Az új világ monopóliumairól

Régen elmúlt már az az idô, amikor még egyszerûen meg lehetett mondani, mi is az igazi monopólium, és hol húzódik a határ a szabad verseny és a piaci egyeduralom között. Régen, amikor egészen érthetetlen módon emberek felléptek a monopóliumok ellen a cél a következô volt: megakadályozni azt, hogy egyetlen cég, vagy egyetlen termék legyen egyeduralkodó a piacon, hogy az embereknek legyen szabad választása abban, mit is akarnak megvásárolni, hogy a monopólium tulajdonosa ne saját akarata szerint alakítsa az árakat - és hogy a monopóliumok létrejövetelét megnehezítsék jöttek létre olyan elvek, mint az amerikai antitröszt törvény, amelynek célja megakadályozni túl sok piaci szereplô megacéggé történô összeolvadását, amellyel versenytársaikat lehetetlen helyzetbe hozhatnák, a harc a tisztességtelen piaci verseny, az erôfölénnyel történô visszaélés ellen, a dömpingár tilalma, és számos egyéb, napjainkban is mûködô vagy éppen nem mûködô törvény és szabályozás...

Ha azonban szétnézünk ezen a látszólag szabályozott piacon, ahol optimális esetben a forgalmazók nem alkalmaznak dömpingárat, nem élnek vissza az erôfölényükkel, nem nyúlnak a tisztességtelen verseny eszközeihez, és trösztté olvadás is csak hébe-hóba történik... Azt kell azonban látnunk, hogy az eredeti célok csak látszólagosan érvényesülnek. A cégek ugyan látszólag tényleg szabályosan, a fenti elveknek megfelelôen mûködnek, a fogyasztó szempontjából azonban mégis meglehetôsen kétarcú ez a világ... .

Szerencsétlen fogyasztó teljesen meggyôzve érzi magát, hogy neki itten szabad választása van a versenytársként mûködô cégek választékából. El is határozza, hogy ô akkor most venni fog...

Példának okáért fogkrémet. Lássuk is, milyen fogkrémek közül választhatott az idôk folyamán a Colgate, Blend a Med, Aquafresh etc. cégek termékei közül: Whitening, Szódabikarbónás, Ínyvédô, 24 órás, Kálciumos és... Hoppá. Ezek mindegyik cégnél ugyanazok voltak... Akkor vegyünk valami mást.

Például mosóport. Olyat ami kíméli a színeket, ami bio, ami kiválóan fehérít, ami oxigént tartalmaz, ami kék, ami zöld... Ariel, Persil, Omo, Tomi, Tix satöbbi... Nnnah. A fenébe. Ezek is egyformák. Vegyünk akkor valami nagyobbat, ahol van pénz arra, hogy különbözô dolgokat gyártsanak.

Példának okáért egy autót. Ebbôl legalább annyi fajta van, amivel már Dunát lehet rekeszteni... Vagyis... Jó, annak ellenére, hogy mindegyik négyütemû, benzinüzemû, ugyanolyan differenciálmûvet, fékrendszert (hopp, ebbôl kettô is van), felfüggesztést és kinézetet tudhatnak magukénak... hm. Egyáltalán nem is különböznek tulajdonképpen. Pont úgy néz ki, mintha mindegyik gyártó ugyanazt az autót gyártaná, csak mondjuk kicsit pofoz a karosszérián, más nevet ad a modelleknek, a motoroknak...

Hm. Azt hiszem kezdjük érteni, mi is ez az újfajta monopólium. Sok cég gyárt nagyon sok terméket, de gyakorlatilag minden esetben ugyanarról a termékrôl van szó, csak más cég forgalmazásában, esetleg más márkanév alatt... Éshogy miért érdekel ez tulajdonképpen bennünket? Semmiért. De próbáljunk a fentebbiek mintájára egy másik árucikket venni a példánkban szereplô fogyasztónknak...

Példának okáért egy számítógépet. Vagy nevezzük inkább úgy - PC-t.

Emeric SH