../../THE%20BRITISH%20EMBASSY
../../LANGUAGE%20SELECTOR

Ülök a klubban, és hallgatom a sztorikat a hülye PC-sekről. Azonban nem a PC-s a leghülyébb állatfajta a földön. Most kiegészítem Nagy Lajos Képtelen természetrajzát egy újabb állatfajjal, a Nagy Magyar Vállalkozóval. Nagy Lajos (helyett Napi Kettő):

A Nagy Magyar Vállalkozó.

A Nagy Magyar Vállakozó (latinul Ordenaricus Hungaricus, a továbbiakban NMV) a legújabban kifejlődött fajok közé tartozik. Míg tiz évvel ezelőtt alíg-alíg lehetett egy-egy elbújt példányával találkozni, mára már teljesen belepte közterületeinket, annyira elszaporodott, hogy a magyar kormány albán és ukrán kártevőírtóknak adott engedélyt a kilövésükre (kirobbantásukra).

A NMV páratlanujjú, kérődző mobiltelefonos állat, egyedül ritkán látható, rendszerint élősködői társaságában tartózkodik. Két mellső végtagja közül az egyikkel mindíg egy fekete tárgyat - a Mobillicus Bunkofonicust - szorít a füléhez (a másik kezével beszél). Hogy mi okból, azt nem tudni. Állandó társai közül említésre méltó a Muskulicus Hungaricus, amely egy kigyúrt testű borostás fejű állat, a Divatbaba Észnélkülicus amely egy dekoratív nőstény és a Brutallicus Pitbullicus. Ez utóbbi rendelkezik négyük közül a legnagyobb IQ-val, szimbiózisukban feltehetően ez a csordavezér.

A NMV alsó végtagjai annyira elcsökevényesedtek, hogy járógép nélkül helyet sem tud változtatni. A járógép általában négy keréken gördül, és fontos, hogy minél nagyobb, feltünőbb legyen és lehetőleg metálfényű.

A NMV egyik alfaja a Vállalaticus Managericus, amely értelmi színvonalában ha lehet még alacsonyabban áll, de eltérően a fő fajtól öltönyben, nyakkandőben van állandóan, még fajfentartási ösztöneinek kielégítésekor is. (az eredeti faj ruházata változatos a suhogós dzsoggingtól a szmokingig terjedhet, természetesen az alkalomnak egyáltalán nem megfelelően)

A NMV életciklusáról nem sokat tudunk, csak annyit, hogy osztódással szaporodik és nagy robbanás közben, vagy géppisztoly sorozattól pusztul el. Étrendje változatos, azt eszik, amit a pénztárcája megenged, ill. amit löknek neki a mekdonácban. Italban nem válogatós, csak minnél drágább legyen és minnél jobban butítson. Ismeretségi körét saját fajtájából válogatja és a még nála is veszélyesebb Politicus Hungaricus nevű állatfajta közül. (Politicus Hungaricus; lásd: Buta, Pénzéhes, Megvesztegethető, Monnyonle és Hazudós címszavak alatt...) A NMV nősténye (latinul Managericus Butacicus) minden tekintetben megegyezik a hím példánnyal, csak a lábuk közt van (a) különbség. Valamint a mintegy 10-12 kilónyi nemesfém, vakolatanyag és festék között, melyet magára aggat, minden bizonnyal azért - gyengébb példány lévén -, hogy el ne fújja a szél. A nőstény általában nem hoz világra utódot, vagy ha igen, akkor maximum egyet, mert az ellés árt a szépségnek és a karriernek.

A NMV fiatal példánya a HMCS, azaz Helyi Menő Csávó, amely fellelési helye különböző zenés szórakozóhelyek, valamint szombatról vasárnapra virradó hajnalban az útest (amelyen mindíg az éppen megengedett sebesség minimum kétszeresével hajt szülei járógépével), vagy az útmenti árok, ugyanezen gépcsoda totálkáros változatában.

A NMV gondolatai - ha vannak, de ez kizárt - egyetlen dolog körül forognak, és ez a pénz nevű papírszeletke, amelyből minnél többet akar bírtokolni, hogy aztán a megszerzésével fordítottan arányos sebességben elszórja. Jellemzően soha nem vásárol semmi olyat, ami használható bármire vagy nem luxuscikk, ill. nem státusszimbólum.

NMV élethelyzetek:

A NMV elmeséli, hogy most jött meg Malorcáról, és hogy ott milyen isteni ilyenkor télen, de éppen csöngetnek és jön két szerelő, hogy kikapcsolják a villanyt nála, mert már harmadik hónapja nem fizette ki a kétezer forintos számláját.

A NMV meséli, hogy a gyereke iskolájának alapítványába most fizetett be 200 rongyot, de az anyja éppen tegnap volt a tanácsnál segélyért, mert nem tudja kifizetni a nyugdíjából a lakbért.

A NMV nősténye este hazafelé vesz a kölyöknek 16.800-ért egy GI Joe játékot, és este tízkor lemegy a szomszédhoz két szelet kenyeret kérni, mert azt elfelejtett venni. (el is küldtem az anyjába)

Az NMV a kajzerben vesz húszezerért jégkrémet, az alkalmazottjának pedíg - akinek mellesleg 120 ezerrel tartozik -, ad 1000 (azaz egyezer) forintot a négynapos hétvégére, hogy vegyen kaját belőle a családjának...

Na, azt hiszem ennyi elég is lenne N.L. modorában és térjünk vissza a valóság szürke aszfaltútjára!

Elmesélem pár személyes találkozásomat a NMV egyik díszpéldányával, akit volt szerencsém személyesen is ismerni, mert munkaadóm volt több mint egy évig.

Emberünk(?) egész nap le nem vette volna a füléről a bunkofont. Egyszer olvasgatom mellette a teherautóban az újságot, és mintha onnan olvasnám, fenhangon mondom: a 900 MHz rákot okoz. Te tudtad ezt? - fordultam hozzá. Valamit hümmögött, gyorsan befejezte a telefonálást. Másnap feltünt, hogy nincs nála a telefon. Megkérdeztem: mi van, otthon felejtetted a mobilt?
- Á, odaadtam az asszonynak, neki nagyobb szüksége van rá.

Egyébként az eredeti szakmája villanyszerelő, de három napig járt egy helyre vissza, mire bekötötte a boylert. Házak tatarozását vállaltuk, az egész csapatban én értettem egyedül a szakipari munkákhoz, pedig én csak egy vacak hajógépész vagyok.

Kimegyünk egy helyre, felmérni a munkát, azt mondja nekem, hogy egy m˛ falfestésért kapok 60 forintot jó az? Mondom yo. Egy négy méter magas, 120 méter hosszú sima falat kellett lefesteni másodmagammal. Elmentem, vettem két teleszkópos nyelet a hengerekhez, másnap reggel hétkor kimentem másodmagammal a kisteherrel, nem vártam rá, elkezdtünk melózni. Kijön délben, meghozta az álványokat, nézi: már félig készen vagyunk. Látom valami cefetül nem tetszik neki. Nem szóltam semmit, csináltam a melót. Este hétre készen is voltunk. Este még felugrottam hozzá valamiért (egy házban laktunk), látom valami nagyon böki a csőrét. Csak úgy mellékesen megkérdeztem: A zsozsót mikor pengeted? Hát elkezdett dadogni, hogy elég lenne 30 ruppó nm-enként, meg minden, nem akaródzott neki kifezetni a lét. Jól van, gondoltam magamban. Lementem haza, elmondtam az asszonynak, hogy a vödörfejü (csak így hívtuk, amióta ráejtettem egy üres vödröt a fejére) nem akar csengetni. Az asszony meg felment a sodrófával. Másnap reggel odajön a vödörfejü keserű pofával és nyújtja a pénzt... Ilyen könnyen egy nap alatt még nem kerestem majd 15 rongyot. Az asszonynak adtam két rongyot, elvégre a munka dandárját ő végezte.

Ezekután, ha a vödörfejü nem akart fizetni, csak annyit mondtam: Pedig az asszony már nagyon várja a pénzt...

Az se volt semmi, amikor a nyolcméteres létrát ablaküvegnek támasztotta és úgy küldte fel a kollégát. Volt csörömpölés meg ordibálás meg csuklótörés.

más:

Valamelyik nap - mint díjbeszedő - teszem a körömet, és mit ad isten becsengetek egy NMV-hez. Nagysokára kijön, fülére forrasztva a bunkofon, teleszájjal fröcsögve zabál és pofázik beléje. Köszönök, mondom a gázos vagyok, kéne egy mérőállás. Erre ő: Adja ide. Persze tudtam én, hogy a csekket kéri a barom, de adtam az értelmeset: mit? Olyan szépen, értelmesen nézett rám, azt látnotok kellett volna!

A legkedvesebb sztorim a következő:

Van egy ház, ahol a folyosó egyik része még egy külön ráccsal el van választva (gondolom én, hogy az Ordenaricus Hungaricus ki ne tudjon jönni), és nem is lehet belátni a kanyartól. Nyomkodom végig a csengőket, hátha kegyeskedik végre kidugni valamelyik a pofáját. Na megnyomtam már mind a hatot, már fordultam el, megyek tovább, senki sincs itthon, amikor egy női hang szólal meg:

- Mit akar. - Egy jól fejlett, nagy bögyű nőstény példány közelít felém. Egy kicsit hátraléptem, nehogy a rácson kinyúlva megragadhasson.
- Jó napot! A gázos vagyok, jöttem a gázmérőt leolvasni, stb...
- Mennyi? - Figyelitek, egyszerű tőmondatok, semmi cifrázás, köszönés, az csak a pórnépnek való. Innen lehet a legbiztosabban felismerni a NMV egy példányát. Néztem rá értelmesen.:
- Ki tetszik lenni?
- Mé' nem tudja, kihez csöngetett?
- Anyád! Csak azért sem idegesítessz fel. Elővettem a legmézes-mázosabb mosolyomat, és kicsit lassabban, hogy ő is megértse, mondtam. - Mint már mondottam volt, én a gázos vagyok, és mivel ebben a házban, ezen az emeleten mindenkinél van gáz, ezért mindenkihez szépen, sorban becsöngettem, és mivel innen nem látom az ajtókat, így azt sem tudhatom, melyik lakásból tetszett kijönni...
Pár másodpercig tanácstalanul nézett rám, már attól tartottam, mindjárt megjelenik a homlokán a 'system halted, press any key' felirat, amikor megszólalt:
- Jöjjön be! - én mennék, hogyne mennék...
- Ki ez a nő? Földönkívüli, vak, vagy mi. Mit gondol, miért vagyok még mindíg a rácsnak ezen az oldalán? Rám nem vonatkoznak a fizika törvényei? Esetleg T1000-nek néz?
- Ja, hozom a kulcsot... Na végre. Röpke 5-6 perc után lebonyolítottuk az üzletet, bedobáltam a szomszédoknak is a csekkeket, amikor gyanús lett valami. Hoppá itt hét ajtó van, de a rácsnál csak hat csengő volt. Tehát van egy lakás, ahová nem csöngettem be, mert kint nincs gombja. Bekopogok, mit ad isten, egy gyönyörű nő nyit ajtót, rám mosolyog:
- Tessék!
- Csókolom, a gázos vagyok... bla, bla... Elnézést, önöknek kint a rácsnál nincs csengőjük? - A nő elgondolkodik, majd így válaszol:
- Önök??? Azt a lakót nem ismerem. (balt kedvéért: Önök nevü lakóra gondolt)

Ekkor kapcsoltam. Úristen! Még egy NMV! Futás! Persze az első bezárta belülről a rácsot miután beeresztett... SEGÍTSÉG!!!!

Becsöngetek egy lakásba, nő kinyitja az ablakot, mondom ki vagyok és a következő párbeszéd zajlik le közöttünk:
Nő: Diktáljam?
Én: Legyen oly kedves!
Nő: Honnan kezdjem?
Én: Általában a számokat balról jobbra szoktuk olvasni, nem?
Nő: Ja?!

Na azt hiszem, elég mára a tanulságos párbeszédekből... Most mán mindenki tudhassa, hogyan lehet a gázost felidegesíteni, jövő héten rátérünk a villanyszámlásra...

Napi Kettő of GloseR

Ha fér még, akkor bemutatom, hogyan mesél az NMV viccet: (balt kedvéért zárójelben ez eredeti poént is odaírom a végükre)

Biciklizik az öregasszony, egyszer csak találkozik a vejével.
- Hová, hová azzal a bringával mutter?
- Megyek édes fijam a temetőbe befelé...
- Igen, és bicikli nélkül fog hazagyünni?
(- és a bringát ki hozza vissza?)

A Napi Kettő viszont így mesél viccet.
Bemegy a roma a cukrászdába (mert ezek mán mindenhová odatólhatják a pofájukat), ahol is - természetesen egésszen véletlenül - a börfejű doomrajongó az eladó...
- Oszt mi van, te vagyol itt a cukrász? (próbálkozik...)
- ÉN! (a bőrfejű gyorsan, röviden, pattogósan beszél)
- Rétös van? (a cigány beszédét ízös tájszólassal és lamentálással kiséri)
- VAN!
- Hát akkó egy mákosat!
- AZ NINCS!
- Hát akkó egy dijósat!
- AZ SINCS!
- Hát akkó egy kaprosat!
- AZ NINCS!
- Hát akkó egy almásat!
- AZ NINCS!
- Hát akkó egy túrósat!
- AZ SINCS!
- Hát akkó egy cseresnyéset!
- AZ SINCS!
- Hát akkó egy tököset! (nem jut az eszébe több rétesfajta, hát rákérdez)
- AZ SINCS!
- Hát mégis, akkó milyen rétes van???
- láncfűRÉTES! - hajol le a pult alá... (mondom, hogy doomrajongó)

     
MAGYAR ENGLISH MAGYAR ENGLISH