Ülök
a klubban, és hallgatom a sztorikat a hülye PC-sekről. Azonban
nem a PC-s a leghülyébb állatfajta a földön. Most kiegészítem
Nagy Lajos Képtelen természetrajzát egy újabb állatfajjal, a Nagy
Magyar Vállalkozóval. Nagy Lajos (helyett Napi Kettő):
A
Nagy Magyar Vállalkozó.
A
Nagy Magyar Vállakozó (latinul Ordenaricus Hungaricus, a továbbiakban
NMV) a legújabban kifejlődött fajok közé tartozik. Míg tiz évvel
ezelőtt alíg-alíg lehetett egy-egy elbújt példányával találkozni,
mára már teljesen belepte közterületeinket, annyira elszaporodott,
hogy a magyar kormány albán és ukrán kártevőírtóknak adott engedélyt
a kilövésükre (kirobbantásukra).
A
NMV páratlanujjú, kérődző mobiltelefonos állat, egyedül ritkán
látható, rendszerint élősködői társaságában tartózkodik. Két mellső
végtagja közül az egyikkel mindíg egy fekete tárgyat - a Mobillicus
Bunkofonicust - szorít a füléhez (a másik kezével beszél). Hogy
mi okból, azt nem tudni. Állandó társai közül említésre méltó
a Muskulicus Hungaricus, amely egy kigyúrt testű borostás fejű
állat, a Divatbaba Észnélkülicus amely egy dekoratív nőstény és
a Brutallicus Pitbullicus. Ez utóbbi rendelkezik négyük közül
a legnagyobb IQ-val, szimbiózisukban feltehetően ez a csordavezér.
A
NMV alsó végtagjai annyira elcsökevényesedtek, hogy járógép nélkül
helyet sem tud változtatni. A járógép általában négy keréken gördül,
és fontos, hogy minél nagyobb, feltünőbb legyen és lehetőleg metálfényű.
A
NMV egyik alfaja a Vállalaticus Managericus, amely értelmi színvonalában
ha lehet még alacsonyabban áll, de eltérően a fő fajtól öltönyben,
nyakkandőben van állandóan, még fajfentartási ösztöneinek kielégítésekor
is. (az eredeti faj ruházata változatos a suhogós dzsoggingtól
a szmokingig terjedhet, természetesen az alkalomnak egyáltalán
nem megfelelően)
A
NMV életciklusáról nem sokat tudunk, csak annyit, hogy osztódással
szaporodik és nagy robbanás közben, vagy géppisztoly sorozattól
pusztul el. Étrendje változatos, azt eszik, amit a pénztárcája
megenged, ill. amit löknek neki a mekdonácban. Italban nem válogatós,
csak minnél drágább legyen és minnél jobban butítson. Ismeretségi
körét saját fajtájából válogatja és a még nála is veszélyesebb
Politicus Hungaricus nevű állatfajta közül. (Politicus Hungaricus;
lásd: Buta, Pénzéhes, Megvesztegethető, Monnyonle és Hazudós címszavak
alatt...) A NMV nősténye (latinul Managericus Butacicus) minden
tekintetben megegyezik a hím példánnyal, csak a lábuk közt van
(a) különbség. Valamint a mintegy 10-12 kilónyi nemesfém, vakolatanyag
és festék között, melyet magára aggat, minden bizonnyal azért
- gyengébb példány lévén -, hogy el ne fújja a szél. A nőstény
általában nem hoz világra utódot, vagy ha igen, akkor maximum
egyet, mert az ellés árt a szépségnek és a karriernek.
A
NMV fiatal példánya a HMCS, azaz Helyi Menő Csávó, amely fellelési
helye különböző zenés szórakozóhelyek, valamint szombatról vasárnapra
virradó hajnalban az útest (amelyen mindíg az éppen megengedett
sebesség minimum kétszeresével hajt szülei járógépével), vagy
az útmenti árok, ugyanezen gépcsoda totálkáros változatában.
A
NMV gondolatai - ha vannak, de ez kizárt - egyetlen dolog körül
forognak, és ez a pénz nevű papírszeletke, amelyből minnél többet
akar bírtokolni, hogy aztán a megszerzésével fordítottan arányos
sebességben elszórja. Jellemzően soha nem vásárol semmi olyat,
ami használható bármire vagy nem luxuscikk, ill. nem státusszimbólum.
NMV
élethelyzetek:
A
NMV elmeséli, hogy most jött meg Malorcáról, és hogy ott milyen
isteni ilyenkor télen, de éppen csöngetnek és jön két szerelő,
hogy kikapcsolják a villanyt nála, mert már harmadik hónapja nem
fizette ki a kétezer forintos számláját.
A
NMV meséli, hogy a gyereke iskolájának alapítványába most fizetett
be 200 rongyot, de az anyja éppen tegnap volt a tanácsnál segélyért,
mert nem tudja kifizetni a nyugdíjából a lakbért.
A
NMV nősténye este hazafelé vesz a kölyöknek 16.800-ért egy GI
Joe játékot, és este tízkor lemegy a szomszédhoz két szelet kenyeret
kérni, mert azt elfelejtett venni. (el is küldtem az anyjába)
Az
NMV a kajzerben vesz húszezerért jégkrémet, az alkalmazottjának
pedíg - akinek mellesleg 120 ezerrel tartozik -, ad 1000 (azaz
egyezer) forintot a négynapos hétvégére, hogy vegyen kaját belőle
a családjának...
Na, azt hiszem ennyi elég is lenne N.L. modorában és térjünk vissza
a valóság szürke aszfaltútjára!
Elmesélem
pár személyes találkozásomat a NMV egyik díszpéldányával, akit
volt szerencsém személyesen is ismerni, mert munkaadóm volt több
mint egy évig.
Emberünk(?)
egész nap le nem vette volna a füléről a bunkofont. Egyszer olvasgatom
mellette a teherautóban az újságot, és mintha onnan olvasnám,
fenhangon mondom: a 900 MHz rákot okoz. Te tudtad ezt? - fordultam
hozzá. Valamit hümmögött, gyorsan befejezte a telefonálást. Másnap
feltünt, hogy nincs nála a telefon. Megkérdeztem: mi van, otthon
felejtetted a mobilt?
- Á, odaadtam az asszonynak, neki nagyobb szüksége van rá.
Egyébként
az eredeti szakmája villanyszerelő, de három napig járt egy helyre
vissza, mire bekötötte a boylert. Házak tatarozását vállaltuk,
az egész csapatban én értettem egyedül a szakipari munkákhoz,
pedig én csak egy vacak hajógépész vagyok.
Kimegyünk
egy helyre, felmérni a munkát, azt mondja nekem, hogy egy m˛ falfestésért
kapok 60 forintot jó az? Mondom yo. Egy négy méter magas, 120
méter hosszú sima falat kellett lefesteni másodmagammal. Elmentem,
vettem két teleszkópos nyelet a hengerekhez, másnap reggel hétkor
kimentem másodmagammal a kisteherrel, nem vártam rá, elkezdtünk
melózni. Kijön délben, meghozta az álványokat, nézi: már félig
készen vagyunk. Látom valami cefetül nem tetszik neki. Nem szóltam
semmit, csináltam a melót. Este hétre készen is voltunk. Este
még felugrottam hozzá valamiért (egy házban laktunk), látom valami
nagyon böki a csőrét. Csak úgy mellékesen megkérdeztem: A zsozsót
mikor pengeted? Hát elkezdett dadogni, hogy elég lenne 30 ruppó
nm-enként, meg minden, nem akaródzott neki kifezetni a lét. Jól
van, gondoltam magamban. Lementem haza, elmondtam az asszonynak,
hogy a vödörfejü (csak így hívtuk, amióta ráejtettem egy üres
vödröt a fejére) nem akar csengetni. Az asszony meg felment a
sodrófával. Másnap reggel odajön a vödörfejü keserű pofával és
nyújtja a pénzt... Ilyen könnyen egy nap alatt még nem kerestem
majd 15 rongyot. Az asszonynak adtam két rongyot, elvégre a munka
dandárját ő végezte.
Ezekután,
ha a vödörfejü nem akart fizetni, csak annyit mondtam: Pedig az
asszony már nagyon várja a pénzt...
Az
se volt semmi, amikor a nyolcméteres létrát ablaküvegnek támasztotta
és úgy küldte fel a kollégát. Volt csörömpölés meg ordibálás meg
csuklótörés.
más:
Valamelyik
nap - mint díjbeszedő - teszem a körömet, és mit ad isten becsengetek
egy NMV-hez. Nagysokára kijön, fülére forrasztva a bunkofon, teleszájjal
fröcsögve zabál és pofázik beléje. Köszönök, mondom a gázos vagyok,
kéne egy mérőállás. Erre ő: Adja ide. Persze tudtam én, hogy a
csekket kéri a barom, de adtam az értelmeset: mit? Olyan szépen,
értelmesen nézett rám, azt látnotok kellett volna!
A
legkedvesebb sztorim a következő:
Van
egy ház, ahol a folyosó egyik része még egy külön ráccsal el van
választva (gondolom én, hogy az Ordenaricus Hungaricus ki ne tudjon
jönni), és nem is lehet belátni a kanyartól. Nyomkodom végig a
csengőket, hátha kegyeskedik végre kidugni valamelyik a pofáját.
Na megnyomtam már mind a hatot, már fordultam el, megyek tovább,
senki sincs itthon, amikor egy női hang szólal meg:
-
Mit akar. - Egy jól fejlett, nagy bögyű nőstény példány közelít
felém. Egy kicsit hátraléptem, nehogy a rácson kinyúlva megragadhasson.
- Jó napot! A gázos vagyok, jöttem a gázmérőt leolvasni, stb...
- Mennyi? - Figyelitek, egyszerű tőmondatok, semmi cifrázás, köszönés,
az csak a pórnépnek való. Innen lehet a legbiztosabban felismerni
a NMV egy példányát. Néztem rá értelmesen.:
- Ki tetszik lenni?
- Mé' nem tudja, kihez csöngetett?
- Anyád! Csak azért sem idegesítessz fel. Elővettem a legmézes-mázosabb
mosolyomat, és kicsit lassabban, hogy ő is megértse, mondtam.
- Mint már mondottam volt, én a gázos vagyok, és mivel ebben a
házban, ezen az emeleten mindenkinél van gáz, ezért mindenkihez
szépen, sorban becsöngettem, és mivel innen nem látom az ajtókat,
így azt sem tudhatom, melyik lakásból tetszett kijönni...
Pár másodpercig tanácstalanul nézett rám, már attól tartottam,
mindjárt megjelenik a homlokán a 'system halted, press any key'
felirat, amikor megszólalt:
- Jöjjön be! - én mennék, hogyne mennék...
- Ki ez a nő? Földönkívüli, vak, vagy mi. Mit gondol, miért vagyok
még mindíg a rácsnak ezen az oldalán? Rám nem vonatkoznak a fizika
törvényei? Esetleg T1000-nek néz?
- Ja, hozom a kulcsot... Na végre. Röpke 5-6 perc után lebonyolítottuk
az üzletet, bedobáltam a szomszédoknak is a csekkeket, amikor
gyanús lett valami. Hoppá itt hét ajtó van, de a rácsnál csak
hat csengő volt. Tehát van egy lakás, ahová nem csöngettem be,
mert kint nincs gombja. Bekopogok, mit ad isten, egy gyönyörű
nő nyit ajtót, rám mosolyog:
- Tessék!
- Csókolom, a gázos vagyok... bla, bla... Elnézést, önöknek kint
a rácsnál nincs csengőjük? - A nő elgondolkodik, majd így válaszol:
- Önök??? Azt a lakót nem ismerem. (balt kedvéért: Önök nevü lakóra
gondolt)
Ekkor
kapcsoltam. Úristen! Még egy NMV! Futás! Persze az első bezárta
belülről a rácsot miután beeresztett... SEGÍTSÉG!!!!
Becsöngetek
egy lakásba, nő kinyitja az ablakot, mondom ki vagyok és a következő
párbeszéd zajlik le közöttünk:
Nő: Diktáljam?
Én: Legyen oly kedves!
Nő: Honnan kezdjem?
Én: Általában a számokat balról jobbra szoktuk olvasni, nem?
Nő: Ja?!
Na
azt hiszem, elég mára a tanulságos párbeszédekből... Most mán
mindenki tudhassa, hogyan lehet a gázost felidegesíteni, jövő
héten rátérünk a villanyszámlásra...
Napi
Kettő of GloseR
Ha
fér még, akkor bemutatom, hogyan mesél az NMV viccet: (balt kedvéért
zárójelben ez eredeti poént is odaírom a végükre)
Biciklizik
az öregasszony, egyszer csak találkozik a vejével.
- Hová, hová azzal a bringával mutter?
- Megyek édes fijam a temetőbe befelé...
- Igen, és bicikli nélkül fog hazagyünni?
(- és a bringát ki hozza vissza?)
A
Napi Kettő viszont így mesél viccet.
Bemegy a roma a cukrászdába (mert ezek mán mindenhová odatólhatják
a pofájukat), ahol is - természetesen egésszen véletlenül - a
börfejű doomrajongó az eladó...
- Oszt mi van, te vagyol itt a cukrász? (próbálkozik...)
- ÉN! (a bőrfejű gyorsan, röviden, pattogósan beszél)
- Rétös van? (a cigány beszédét ízös tájszólassal és lamentálással
kiséri)
- VAN!
- Hát akkó egy mákosat!
- AZ NINCS!
- Hát akkó egy dijósat!
- AZ SINCS!
- Hát akkó egy kaprosat!
- AZ NINCS!
- Hát akkó egy almásat!
- AZ NINCS!
- Hát akkó egy túrósat!
- AZ SINCS!
- Hát akkó egy cseresnyéset!
- AZ SINCS!
- Hát akkó egy tököset! (nem jut az eszébe több rétesfajta, hát
rákérdez)
- AZ SINCS!
- Hát mégis, akkó milyen rétes van???
- láncfűRÉTES! - hajol le a pult alá... (mondom, hogy doomrajongó)