõ különbségek észrevételéhez, kicsit bõvebben lentebb írok a Vimrõl.

A harmadik csoportba tartoznak az Emacs és hasonmásai, gyakorlatilag ezek teszik ki a ma használatos editorok nagy részét a UNIXon kívüli világban. Az eredeti változatban a Ctrl és valamelyik alfanumerikus billentyû (esetleg több billentyû ritkábban használt funkciók esetében) szolgált kurzormozgatásra és parancsok bevitelére, lévén az editor mindig "insert" módban volt. Ma már persze minden billentyûzeten megtalálhatók a kurzorbillentyûk, pár Emacs-ról származó billentyûkombinációt, mint pl. a Ctrl-X, a Ctrl-C, Ctrl-V mindenki ismeri. A cikkem elején említett editorok így többé-kevésbé mind Emacs utánzatoknak tekinthetõk. Fontos megjegyezni, hogy az Emacs sokkal több, mint egy editor, leginkább csak UNIX alatt programozóknak célszerû foglalkozni vele. Összetettségét jól szemlélteti az egyik Vim szlogen: jó program az az Emacs, csak egy baja van: hiányzik belõle egy jó editor, ezért én Vimet használok. Az EMACS tulajdonképpen az IDE UNIX-os megfelelõje. UNIX-on nem terjedtek el a már platformokon megszokott IDE-k (Integrated Developer Environment, Integrált Fejlesztõi Környezet), mivel ezek csak "eszközszegény" környezetben használhatók hatékonyan: nem sok IDE van amely több igen eltérõ nyelvet is támogat. A UNIX filozófiája ezzel szemben az, hogy minden feladatra a legalkalmasabb ezközt használjuk, így egy egyszerûbb projectnél is elõfordulhat, hogy 4-5 programozási nyelvet célszerû használni. (Hiszen ha valamit 3 sorban megírhatunk perlben, butaság arra C programot eszkábálni.) Ilyen összetett szerkesztési feladatra csak egy maximálisan konfigurálható editor alkalmas csak igazán, ezt az igényt az Emacs saját beépített nyelvével, a E-Lisp-el képes nyújtani. Gyakorlatilag nincs két ugyanúgy mûködõ, aktív használatban lévõ Emacs, hiszen minden komoly Emacs felhasználó maga "rakja össze" Emacs-át az interneten fellelhetõ Lisp programokból. Éppen ezért ezt a programot (még?) nem ismerem, lévén UNIX alatt még nem állt módomban olyan munkát végezni, ahol az Emacs elõnye megmutatkozott volna -- és idõm sem volt rá, mivel hatékony használatát elsajátítani csak hetek, hónapok alatt lehet...

Egy igazán sokoldalú UNIX fejlesztõ mindkettõt jól ismeri, és mindig a feladatnak inkább megfelelõt használja. A Vim-et és az Emacs-ot preferálók tábora UNIX alatt kb. 50-50%, a többi elenyészõ. (Sajnos én már találkoztam olyan BSD rendszergazdával, aki nem rakta fel a vi-t.) Persze itt nem az alkalmi UNIX felhasználókról beszélek, nekik jobban megfelel a joe vagy a pico kis méretük és az egyéb platformokon fellelhetõ editorokkal való hasonlóságuk miatt.

Mind az Emacs, mind a vi felhasználói táborának vannak fanatikus megszállottjai. Fanatikus Emacs felhasználók szerint a vi egy merev és primitív játékszert, amely alkalmatlan komoly szerkesztési munkálatokra. Fanatikus vi felhasználók szerint az Emacs túl komplikált, lassú és kövér ahhoz hogy egy értelmes emberi aggyal használhatónak mondható legyen.

EGY RÖVID VIM ISMERTETÕ

Mint már említettem, mostanában szinte minden szövegszerkesztési munkára Vim-et használok Amigán, Linuxon, de még a Windows-os Visual Studio-ban is (csókoltatom azt, aki ezt lehetõvé tette). Általában normál szöveget, batch fájlokat, C, C++, perl, PHP és Python programokat, valamint HTML-t és XML-t szerkesztek vele. Természetesen ezek szintaxisát mind ismeri, valamint helyenként olyan nyelv-függõ funkciókat is nyújt mint pl. "ugorj a következõ eljárásra".

Mint fentebb említettem, a Vim legfõbb furcsasága abból ered, hogy az editor azonos billentyûkre különbözõképpen reagál az aktuális üzemmódtól függõen. Nem kell megijedni, hiszen alapvetõen csak két mód van:

• normál mód: itt parancsokat adhatunk, pl. a 'o'-t leütve az aktuális sor alá beszúródik egy üres sor, és insert módba kerülünk, ahonnal Esc-el léphetünk vissza.
• beszúrás (insert) mód: ez felel meg egy "Emacs-típusú" szövegszerkesztõnek, azaz amit itt begépelünk, az ténylegesen beíródik a szövegbe.

A teljesség kedvéért megemlítem a Vim 6-os verziójának egy újítását, az "Easy" módot: ebben a változatban (tulajdonképpen ez egy indítási opció) a program állandóan beszúrás (insert) módban van, nem is lehet normál módba kilépni. Ezt a módot én nem ismerem, lévén én a Vim-et pont a két üzemmódja miatt kedvelem: míg más editorokban állandóan hadonászni kell a kurzor- és alfanumerikus billentyûzet között, a Vim-ben a kurzormozgató gombok egybõl ott vannak a jobb kezem alatt, arról nem is beszélve, hogy a sorban levõ h, j, k, l gombokkal kényelmesebb is navigálni, mint a szokásos fordított-T elrendezésû kurzorbillentyûkkel.

Ez annak köszönheti létjogosultságát, hogy a Vim-ben rendesen mûködnek a kurzorbillentyûk (normál és beszúrás módban is), azaz kezdõk is használhatják azonnal, a normál mód funkcióit késõbb, fokozatosan el lehet sajátítani. A legfontosabb funkciók normál módban tehát:

• Az 'i' gombot lenyomva léphetünk át beszúrás módba, ezt az ablak alján megjelenõ "-- INSERT --" felirat jelzi. Innen az Esc leütésével léphetünk vissza normál módba.
• A ':' gombbal adhatunk ki ex parancsokat, pl. innen vezérelhetjük a betöltést és a kimentést. Ezek közül a lényegesebbek:

Ezekkel az ismeretekkel a Vim-et korlátozottan bár, de használhatjuk szerkesztésre. A program használatához a Vim 5.7-es letöltését ajánlom az ftp.vim.org, ftp.de.vim.org, stb. szerverek valamelyikérõl, az Amigás verziók a /pub/vim/amiga könyvtárban vannak. A vim57bin.tgz és vim57rt.tgz file-okra lesz szükség (nameg untar-ra, ha még nem lenne), a vim57src.tgz a forráskód -- erre nem lesz szükség. Már platformon a Vim 6.0-t ajánlom, de ennek az Amigás verziója még eléggé fejlesztés alatt áll, így nem javaslom senkinek. Az 5.7-es csak konzolban fut, de a 6.0 várhatóan már saját ablakban vagy akár képernyõn is használható lesz.

Mivel én nem akarok egy külön shell-t indítani csak azért, hogy Vim-et futtassunk benne, csináltam neki egy indító ikont. Átmásoltam a CLI ikont Vim néven, és átállítottam az ikonját a Vim disztribúcióban talált 16 színû ikonra. A tooltype-okba ezeket írtam:

(Stack nem tudom hogy kell-e neki, de azért beállítottam 64k-ra a biztonság kedvéért. A Window sorban azért nem adtam meg a CLOSE opciót, mert a konzolos Vim úgysem tud vele mit kezdeni az egérrel. Sebaj, majd a GUI-s verzió tudni fogja... bár egy jó editorhoz úgysem szükséges egér -- én sosem használom. Továbbá a Window sorban CON: szerepel egységként, ez azért van így, mivel a Vim-nek ez tökéletesen megfelel, a Shell-ekhez használatos spéci konzolok -- KingCON, ViNCEd -- maximum összezavarják, más hasznuk nincs.)

Íme az S:Vim-Startup fájlom tartalma:

No, ha mindez megvan, akár el is indíthatjuk. Ha mindent a megfelelõ helyre raktunk (a vim??rt.tgz tartalmát is), akkor az ikonra kattintva a bejelentkezõ képernyõ jelenik meg. Itt láthatjuk a fentebb tárgyalt, kilépésre használható funkciót, valamint némi segítséget a helpbe történõ belépéshez. Mivel ikonról indítottuk a programot, szükségünk lesz egy új parancsra, ami a betöltést végzi. Ez a ':e' (edit). Írjuk be a bemutatkozó képernyõn:

Persze a gyakorlatban elegendõ kb. annyit beírni, hogy ":e S:Sta", majd a Tab nyomogatásával kiválasztani a szükséges fájlt. Némileg szokatlan, de garantáltan gyorsabb módszer a nem két ujjal gépelõk számára. (Az egyelõre Amigán nem elérhetõ GUI-s módban a megfelelõ buttonra kattintva vagy menüpont kiválasztva van normál fájlválasztó is.)

(Persze nem árt biztonsági másolatot készíteni, mivel a Spacehawks nem vállal felelõsséget az esetleg tönkretett rendszerekért.)

Itt a kurzorbillentyûkkel már rendesen navigálhatunk, de ne feledjük hogy normál módban van az editor alapértelmezés szerint. Bizonyos gombok lenyomása ilyenkor igen destruktív lehet, ezért álljon itt két normál módban használható funkció:

Fontos, hogy a kis és nagybetûkhöz különbözõ funkciókat rendeltek, erre oda kell figyelni. Ha be akarunk írni valamit, a legegyszerûbben az 'i' gombbal léphetünk beszúrás módba. Ha végeztünk, Esc normál módhoz, majd ':qw' a fájl kimentéséhez és kilépéshez. Ha módosítottuk a fájlt, már nem tudunk a ':q'-val kilépni, mivel a Vim figyelmeztet hogy akkor elvesznének a módosításaink. Általában igaz, hogy a ! karakterrel erõsíthetjük meg a parancsot, azaz pl:

Ha megismerkedünk a normál mód kurzormozgató gombjaival, akkor elvileg bármilyen rendszeren tudunk szövegfájlt szerkeszteni. Ezek:

Ezekre azért lehet szükség, mert régebbi rendszereken csak sima vi van, ahol esetleg nem mûködnek a kurzorbillentyûk, vagy esetleg régebbi terminálprogramot használunk, amelyben nem értelmezettek a kurzorbillentyûk.

Mégegyszer a legfontosabb billentyûk:

Ennyi már elég az elinduláshoz. Ha valakit komolyabban érdekel a dolog, könnyedén találhat további információkat a helpben és az interneten is. Vannak magyar nyelvû erõforrások is, ezek a http://www.vim.org és http://vim.sf.net címekrõl is elérhetõk, de engem is kérdezhettek bátran az #amigahu-n vagy az attis@maugli.matavnet.hu címen.

Néhány további funkció, amelyekre csak késõbb jöttem rá:

És még sorolhatnám, dehát épp erre van a Vim beépített helpje. Ugyan a Vim sok funkcióját ismerik más editorok is, de az összeset -- tán az Emacs kivételével -- aligha. Minél összetettebb feladatokra hasznájuk az editort, bár ehhez el kell távolodni a "ha nem tudom a billentyûkombinációt, megnézem a menüben" hozzáállástól. Mióta Vim-et használok, GoldEd kifejezetten primitívnek tûnik, pedig annak már van pár funkciója, már csak a menürendszerét átnézve is. De ez látszik abból is, hogy míg a 300k-s GoldEd jó része GUI kód, addig a big Vim 480k GUI nélkül. (Azért "big", mert minden Amigán rendelkezésre álló funkció bele van fordítva. A befordított opcionális funkciókat a :version paranccsal nézhetjük meg Vim-bõl.)

Ugyan hétvégi szövegszerkesztõknek nem ajánlanám (azért azok a menük hasznosak néha... bár a Vim GUI-s verziójában benne lesz ez is), de aki napi 1-2 órát vagy többet tölt szövegszerkesztéssel, az nem veszíthet semmit, ha rászán pár délutánt a megismerésére.

EGY VIM SCRIPT: MAGYAR KARAKTEREK

Én idõm nagy részében angol billentyûzettel dolgozom, így általában problémát jelent a magyar ékezetes karakterek gépelése. Ugyan Amigán megoldható ez az Alt+F, Alt+H, Alt+J és Alt+H után gépelt a, e, i, o, u betûkkel, de ez egyrészt máshol nem mûködik, másrészt -- szerintem -- elég kényelmetlen. Ezért próbaképpen csináltam egy Vim scriptet, amely lehetõvé teszi az ékezetes betûk "repülõékezettel" történõ írását, pl. az a majd ' karaktereket beütve á betû jelenik meg. A dolog használhatónak bizonyult, azóta magyar nyelvû szöveg gépelésére ezt használom. Íme a script:

Ezt a $VIM könyvtárba célszerû pakolni magyar.vim néven: ez az a könyvtár, ahol az alap vimrc file van, amely a személyes beállításainkat tartalmazza. (Ez UNIX-ok alatt nem igazán oldható meg, ott talán a ~/.vim/magyar.vim fájlnév ajánlható.) Ilyen vim script fájlokat a :source (rövidítve :so) paranccsal hajthatunk végre:

Attis