És még mindig linux...
Na, sziasztok... Lehet, hogy a 14-es SNews egy linux-különszám lesz? Megint
linuxozok, mint az állat... Közben felhívtam Emericet, elmeséltem neki a
telefonszámaim. A szekér továbbra is megy a földúton, de a nagybajuszú
parasztbácsi nem köp a pipa mellől, mert szájonvágták a kommandósok, hogy a
füle mellett jött ki a pipaszár... :> (De gonosz vagyok... Hiába, a jó
kapcsolatok... Nekem itt ne köpködjön...) Különben is a belvíz nem itt
van/volt, a kapcarongy is kissé idejétmúlt, úgyhogy...
Na. Még a végén belejövök az intro-irkálásba. Pedig az előző cikkemhez
utólag írtam a bevezetőt. Ehhez meg előre... Keverek, na.
Ja, persze, bocs. Linux. Jó... Szóval megjött a Red Hat-féle 5.1-es linux
kicsiny szobámba... Khmm... Szóval... Megdöbbentő... Hogy mi? A baromi
nagy felhasználóbarátság. Tessék komolyan venni, pozitív értelemben írtam...
Bár lehet, hogy aki nem "inyorált" fel magának egy full Watchtower-t
innen-onnan összeszedegetve, hiányos dokumentációval, vagy doksi nélkül, az
talán nem is tudja értékelni...
Talán kissé "idióta" a hasonlat, de szerintem összetettségében egy linux
messze fölülmúl egy w!nxxxx-et. (jut eszembe, emberek, kinn van a w!ndózer
2000 bétája...) Úgyhogy valami olyasmi érzésem volt a Watchtower-től, mintha
a Telepítő előkészítő varázsló nélkül installálnám az ablaksoft kreálmányát,
és ezáltal a telepítő varázsló sem állna rendelkezésemre, hogy elindítsa a
"nagy vinyókerregtető és ide-oda copy" varázslót, amely majd... Hagyjuk...
Szóval a Watchtower tényleg egy unsupported package. Semmi telepítést segítő
anyag, legfeljebb a man-oldalak... :) Ezt hívják fából vaskarikának. Ha nem
rakod fel a linuxot, a man-t sem böngészheted, de ha nem böngészed, nem
tudod, miért nem megy fel...
Bezzeg a Redhat... Kellemes menüzött install, (szinte) mindent elvégez
helyetted, csak ki kell válogatnod a cuccokat, miket is akarsz feldobálni a
vinyóra. Hogy is megy ez? Jó kérdés. Kezdjük az elején. Gondolom senki
nem fogja ftp-kapcsolaton keresztül telepíteni a linuxot, úgyhogy ezt ejtem.
Meg ennek utána kéne néznem... A szóba jöhető dolgok, hogy vagy a Redhat
cd-ről, vagy vinyóról telepítünk. Lényegi eltérés nagyon nincs, de továbbra
is erőteljest recommended a vinyón egy FFS partíció. Ha vinyóról
installálunk, azért, ha nem, akkor is az adatcsere végett...
(itt Eme megsürgetett, hogy küldjek cikket, úgyhogy folytatom)
(Hát itt még szép kerek kis cikk volt a szentem, ahogy elnézem-Emeric SH)
Na, szóval. Kezdjük mondjuk onnan, hogy vinyóról installálunk. Ehhez
először is kell ugye egy RedHat 5.1 package, egy amiboot, egy kernel, és egy
supplemental (vagy mi a fészkes) disk. Az utóbbi előállításáról ejtek
egy-két szót. Hát, izé. Bizonyára van "hivatalos" elkészítése a disknek, én
nemes egyszerűséggel az UAE környékén fellelhető adf2disk progit alkalmaztam
a /Redhat-5.1/images/supp.img-n, hogy meglemezesedjen... Ohh... Megvan. A
netről kéne levadászni a file2disk.lha progit hozzá, ha nagyon hivatalosak
akarunk lenni. De szerintem nem olyan fontos ilyen hivatalosnak lennünk, jó
ott az UAE-féle adf2disk... Másik népies motívuma a supplemental disk
elkészítésének a flat-handler alkalmazása. Na, erről viszont inkább nem
írok, mert őszintén megmondva nem volt kedvem kipróbálni. Már a doksi sem
ajánlja :(.
Az adf2disk a következő eljárással melózik:
adf2disk supp.img trackdisk.device 0
Ezzel megkreáltuk a DF0:-ban a supplemental lemezkét. (a lemezt is be kell
tenni a drive-ba :))!)
Ez volt tán a legnehezebb része az installnak :). Most elgondolkodunk, hogy
hol a pokolban is van a Redhat-csomagunk. Teendő:
cd(?) DRV:Redhat-5.1/images
(a DRV: a drive-ot jelenti...:) Bocsi, ma ilyen napom van... :>)
Itt állunk, mint a birka :), ideje megjegyeznünk pár dolgot:
-A vinyón van a könyvtár? Ha igen:
-hányadik partíción
-a filesystem AFFS-e
-van-e supplemental lemezke a birtokunkban
-a Redhat-5.1 könyvtár teljes elérési útját
-Esetleg CD-ROM-on van az anyag:
-szerintem a CD0:Redhat-5.1/ könyvtárban fogja az
installcuccokat keresni. (nem tudom, rákérdez-e,
ha nem ott található :()
Aki nem akar linux alatt particionálni kezdetben, annak javallot a
HDToolbox-os megoldás. Én is annál maradtam, mert fogalmam sem volt, hogy a
kernelem támogatja-e a szép nagy(?) vinyóm, és nem akartam kockáztatni.
Szóval készítsük el a partíciókat. Először is kiválasztjuk a széttrancsíroz-
ni kívánt partíciót. Eljárás hasonló mint amit a Watchtower-nél leírtam, a
különbség a filesystem beállításánál van. A RedHatnél a custom file
rendszert a linuxnak 0x4c4e5800-ra, a swapnak 0x53575000-ra kell állítani, a
Watchower-féle beállítások ugranak. (Vajon miért?....:))))
Ott tartottunk, hogy állunk a Redhat/images könyvtárban mint a birka :).
Ideje lenne valamit kezdeni...
Hát akkor:
DRV:Redhat-5.1/utils/amiboot-5.6 -r initrd.img root=/dev/ram
Ezzel elindult az install... Nem semmi. Fő a kényelem. Először is jön egy
kis érdeklődés, hogyan is akarunk installálni. Hát... Ugye szóba jöhet a
vinyó, vagy a CD... Ha a vinyót választottuk, egy szép requester megkér
minket, insertáljuk már a supplemental disk-et a drive-ba (IGEN! Tudok
magyarul..:)). Aki CD-ről telepít, az potyára csinált supplemental lemezt
:). (De sz*r vicc volt...:()
(Zeus, újabban a Microsoft segélyszolgálatnál múlatod az idôt?-Emeric SH)
Jön a kérdés: Install vagy upgrade? Hát ugye éppen install lesz... Ha ügyesen
"inyoráltunk" a HDToolBox-ban, akkor az install kanyar nélkül felismeri a root
partíciónkat, sőt a swap-et is. Ha nem, marad a kézi munka (afdisk)...
Ha nem a Redhat cd-ről telepítünk, az installer érdeklődni fog, hogy hol is
van a package. Szépen kiválasztjuk a partíciót (Hányadik is volt??:)), és
beírjuk az elérési utat. Ezután mindenki beállít magának mindenfélét, hogy
mi legyen formázva, mi nem, milyen cuccok legyenek felinstallálva, milyenek
nem. Ez ugye már kinek-kinek szája íze szerint történik. Ezután hátradől a
fotelban, és végignézi a negyed órás installt (060/50), ha elég jól
összeválogatott mindenfélét.
A végére marad a mojzi kiválasztása (ki választott m$ egeret?!?!?) a nyomtató
és a hálózat konfigolása, valamint a root password megadása. Ha megvagyunk,
nagyon megdícsérnek minket, hogy ilyen succesfull telepítést csináltunk, és a
rendszer újraindul (azért sem reboot...).
Megírjuk a linuxot indító scriptünket (lásd előző cikk), és lelkesen
linuxozni kezdünk. De felmerülnek igények, hogy esetleg mást is támogathatna
a kernelünk, nem vagyunk vele teljesen elégedettek, meg hasonlók Le lehet
tölteni egyet mondjuk valamelyik szerverről. Ugyebár ez nem mindig
lehetséges, célszerűbb létrehozni egyet. Gondolom mindenki felnyomta a
make-et, meg a társait, beleértve a kernel-forrásokat, különben igen szűkek
lesznek a lehetőségei.
Akkor lássunk neki kernelt fordítani. Az eljárás valami efféle:
cd /usr/src/linux
Ugyebár ez arra volt jó, hogy... Muszály ilyen hülyeségeket magyaráznom
egyáltalán? :) Gondolom még senki nem fordított eddig kernelt (legalábbis
ezen a rendszeren), nem kell semmit sem csinálnunk. Meg ha "normálisan"
fordított előzőleg akkor sem. Ha új kernel-forrásokat dobáltunk fel, akkor
létre kell hoznunk a soft-linkeket, az isteni szépen, szájbarágósan le van
írva a doksiban, azzal most nem foglalkozok.
Az emberek java része nem mindig tudja 100%-osan, mit is akar, ezért a kernel
konfigurálását célszerű menüs eljárással végezni. Aki nem menüzik, az
esetleg vakarhatja a fejét, ha két kérdés után eszébe jut, hogy mégis mást
kellett volna válaszolni pl az atapi cd-supportra... Szóval a szimpla
make config
helyett javallott a
make menuconfig
parancsot irkálni. Ezzel kapunk egy szép kis karakteres menüzött rendszert,
ahol beállítgathatjuk a jövendő kernelünk tulajdonságait a rendelkezésre álló
kernel-forrás függvényében. Nem egy komplikált dolog, ismernünk kell a
gépünket, az igényeinket, végül is csak ennyi fontos hozzá.
Gondoljunk át mindent alaposan, mert ha valamit kifelejtünk, és utólag jut
eszünkbe, "eszi, nem eszi" alapon újra kell kezdenünk a fordítást.
Ha viszont felesleges dolgokat pakolunk bele, amit nagyon ritkán (soha sem)
használunk, megnő a kernel mérete, feleslegesen foglalja az adathordozó, de
leginkább a szabad memória területét.
Miután mindent legalább ötször végiggondoltunk, ellenőriztünk, néhány ESC-el
visszatérünk a shell-hez, de a kilépés előtt mindenképp YES-t mondjunk, ha
olyan irányú érdeklődést tapasztalunk, hogy konfigot akarnak menteni...
Most pedig előkészülünk a tényleges fordításra. Benyomkorásszuk a
make dep
parancsot. Ez a függvénykönyvtárak közötti összefüggést állítgatja be
nekünk. Ez még elég hamar lefut. Ideje lesz az óránkra nézni, mert ha a
kernelt ténylegesen le akarjuk fordítani, szükségünk lesz némi időre.
Erősebb gépek tulajdonosai egy jóféle étkezést a hozzá tartozó
kávéval-cigivel és kis lazsálással számolhatnak, kisebb teljesítménynél
szerintem akár két étkezés is lehet, két cigivel, két kávéval... Jó. Szóval
addig fordul a kernel, amíg akar, ne ragozzuk. Inkább imádkozni vagy
efféléket lehet csinálni, hogy ne jöjjön áramszünet. Lássunk neki...
(Belegondolok, a Microsoft erôgépein hány nappal és éjszakán keresztül
fordulhat a Windows 2000 forrása...-Emeric SH)
make zImage
Ezzel elindult a fordítás. Szépen szaladgálnak felfelé az üzenetek, aki
akarja olvasgathatja :), aki nem, az keres magának valami elfoglaltságot
addig, ha másutt nem, egy másik terminálon. Akinek működőképes az XFree, az
egy terminál-ablakból is nekiláthat ezeknek a dolgoknak, a kernelt be lehet
konfigurálni a
make xconfig
utasítással is, ez esetben egy teljesen grafikus felületet kapunk, egérrel
bökdösődhetünk, meg hasonlók, és a kernel fordítás alatt játszadozhatunk az X
felületén (nem biztos, hogy célszerű...).
A lefordított kernel pedig ott lesz a /usr/src-ben, és vmlinux a neve...
Egy kis reparálás... Csak mert eszembe jutott. A linuxnak van egy kellemes
kis parancsa. Arról szól, hogy valamire kíváncsiak vagyunk, és tudni akarjuk
a kapcsolódó dolgokat is. Ezeknek a listáját kapjuk meg az "apropos"
paranccsal. Ami nem igazán fog működni elsőre. El kell engednünk egy
makewhatis
parancsot, hogy felépüljön az adatbázisunk, amiből majd az apropos kikeresi a
nekünk kellő dolgokat. Egyébként is célszerű néha elengedni, mikor már több
dolgot is installáltunk, és nem vagyunk biztosak benne, hogy lefut-e
automatikusan a makewhatis...
Nos, hirtelen felindulásból ennyi, nagyon sürgetnek (jóvanmá... nyomatom:)),
de azt hiszem lesz folytatása a dolognak. Achost azt hiszem sikerült
rávennem, hogy kooperációban irkáljunk nektek a linuxról. Akkor pedig a Nagy
Manitu óvjon mindenkit (de leginkább engem...:)). Úgyhogy:
folyt. köv.
Ja, és írjatok, ha úgy érzitek tudunk segíteni valamiben.
Köszi a figyelmet!
Zeus SH
(elég kicsik vajon a betűk...? nagy találmány ez a pre...-Emeric SH)
