CGI Script 2

Az elôzô részben ha még emlékszünk összeszedtük mindazt, ami egy CGI Script megírásához és elhelyezéséhez szükséges lehet. Ebben a részben inkább arról lesz szó, hogyan is tudjuk a Scriptünk megírását megkönnyíteni, illetve mit, milyen szabályokat tartsunk be akkor, ha CGI Scriptet kívánunk írni.

Elsôként talán a legfontosabb, hogy amennyiben nem tudjuk még, hogy konkrétan milyen platformon is kell majd futnia a Scriptünknek, akkor lehetôség szerint kizárólag Unix-os C fordítók által is emészthetô kódot generáljunk. Ez azt jelenti, hogy jópár utasítást (gyakorlatilag minden gépspecifikus utasítást, illetve a különbözô C fordítók és környezetek által bevezetett új, vagy a szabványostól eltérô utasításokat) jobb ha mellôzünk, így nem fog bennünket kellemetlen meglepetéssel meglepni egy-egy alkalmilag velünk összefutó fordító.

A filemûveletek terén is korlátozzuk magunkat az stdio által biztosított lehetôségekre, és mellôzzünk mindenféle PC-s, Amigás vagy bármilyen egyéb dos könnyítést, és mindenféle gépspecifikus dolgokat (remélem senkinek eszébe nem jutott WindowsNT szerverre Amigás asyncio stuffot gyártani). Egyrészt ugye ezek a dolgok nem fognak mindenhol lefordulni, másrészt meg elôfordul, hogy a dolog lefordul, de nem azt csinálja, amit kellene. (Szokta is az ember a fogát szívni debuggoláskor.)

További fontos követelmény, hogy minden oldalról biztosítsuk be magunkat. Ez rendszerbarát program írásakor ugyan Amigán alapkövetelmény, de lényeg a lényeg, ellenôrizzen a programunk mindent, és ne vegyünk semmit adottnak. Ha például egy 300 elemû tömbünk van az stdin-en keresztül érkezô adatok fogadására, akkor ez esetben akkor is ellenôrizzük, hogy a beérkezô adatfolyam ezt a számot nem haladja meg, ha a html-ben limitálva van az adatbevitel.

Vegyük továbbá figyelembe, hogy cgi-scriptünk kedvelt célpontját fogja majd képezni a rendszerbe betörni igyekvôknek (legalábbis ha a server egyébként épeszû védelmet képes felmutatni, és így a hacker alternatív megoldások után kezd el keresgélni), ezért érdemes megérdeklôdni szakavatott emberkétôl, hogy az adott környezetben mivel vigyázzunk CGI Scriptünkkel kapcsolatban (ha azt mondja, hogy semmire, vagy csak értetlenül bámul ránk, akkor menjünk el egy tényleg hozzáértôt keresni). Annak is érdemes utánanéznünk, hogy a CGI Script milyen jogokkal fog rendelkezni, amikor külsô böngészôbôl meghívásra kerül. Linux esetén például maximumként is csak a létrehozójának teljes jogkörét kaphatja meg, a rendszergazda tehát nem feltétlenül fogja halálra izgulni magát amiatt, hogy most feltörhetôre, vagy nem feltörhetôre is írjuk meg a programunkat, hiszen "több is veszett mohácsnál" felkiáltással csakis a saját adatainkat veszthetjük, illetve azon alkönyvtárak tartalmát, amelyekben használhatóbb jogaink vannak.

Ennyit röviden azon szabályokról, amelyeket nem árt ha szem elôtt tartunk. Ha pedig továbbra is CGI írásra adjuk fejünket, alighanem két alapvetô problémával fogjuk szembetalálni magunkat.

Az elsô amivel szembetalálhatjuk magunkat, hogy feltehetôen meglehetôsen kevesen üzemeltetnek otthon webservert, és így - pláne internetes kapcsolat híján - komoly nehézségekbe ütközhet CGI scriptünk tesztelése.

Mi is jelenti tulajdonképpen a problémát? Elsôsorban az, hogy a programunk a servertôl jónéhány bemeneti információt kap, amelyeket azonban ha egyszerûen csak elindítjuk server híján nem fog megkapni.

A probléma látszólag nagy, a megoldás viszont annál egyszerûbb. Hozzunk létre egy változót, amelynek értéke azt lesz hivatott jelezni, hogy a végleges, serverre kerülô verziót fordítjuk-e, vagy még csak otthon akarunk tesztelgetni, és a megfelelô helyre illesszünk be egy if feltételt, amely ezen változó értékét megvizsgálva tesztfordítás esetén a setenv parancs segítségével beállítja környezeti változóinkat. Ez a változóink túlnyomó többségénél rendkívül egyszerû, problémát csak az adatbevitel okot, amelyet most kicsit bôvebben is kifejtünk.

A CGI scriptünk kétféleképpen kaphat adatokat a html-tôl (akár párhuzamosan is), ahogyan azt az elôzô cikkünkben elmondtuk már: egyszer kaphat az EV.Query_String változónkon keresztül, ha az adatátviteli mód default (ellenkezô esetben még mindig adhatunk meg paramétereket, ha a html kódban a cgi url-je után kérdôjel következik, és utána a paramétereink), illetve a stdin-en keresztül, ha az adatátviteli mód http-post. Ez utóbbi esetben generálnunk kell egy file-t, ami az érkezô adatokat tárolja majd, és tesztelésnél ezt kell megadni a programunk standard inputjának. Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról sem, hogy az EV.Content_Length változónkban majd megadjuk ennek a file-nak a hosszát a programunk számára!

Az adatok, érkezzenek akár default, akár http-post módon a következôképpen épülnek fel:

mezônév=mezôérték&következômezô=mezôérték&etc...

Természetesen, mint az elôzô részben már említettük, ezek az adatok konverzión esnek át, amit ha szimulálni akarjuk a servert, nekünk is végre kell hajtanunk. A szóköz karakterek "+" jellé alakulnak át, és minden egyéb extra karakter (ékezetek, írásjelek, etc.) egy "%" jellé és a hexadecimális értékükként érkeznek meg. (Ez három karaktert jelent, a százalékjelet, és a hexadecimális érték két számjegyét)

Ha ezt pontosan végrehajtjuk, akkor gyakorlatilag tökéletesen tudjuk szimulálni a servert. A programunk által visszaküldött html-ünket pedig egyszerûen megkaphatjuk, ha a programunk outputját átirányítjuk egy file-ba, majd azt böngészôben megtekintjük.

Végezetül mivel az adatok a programunk számára "%" jellel jelölt hexadecimális értékké konvertált karakterekként is érkezhetnek (az amerikaiak amikor ezt kitalálták nemigen gondoltak éppen arra, mit fognak ezzel más nemzetek fiai szívni) esetenként érdemes elôállítani az eredeti karaktersort. Az alábbi, well, nem túl elegáns, mint inkább primitív, de mindenképpen megfelelô megoldás ezt a célt igyekezne szolgálni (feltételezve, hogy az elküldött adatok még nem lettek beolvasva az stdin-rôl):

int i;
int j;
int k;
int contentlength;
char posted[256];
char converted[256];

// beolvassuk az stdin-en várakozó adatokat a posted tömbbe

contentlength = atoi(EV.Content_Length);

for (i=0;i<contentlength;i++)
{
posted[i] = getchar(); // printf("%c",a);
}

//atkonvertaljuk ekezetesse, az eredmény a converted tömbbe kerül

contentlength = atoi(EV.Content_Length);
k=0; //converted i-je, mivel menetkozben az i-t valtoztatni fogjuk

for (i=0;i<=contentlength;i++)
{
if (posted[i]==37) // 37 a % kódja
{
j=0;
//az elsô szám megvizsgálása (nem kell nevetgélni, lehet ezt egyszerûbben)
if (posted[i+1]==48){j=j+(0*16);}
if (posted[i+1]==49){j=j+(1*16);}
if (posted[i+1]==50){j=j+(2*16);}
if (posted[i+1]==51){j=j+(3*16);}
if (posted[i+1]==52){j=j+(4*16);}
if (posted[i+1]==53){j=j+(5*16);}
if (posted[i+1]==54){j=j+(6*16);}
if (posted[i+1]==55){j=j+(7*16);}
if (posted[i+1]==56){j=j+(8*16);}
if (posted[i+1]==57){j=j+(9*16);}
if (posted[i+1]==65){j=j+(10*16);}
if (posted[i+1]==66){j=j+(11*16);}
if (posted[i+1]==67){j=j+(12*16);}
if (posted[i+1]==68){j=j+(13*16);}
if (posted[i+1]==69){j=j+(14*16);}
if (posted[i+1]==70){j=j+(15*16);}
//a második szám megvizsgálása (szintén nem kell nevetgélni)
if (posted[i+2]==48){j=j+0;}
if (posted[i+2]==49){j=j+1;}
if (posted[i+2]==50){j=j+2;}
if (posted[i+2]==51){j=j+3;}
if (posted[i+2]==52){j=j+4;}
if (posted[i+2]==53){j=j+5;}
if (posted[i+2]==54){j=j+6;}
if (posted[i+2]==55){j=j+7;}
if (posted[i+2]==56){j=j+8;}
if (posted[i+2]==57){j=j+9;}
if (posted[i+2]==65){j=j+10;}
if (posted[i+2]==66){j=j+11;}
if (posted[i+2]==67){j=j+12;}
if (posted[i+2]==68){j=j+13;}
if (posted[i+2]==69){j=j+14;}
if (posted[i+2]==70){j=j+15;}

converted[k]=j;

i=i+2; //elôreallitjuk a mutatót, hogy a %xx-ból ne törôdjön az xx-ekkel
}
else
{
if (posted[i] == 43) // ez a kovertált szóköznek megfelelô +
{
converted[k] = 32; // ez pedig a szóköz kódja
}
else
{
converted[k]=posted[i]; // nem spec. karakter esetén szimplán másolunk
}
}
k=k+1;
}

A fentebbi kód persze messze picit(?) primitív, de azt hiszem az elmélet egész jól kivehetô belôle. Ennyi lett volna mára a CGI scriptbôl, remélem az elôzô számban leírt alapok, és a most ismertetett néhány extra után már mindenki képes lesz nagyszerû CGI scripteket írni. Sok sikert a fordítgatásokhoz...

Emeric SH