Back to the dörmögések, avagy a Nyavajgás visszavág

Hurrá! Vov! Dõzsölünk az Amigás papírmagazinokban. Most - mikor '99 tavaszába hajlott az idõnek a maga járása és az égi sárga fûtõtest is egyre több meleget áraszt, valamint a tavaszi áradások is tetõznek - már három is van...

Van ugye az AMIGAonly (bár ez inkább évkönyv, ha a megjelenés sûrûségét tekintjük) (Nem értem mire akarsz ezzel célozgatni-Emeric SH), az Amiga Rulez (van még ilyen, vagy elolvadt, mint a téli hidegben készült hóembör azzal a jópofa sárgarépával és a nagymama ósdi vaslábosával?) és a legfiatalabb, az Amiga Világ (melynek fejlécében ott díszeled az 'utolsó védelmi vonal', pedíg hát dehogy is az utolsó, nagyon is az élmezõnyben szerepel - legalábbis nálam az elsõ három között van -, de ne állítsunk rangsort, mert nem akarok megbántani senkit) pedíg már a második számnál tart. Az írás is megmondta, ahol a legnagyobb a szükség, közelg a segítség. (igaz ugyanezen írás azt is mondja, hogy boldogok a lelki szegények, pedíg hát hol jövel a lelkiszegények boldogsága mindazon Amigások öröméhez képest, akiknek PPC processzor dorombol - czirka 200 Mhz-en - a masinájában) Most már nem mondhatjuk, hogy nem csordogál az infó. Gyün az, mint a Bodrog, ki letépte láncát...

Tehát van három papír magazinunk (az egy külön tanulmány témája lehetne, hogy a sokasodásukkal párhuzamosan miért gyérülnek vajon a lemez magazinok?) (Ismételten csak nem értem mire célozgatol-Emeric SH) és ebbõl kettõ vidéki. Megmutatva, hogy picinyke hazánkban nem csak Pesten dúl az Amigás élet. Mert Amigás Élet az van. Vannak klubbok, vannak partik, van Amigás Feeling, van lázadás, vannak magazinok és vannak hithû Amigások. És amíg az elõbb felsoroltak vannak/lesznek, addíg van Amigás Élet is. Mert kell hogy legyen! Legyen valami, ami más, jobb, szebb, okosabb, mint a WIntel hegemónia papírszócsövei, legyen valami, amely megmutatja, hogy nem muszály birkák módjára követnünk a többséget és így esetleg elkerüljük a 'fogyasztói társadalom' nevû 22-es csapdája szerû vágóhidat, amelyen - mint az köztudott - már sok-sok birka és egyébb lábasjószág elvérzett már. (Tyû de Emericesen fogalmaztam!) (Igen? Hol...?-Emeric SH) Persze így sem kerülhetjük el! Only you believe its Baby - mondá volt valamikor régen Tandori Dezsõ Nat Roid álnéven... Persze õ magyarul írta, de hát proccoljuk meg kicsinykét a népet, meg különben is, az SNúz (és más, néven nem nevezett sajtóorgánumok) általam igen tisztelt fõszerkesztõje nem közli le a cikket, ha a szavaknak legalább a fünf percentje nem a számítástechnikában leginkább elterjedt nyelvek egyikén van. És ez sajnos nem a magyar.... (What do you mean by that?-Emeric SH)

A fenébe is! Lelkendezek itt, mint egy kisgyerek. Mondjuk még mindíg jobb, mintha öklendeznék. Tehát örvendek, mint fõemlõs a farkának, mert szinte hetente látom a fuCk-Ya klubban a vidám Amigás arcokat. Valahogy megváltozott az egész Amigás Tábor hangulata. Egyre kevesebb kétkedõ hangot hallok. Egyre kevesebb kételkedõ arcot látok. Csitulnak az elégedetlenkedõk. Talán már BVision is lapul sutyiban valaki(k)nek a 'zerkettesében... Már nem az a kérdés, hogy van-e/lesz-e új információ, hanem, hogy mikor jut rá idõnk elolvasni. Már nem az a téma, hogy lesz-e stuff, hanem, hogy milyen lesz... Már nem az a jelszó, hogy Föltámadunk!, hanem hogy Föl! Támadunk!...

De eltértem a lényegtõl: a lényeg (hogy tapadjon a mailra ragasztható recés szélû papírdarabka), hogy már három Magyar Amigás PaperMag is létezik. Szerintem mindhárom sokkal jobb, mint bármely más platform magyarországi magazinja. És azé' ez nem semmi; mondhatnánk pestiesen, csak úgy beléje a pacekba. De nem mondjuk. Megyünk és megveszük a magazinokat, esetleg elõ is fizetünk. (FIGYELEM: nem fénymásoljuk! Nem kölcsönkérjük! Megvesszûk! Te is, te sötétben bújkáló aljas orvfénymásoló! (fényorvmásoló, fénymásoló-orv?)) Ugyanis csak így érhetjük el, hogy a következõ hónapban, negyed-, fél-, vagy egész évben, netalántán évtizedben - de hát ki mer ma ennyire elõre gondolni, mikor itt dúl a déli határainknál a délszláv kakaskodás - is meglegyen a mindenhavi betevõ magazinunk! Mert ha nem lesz magazinunk, megint nem lesz információ, megint csökken a hazai Amigás Élet, megint több lemezmagazin lesz. (talán még az SNúz #14 is megjelenik és vele közel egyidõben a Power #17 is) (Ez a Napi2 állandóan célozgat...-Emeric SH) Hát kell ez nekünk?

Fél éve, pár hónapja még azt hittem, semmilyen létjogosultsága sincs egy újabb magazinnak, (mert bár csak kacarásztam magamban, amikor Petike gyûjtögette a partin az elõfizetéseket, mán' megin' nem nekem lett igazam, hiszen már a második szám is beléje lett finoman gyömöszköve - hála a nagy magyar posta alkalmazottjának, az igentisztelt és nagyrabecsült kézbesítõ úrnak - a postaládámba) hiszen az Internet terjedésével bárki megszerzi a megjelenés napján az infókat. Ühüm, csakhogy az ottan ingléziül szpiköl, vagy tokosul sprehhel! Ezek itten meg ékes magyar nyelven szólnak hozzánk. Nagy különbség! Be kell vallani, hogy mi Amigások is egyre lustábbak vagyunk. Mert minek lefordítani ma egy anyagot, ha legfeljebb holnapután megjelenik magyarul. Meg aztán meg is kell találni azt a nyavalyás infót, telefonszámlát is ki kell pengetni, gyorsabb modemet venni, turbókártyát venni, grafkártyára beruházni, lejmolni mindenféle népektõl accountot, stb. A gatyánkat is infóra lehet költeni. Ehhez képest mi az a párszáz forintnyi havi (évi?) költség, amibe 32 uszkve 64 oldal tömény magyarnyelvû Amigás infó kerül? Mert igencsak ócsóért mérik mifelénk az információt, nem úgy mint Géza a zöldséges, akinél a használt napilapba göngyölt aszott mezõgazdasági termékek ára a csillagos ég felé mutogat.

Egy régebbi cikkben megírtam, hogy a hazai Amigás Élet nem tud eltartani egy profi magazint. Számításokkal bizonyítottam, hogy ez lehetetlen. Akkor senki nem vitatkozott velem, pedíg - részben - nem lett igazam. Az Amigás Tábor igenis el tud itthon tartani - most már - három magazint is. Legalábbis szivembõl remélem. Bár ezeknek a magazinoknak egyike sem profi a szó szoros értelmében véve, de bebizonyosodott, hogy némi írói vénával megáldott, szerkeszteni és tördelni (ez utóbbi nem kunszt, tördelni én is tudok, a jómúltkorjában is mire hazaértem, hát nem eltörtem a kocsmából lopott korsót) tudó jószándékú amatõrök (és itt az amatõr szót nem pejoratív értelemben használom, mert a fijúk nem ám úgy amatõrök) is tudnak színvonalas magazinokat készíteni. Esetünkben a profizmust pótolja az a határtalan lelkesedés, amivel rendelkeznek a készítõk. (Az... Ezért csekkolok hajnali fél egykor ilyen cikkeket-Emeric SH) Mert mi mással magyarázhatnánk, ha valaki(k) mindenféle megtérülés és anyagi haszon reménye nélkül magazin készítésébe vágnak? Márpedíg semmi esélyük sem lehet arra, hogy egy Amigás mag a közeljövõben eltartsa õket, vagy akár saját magát, esetleg biztosítsa a jegyet Malorcára és vissza. Most különbözõ számításokkal levezethetném, hogy hány példányt kéne egy-egy számból (nem az enyémbõl) eladni, hogy haszon is legyen, és pénz(éh)es hirdetõk, netalántán szponzorok is jelentkezzenek. Gondolom, ezt õk is tudták mindahányan és mégis belevágtak. Le a kalappal elõttük! És le a kalappal - nem hazabeszélek - azok elõtt, akik mindenféle honorárium nélkül cikkeket írnak a papír és lemezmagazinokba. Igen, írni is kell (meg rajzolni, stb), hiszen írás nélkül olvasás sincs. Szerintem a máig publikáló fiúk mellett még nagyon sok Amigás van, akinek jó a fogalmazókészsége, tud írni, csak valamiért nem akar. Hogy miért? Nem hiszem, hogy csak lustaságból. A fene tudja. Kényelmesebb egy karosszékben elnyúlva olvasgatni, mint írni, az biztos! (Hozzátehetném, hogy a publikálók között nem is kevés az olyan, akinek nem jó a fogalmazókészsége, helyesen írni se nagyon tud, de nagyon akar - és mégis jócikk lesz belôle!-Emeric SH)

A honi Amigás magazinokkal csak egyetlen bajom van (ez persze nem igaz); és ez az igencsak szórványos, majdnem hogy esetleges megjelenésük. Persze ez miattunk olvasók, Amigások miatt van - írják õk és valahol legbelül érezhetjük, hogy valahol azért igazuk van -, hiszen, ha megvennénk, neadjisten elõfizenénk, mindjárt tervezhetõbbé válna a megjelenés dátuma. Ugyanis, amíg nem jön össze a következõ számra a lóvé, addíg ugye nem lehet ám elslattyogni a nyomdába. Hiszen a nyomda is a piacról, s pénzbõl él, õ is meg kell vegye a papírt, a festéket, kifizetni a titkárnõ új ruháját, stb. Tehát a legjobb lenne mindenkinek, ha elõfizetne... (Halálpontos és rövid megjelenést szerintem akkor lehet egy újságtól elvárni, ha legalább néhány ember nem kell mást csináljon, tehát kizárólag ebbôl úgy meg tud majd élni, mint ahogy most másból teszi-Emeric SH) Meg mibõl is utazhatnának a fiúk a bahamákra, ha nem a mi kis elõfizetési díjainkból? Mert tegyétek a bal melletek kasára a melsõ végtagotokat és esküdjetek, hogy nem ez szüvetek titkos óhaja. Nekem is. De ahogy engem is csak hívogat a déli napsütés, a tenger moraja, a pálmafák, a ringó csípejü tüzes leánykák öle, úgy nektek is csak álom marad.

Elõfizetés pro és kontra:

1. Ha elõfizetek, ugye a postás házhoz hozza a magazint. Nem kell idegeskednem, hogy kitõl, honnan szerezzem be. Ugyanakkor az a szemét egyszerûen begyûri a postaládámba, ahonnan a kedves szomszédok vagy kilopják, vagy sem...

2. Ha elõfizetek, anyagilag segítem a magazint, hiszen õk is elõbb kapják meg a manit, jobban tervezhetõvé válik a megjelenés, stb, etc, itakdalse... (Reklámmal szakítanánk meg adásunkat... Mivel mi teljesen ingyenesek vagyunk, javasoljuk az olvasóknak, hogy csak úgy, akár kisebb nagyobb rendszerességgel küldjenek pénzt... Vagy mi... És akkor majd lesz cikk arról, hogyan nyaraltunk a bahamákon. Ja, sok pénzt!-Emeric SH)

3. Ha elõfizetek, az aktuális példányszám megjelenésének idõpontja utáni elsõ naptól kezdve hatványozottan növekedik az idegességem (mint most, amikor március 16. van, és a hó idusára ígért Amiga Világomnak még se híre se hamva. Hívom is Mr. Z-t, de állandóan foglalt, a klubban sincs autentikus hírforrás, Brutus is csak sekszpírnél jött idõben), a körmömet már tövig rágtam, járkálok fel s alá, mint egy kutricában elzárva tartott nagyragadozó és azon gondolkozom, hogy nem-e a tachó postás nyúlta le a magazinomat. A múltkor amúgyis valami sunyi vigyorral nézett rám, hasonlóan, ahogy a gonosz mostoha Hófehérkére a mérgezett fésûvel a kezében. Vagy valamelyik szomszédom volt a tetves? Hová is tettem a bézból ütõmet?

4. Ha nem fizetek elõ, nem tudnak meglépni a pénzemmel, mint pár magazin annak idején a megszünésekor tette. Igen, sajnos bizalmatlan vagyok. De hát a magyar gazdasági helyzet - és pl. a Guru valamikori hozzáállása - bizalmatlanná tett. (Hm... Ha nincs guru, akkor nem tudtam volna anno elôfizetni az AMIGAonlyra... Valamit valamiért, ugye...-Emeric SH) Álljunk meg egy szóra! (mondaná Steve Vágó, de helyette én írom) Nem arról van itt szó, hogy a fent nevezett magazinok gárdájában, szerkesztõiben én személyemben nem bízok meg. Dehogynem bízok bennük. De ahogy Mária Teréziának - a közkedvelt Trézsi császárnõnek - mondották vala annak idején a magyar fõrendek: Életünket és vérünket! (de a pénzünket, azt soha) Persze ez csak poén akar lenni, és dehogy is akarnék én ingyen újsághoz jutni, vagy bárkit hírbe hozni, esetleg meggyanúsítani... De tegye bárki a kezét a szívére és mondja a szemembe, hogy neki - ha teljesen csõdbe megy, de úgy ám, hogy azt sem tudja mi lesz a vacsorája - elsõ dolga az elõfizetõk anyagi kárpótlása lesz! Persze én hiszékeny vagyok, teljes mértékben bízok az Amigás magazinokban. Nem is fognak ám besokallni. És a nyomda? És az ország? És az összes Nagy Magyar Vállalkozó, akik csak azt nézik, kit hogyan vághatnak által felé? Sajnos - bár a hitem a magazinokban töretlen - a magyar gazdasági helyzet az, amire mindíg rácsodálkozom - mint a nemrég született kérõdzõ a vadonatúj bejáratra -, hogy még mindíg nem omlott össze. (Igaz is, majd utánanézek, hol késik az összeomlás... Bár ahogy a földmûvelésügyi tárcát elnézem már nem lehet messze...-Emeric SH)

Ez a rész sajnos egy kissé pesszimistára sikerült, elnézést kérek az olvasótól és természetesen a magazinok gárdájától, ha úgy érzik - és joggal érzik úgy -, hogy nem szolgáltak rá a bizalmatlanságomra. De hát én már csak ilyen voltam, vagyok és leszek...

5. Ha nem fizetek elõ, rohangálhatok fûhöz-fához, hogy hetes, hónapos késéssel be tudjam szerezni az éppen aktuális magazint, miközben az ismeretségi köröm minden Amigás tagjának már megvan. És persze hogy olyan cikkekkel van teli, ami engem most éppen érdekel, és persze hogy most éppen nem tudják kölcsönadni, mert õk mindent kölcsönadnak, amire szükségem van (nyomtatót, pénzt, hitelkártyát, autót, szeretõt), de értsem meg, hogy 'Amigás magazint még neked sem!', stb. Sajnos nem tudok olyan helyrõl, ahova bemegyek, kicsengetem a lét, és máris kedvenc magazinommal gazdagabban távozok, arcomon azzal a boldog mosollyal, ami csak azok képes felén látszik, aki már megszerezte az AMIGAonly, Amiga Rulez, vagy az Amiga Világ legújabb példányát...

A Cserkuti is azt hitte, az Ao-val tol ki, amikor megszüntette az árusítását egyébként hatalmas forgalmú boltjában. Hát nem. Saját magát rövidítette meg, hiszen az a kevés Amigás - aki miközben bement az Ao-t keresve, vásárolt is valamit -, már az sem megy be manapság. De hát ez már más tészta...

Bocsánat, most már van egy jó kis hely, a volt fuCk-Ya klubbtól alíg harminc méterre, de mostmár minek, már elõfizettem...

Mert mikor is tudok elõfizetni egy magyar Amigás magazinra? Ha van pénzem. Mert a havi párszáz (ha mindhármat megveszem, az már több mint egy Mátyás királyos kék, vagy egy Bartókos zöld, de hál'istennek (vagy de kár, szabadon választott) nem jelenik meg ám minden magazin havonta) forintot valahogy könnyebben kiemelem a konyhapénzbõl, mint azt az egyszerre a 15 ezer körüli összeget, amely mindhárom magazin éves elõfizetéséhez szükséges.

Persze, hogy nem akarok senkit sem lebeszélni az elõfizetésrõl, csak inkább reája akartam világítani arra, vajon mi is vihet rá valakit, hogy alávaló módon ne fizessen elõ...

Persze, hogy elõ kéne fizetni, elõ is fizetnék... már miért ne fizetnék elõ... az egyikre már elõ is fizettem, s röpke pár éven belûl a többire is, de akkorra már tucatnyi magazin lesz...

Az elõbb írtam, hogy csak egy bajom van a magazinokkal. Nos, hazudtam! A másik problémám szinte bazsatelnek tûnhet ahhoz képest, hogy pl. mikó' lészen néköm is PPC kártyám, meg bivizsonom... De mint ahogy egy piros szivecskés mintájú hófehér habselyembõl kézzel varrott boxeralsó is elveszti minden varázsát, ha hátul nikotincsíkok elõl pedíg spermafoltok vannak rajta, olyan probléma az egyes magazinszámok méretkülönbözõsége. Pl. még nem találkoztam két egyforma méretû Ao-val. Ez ugye még nem is lenne gond, ha a polcomra dobálnám felfelé a magazinokat. De én gyarló lélek szeretném bekötni, hogy itt szemben velem ne csak az Amiga Magazinok, Commodore Világok, 576kB-ok és Guruk évfolyamainak sötétvörös gerince vigyorogjon rám arany betûkkel, de az AMIGAonly, az Amiga Rulez, az Amiga Világ is képviseltesse magát köztük egy-egy (vagy az idõk folyamán több-több) kötettel. De hát hogy a fenébe köthetem be, ha egyszer nem egyforma a kiterjedésük. Ez a vastagság nevû dimenziónál persze kevésbé lenne baj, de sajnos a szélesség és a magasság nem azonos. És itten vagyon a házörzõ elhantolva...

Tehát - mintegy konklúzióként - leszögezném, hogy nagyon jó dolog, ha minnél több Amigás magazinunk van, és ennél jobb már csak az lenne, ha rendszeresen, havonta, kéthavonta jelennének meg. Talán túlzás tõlem, hogy ilyesmit elvárok, hiszen kis ország a miénk, kicsinyke Amigás táborral, mégkevesebb potenciális és valódi vásárlóval, akik talán mégsem tudnának eltartani három rendszeresen megjelenõ Amigás papír magazint. Azért remélem, hogy - már megint - nincs igazam, és sok szerencsét, Amigás magazinokban, új stuffokban, PPC kártyában gazdag évet kívánok mind magamnak, mind a hazai Amigás Tábornak így a következõ évezred küszöbén, de 2000-ben is... (a kínai horoszkóp szerint a következõ év ismét az Amiga éve lesz, pedíg ott még csak a C=64-nél tartanak)

más:

Az Amigás magazinokban túlontúl nagy helyet foglal el a kvékmánia... Mert ugye mostanában lehet riogatni a fostalyiga tulajokat, van ám Amigára is kvék, meg heretik. (hogy a fenébe lehet egy tik here? én eddíg azt hittem, hogy a here az sem nem hím, sem nem nõstény. a tik meg - hiányos élõvilág ismereteimet fitogtatva - nõstény baromfi) Na és? Kérdeznek vissza és joggal, hiszen nekik már évek óta van. Talán nem ezzel kéne fitogtatni a PPC erejét, hiszen már a 030-okon is majdnem tûrhetõen elfutkároznának a dúmlájk-endzsinek (persze ahhoz jó kód is kellene!). A közelmúltban mindíg minden Amigás elrettentõ példaként hozta fel a buta arcú fostalyigásokat, akik csak kvékezni tudnak. És a PPC kártyára átírt programok közül az egyik legelsõ a kvék lett. Jó, tudom, hogy ez csak a kezdet volt és könyebb átírni egy meglévõ programot - bár ez sem csekélység -, mint egy újat készíteni. De pl. a Netcápa átírása - amely számomra jóval nagyobb fegyverténynek (és hasznosabbnak) tûnik - még várat magára. Ahogyan a 'hajnal' is még várat magára, pedíg már lassan delet üt az óra. Lassan az Amigások is helyet kérhetnek a bugyuta arcú kvékezõk táborában. Jó lesz vigyázni és nem elfelejteni, hogy az Amiga nem játéggép. Az Amiga egy olyan általános célú számítógép, amely mindent tud, amit a többi, csak sokkal jobban! (Te, napi kettô, melyik pálya is az, amelyiken olyan frankó ellenfeleket találtál?-Emeric SH) (Töltsd be a negyvenkettedik kimentett állásomat, az asszem pont ott van... De felül ne írd!-Napi2)

Ehelyett nyilatkozik a játékkészítõ a készülõ játékáról és elmondja, hogy kb. ugyanazt fogja tudni, mint a legújabb doom utánzat, de õk még plussz effekteket beépítenek és lesznek új fegyverek, meg az ellenfélnek eggyel több lesz az animációs fázisa és a víz fodrozódni meg csobbanni fog és ez sokkal szebb is lesz! Szó se róla, másolni mindíg könyebb volt, mint újat alkotni. Ezen bukott meg józsibácsi is, pedíg õ csak bankjegyet másolt. Ha mondjuk újat készített volna, például egy 3250 forintos címletet: most nemzeti nagyjaink panteonjában lenne a helye. De nem, õ esténként tízezreseket gyártott, csak úgy kézzel rajzolva sirály papírra, a fóliát a bocicsokiról kölcsönvéve. Meg is lett a méltó büntetése úgy a harmadik példány után. Ami az Amigás programok hazai eladási statisztikáival összehasonlítva is jó aránynak számítana.

Az Amiga már bebizonyította nem egy helyen, hogy használhatóbb, mint más platformok. De ez a hely talán nem a partik játéksarokja kellene, hogy legyen. Az Amigáknak a felhasználók asztalán a helyük, az alkotókén, akik hozzáadnak a már meglévõ értékekhez, újakat alkotnak és persze mellékesen játszanak is. Már miért ne játszanának, hiszen az Ember, a Homo Ludens alkot és játszik. Ahogy Madács az Ember tragédiájában is leírta, '...az alkotó megpihen' (és jól berúg, mint az állat) és mi is lehetne jobb pihenés a játéknál. De az igazi játék nem a kvék és fajtája. Az igazi játék gondolkodásra késztet és felvidít. Nem azon kellene gondolkodni, hogyan jutok a következõ pályára úgy, hogy a legtöbb ellenfelet semmisítem meg. Nem annak kéne felvidítani, hogy már megint kinyírtam egyet a rosszfiúk közül.

Az igazi játék elsimítja az arcról a gondok és a munka ráncait. (Az valami Bill Gates Killer csoda lehet...-Emeric SH)

Hál istennek senki sem kényszerít bennünket arra, hogy félhomályos virtuális labirintusokban kergetõzzünk, hogy ugyanezen labirintusokban ész nélkül lõjjünk mindenre ami mozog. Egyelõre.

Ha már a játékoknál tartunk, személyemben szeretnék már látni egy igazi - akár kvék-motorra épített - szerepjátékot, amiben logikai feladványok, értelmes(!) küldetések vannak, meg persze mágusok, gnómok, paplovagok és boszorkánynõk, orkok, tündék törpék és még ki tudja mind felsorolni a rengeteg lényt, szörnyet amit az emberi képzelõerõ csak ki bír találni. Ahol a szereplõknek nem csak olyan tulajdonságaik vannak, mint erõ, meg egészség. Ahol el lehet beszélgetni az 'inteligens' szereplõkkel, stb. Ja, és ne legyen benne félórás átvezetõ animáció. De ilyen játékokat egy sima 1200-asra is találok. Haj, de jó is volt annak idején a Neuromancerrel játszani. Hát hol van manapság egy ilyen kaliberû játék? Végre kellenének igazi szimulátorok is, nem csak a táblázatkezelõkbe beépítettek! Meg jó kis agyatpróbáló játékok is.

Egy olyan gépre, amelyben egy PPC processzor dohog (mert azért ne felejtsük el, hogy a PPC processzor annyival jobb a 68020-nál, mint a gõzgépnél az atommotor, csak kevésbé környezetszennyezõ), már nagyon összetett játékokat lehetne írni, lefõzve ezekkel a pécélájk multimédiás interaktív játékcsodákat, amelyek kb egy hároméves értelmifogyatékos kisgyerek színvonalát sem érik el. Persze tudom én, hogy rajtam kívül az ebet sem érdekli egy olyan játék, ahol nem folyik hektószámra a paradicsomlé, ahol nem robban szét látványos fényeffektekkel kedvenc ellenfelünk, agyának foszlányaival szürke nyomokat hagyva a falon. De valahol már megálljt kéne ennek parancsolni!

Lám, lám, hova jutottam egy kis lelkendezéstõl az Amigás magazinok szaporulata láttán...

Napi Kettõ of Gentlemanus loseR

Coming soon: Napi Kettõ oldalai második kiadás Bazinagy Amiga1200 könyv