IDORU

Hiába no! W.Gibson nagyon jó író! Tegnap megvettem a könyvét és nem tudtam letenni, amíg végig nem olvastam. Egy kicsit fárasztó a stílusa - W.G (nem gates) könyveit nem lehet figyelmetlenül olvasni -, oda kell figyelni, mert az ember hamar lemarad a lényegrõl. Míg a Núromanszer-nél egy kicsit elavult volt az ideológia - gondolok itt pl. a Szovjetúnió (SICC!) esetleges jövõbeli szerepére - az IDORU-ban már meglátszik a '96-os évjárat.

A sztori egyszerû: Adva lesz (majd a jövõben) egy legendás kéttagú popcsapat, a rajongói tábora és egy - csak a virtuális világban létezõ - japán popsztár. Eddíg sima ügy - gondolhatnánk. De W.G. (nem gates) egy furcsa húzásának köszönhetõen felvetette a kérdést: vajon mi történhetne akkor, ha a popcsapat izgágábbik tagja egy alkohol és egyébb serkentõszerekkel gõzös éjszakán bejelentené, hogy feleségül veszi a virtuális dívát? És szépen, sorról-sorra le ís írja nekünk a következményeket.

A cselekmény két szálon fut:

1. Az Ami rajongótábor elküldi egyik képviselõjét - egy tinilányzót -, hogy tudja meg, igaz-e a hír (úgy látszik, ott is hallottak a 'jereváni rádióról'). Na itt aztán van bonyodalom, meg minden. Csempészet, kombájnos maffiózók, japcsi életérzés, stb.

2. A popcsapat biztonsági szakembere felbérel egy kissé bolondos adatkurkászt, hogy nézne már utána a dolgoknak.

...és a történet folyik. Mit folyik, hömpölyög! Olvasás közben szinte ott érzem magam a közeljövõ Japán komplexumának éjszakai életében, a szusibárokban, a Naritán, a virtuális térben... Egyszóval mindenhol, ahol a cselekmény játszódik.

Hiába no! W.Gibson nagyon jó író!

Nem írom le a történet zanzásított változatát, tessék elolvasni! Azonban a poént lelõhetem: Béla, az éjszakás portás a gyilkos...

Napi2