Csekély az infarktus-rizikófaktorod száma? Ha férfi vagy 40 körül, iszol mint a kefekötõ, egyik cigirõl a másikra gyújtasz, jó kis magyaros kajával tömöd a bendõd, nem mozogsz semmit és egy nagyváros benzingõzös levgõjét szívod, na akkor jó esélyed van arra, hogy beszerezz magadnak idõ elõtt egy jó kis infarktust...

Az orvosok szerint a dohányzás káros az egészségre. Ezt elfogadhatjuk alaptételnek, bár némileg ellentmond ennek, hogy az orvosok többsége is dohányzik, és a dohánygyárak is hevesen cáfolják.

A dohánygyárosok érvelése több mint meglepõ: Azt mondják, hogy a statisztikai adatok nem jelentenek semmit. Hiszen, ha végignézik, a tüdõrákban elpatkolt népek 99%-a életében egyszer evett már sárgarépát. Ezek szerint a sárgarépa sokkal veszélyesebb, mint a dohányzás...

Annyi mindennel gyílkolhatjuk magunkat, hogy egy kis dohányzás már meg sem kottyanhat. De hogy ne tüdõrákban pusztulj el (maximum gégerákban), ha már semmi esetre sem akarsz lemondani egy kis dohányégetésrõl, nem muszály ezekkel a 7.65-ös koporsószegekkel gyógyítanod idült hörghurutodat...

(Koporsószeg: egyik barátom szokta e szóval illetni e kis bûzrudacskákat, mondván: minden szál cigi egy szög a koporsódban! Érdekel is engem, ha miután meghalok, a koporsóm úgy néz ki, mint egy befordított sündisznó?)

Az tény, hogy nem a dohány a legmérgezõbb egy szál cigarettában. A papírban lévõ égéstermékek és kátrányok jóval károsabbak az egészségre.

A cigizésnél kicsit egészségesebb a pipázás, mondják sokan. És vagy igazuk van, vagy sem, nem érdekes.

Érdemes-e pipázni és ha igen, akkor miért nem?

1. Pipázni nem lehet mindíg és mindenhol. Ez persze nem igaz! Én például állandóan pipázom.
2. A pipázás olcsóbb a cigarettánál: Igaz is, meg nem is. Ha egy jó pipát akarsz, az hat db. Mátyás királyos kék (de akad 70 ezerért is). És egy pipa ugye nem elég. A dohány is sokkal drágább, 50 grammja kb 800-1000 HuF. Mennyibe is kerül két és fél doboz cigi? Koca pipások elég olcsón megúszhatják, de nagy dohányosoknak bizony többe kerül. Itt vannak még a kiegészítõk: speciális öngyújtó, tisztítók, pucolók, egyéb kellékek, stb. Szeretve tisztelt pénzügyminisztériumunk persze ismét jól kitolt velünk: a cigik árát ugye csak pár forinttal emelték, viszont a pipadohányokra jócskán ráraktak; van olyan dohány, amely több mint kétszeresébe kerül azóta...
3. A pipázás egészségesebb: hát kinek a pap, kinek a papné (nekem speciel a Schultz Gizella), kinek a tüdõrák, kinek a gégerák... Az biztos, hogy a pipázásnál legalább nem kerülnek a szervezetedbe a papírban lévõ jó kis anyagok... Nem ám a nikotin a legerõsebb méreg! Az áremelések, sokkal mérgezõbbek... Minden esetre, ha megnézed egy pipa füstjáratát, rengeteg kátrány rakódik le, viszont jóval töményebben, forróbban kapod a füstöt...
4. A pipások nyugodtabbak: Hát aki engem ismer, az rögtön látott már egy ellenpéldát. Az tény, hogy a pipázáshoz kell egy kis türelem(?). Elõször is ugye akkurátusan megtömjük a pipát, a dohányt válogatva, morzsolgatva. Forgatjuk a kezünkben, melengetjük, többször meggyújtogatjuk, tömködjük, foglalkozunk vele...
A cigit viszont meggyújtod, végigszívod és kész!

Szerintem a készen vásárolt cigarettánál még a sodrás is jobb! Ugye itt van a papír dolga: vehetsz extra vékonyat (kevesebb kátrány). Aztán a stuffot meg kell sodorni. Ez idõbe telik, munka van vele, nem lehet egyikrõl a másikra rágyújtani... Az ára is barátságosabb. Kb. 50 szálat megsodorhatsz 5-600 pénzbõl (bár én kb 2 grammos szálakat szoktam sodorni (mert zárt helyen úriember nem pipázik, ha nem muszály - viszont én nem vagyok úriember)). Ha azt vesszük, hogy ez két és fél doboz cigi, árában vagyunk, viszont általában az ember - ha sodorja a cigit - kevesebbet dohányzik.
Vannak jó kis rollerek (a mûanyagokat nem ajánlom, príma acél rollerek is kaphatóak), sõt van olyan dozni is, aminek felnyitod a tetejét, belehelyezed a papírt, utána szórod a dohányt, lecsukod és a fedélen megjelenik egy szál cigaretta... Aztán vannak a töltõk, amivel hüvelybe tuszakolhatod a dohányt, stb.

Mivel én már jó 25 éve pipázom, feljogosítva érzem magam arra, hogy adjak pár tippet a kezdõ és leendõ pipázóknak. (direkt írtam pipázót, mivel nem mindenki pipás, aki pipázik. Ahogyan nem mindenki Amigás, aki számítógépezik)

1. Nagyon fontos a jó pipa kiválasztása:
Van több szempont, ami szerint kiválaszthatjuk a pipánkat. Vegyük elõször a formát... Kedvencem az angol stílusú rövid pipa, kissé, vagy közepesen hajlított szárral, amely nem terheli annyira az álkapcsot, mint a francia egyenesszárú pipák. A terhelés két szempontból is fontos: Egyrészt az egyenes pipákra jobban ráharapsz, a fogazatod az évek során kikopik és a csutorát is átharapod egy idõ után. Másrészt görbe pipánál nincs meg az esélye, hogy - kezdõknél látom, hogy a pipa fejét magasabban tartják - visszafollyon az ember szájába a saját nyála és a kondenzvízzel kevert szaft. (Ez igen keserû tud lenni és amellet, hogy köpködésre ingerli az embert, a száj nyálkahártyáját és a fogazatot is kellemes barnára szinezi.)
a) Elõször is, mikor pipázunk. Otthonra, ücsörgéshez, egy hosszabb szárú, kisfejû pipát ajánlok, a lényeg, hogy hajlított szárú legyen. Fontos, hogy hosszabb szár esetén vagy a kezünkben tartsuk, vagy ráeresszük e mellünk kasára.
Járkálás, ülõmunka esetén - amikor foglalt a kezünk -, a rövidszárú pipa ajánlott. Az egyenes pipa elegánsabb, viszont állandóan tartani kell.
b) A pipák általában fából készülnek (jobbanmondva speciális fafajták gyökerébõl) és parázs is szokott néha bennük lenni. A kettõ rendszerint összeeggyeztethetõ, de a legegyszerûbb, ha egy kerámia, vagy tajték gyûrû választja el a parázsteret a fától. Ezek kissé drágábbak, de tuti, hogy nem ég be a fa.
c) A szár és az ún. szopóka, vagy csutora anyaga sem mindegy ám! Rövid pipáknál a szár és a csutora egy anyagból készül. Ez fekete hõre lágyuló mûanyag az olcsóknál, de van szaru, és mûborostyán is. (az igazi borostyán a legjobb, de ez drága és nekem is csak egy ilyen pipám van) Ezekrõl az anyagokról tudni illik, hogy hõ hatására különbözõ káros anyagok szabadulnak fel a felületükrõl! Egy a lényeg, a szár semmi esetre se legyen alumíniumból, vagy valami ötvözetbõl! Fémmérgezés!!! Az ezüst, vagy arany az jó!
d) A pipafej ne legyen festett, szinezett, vagy pl. rücskös. Ugyanis ezekkel takarják a készítõk a fej esetleges hibáit, repedéseit. A fejen látszon a fa igazi erezete, és a külsejének szine nem térhet el nagyon a forgácsolt részétõl! A fejen nem lehet repedés, vagy arra utaló jel! A parázstér fala egyenes legyen és a füstelvezetõ nyílás minél lentebb legyen, de ne a legalján. A fej mindenhol legyen minél vastagabb, csomó pediglen ne legyen benne...
A pipa semmi esetre sem lehet lakkozott! A lakknak más a hõtágulása, mint a fának és csúnyán lepereg, valamint az sem elhanyagolható, hogy a lakkból - a hõ hatására - mindenféle mérgezõ anyag gyün kifeléje...
e) A kupakkal ellátott pipákat csak olyanok használják, akik állandó szeles helyen robiznak, mert kicsit parasztos... Mindenesetre jól vizsgáld meg az ilyen pipát vásárlás elõtt, mert szegeltek, a szeg meg repeszt! A kupakos pipák amúgy is olyan 'nyelesvécé' típusúak.
f) A pipa részei ne menettel kapcsolódjanak egymáshoz! Mivel mind a fa, mind a tajték - ez különösen -, mind a mûanyag viszonylag puha, a használat során kopik, hamar fals levegõt szívsz.

2. A dohány sem lehet akármilyen!
a) Ha van pénzed válogathatsz jó és jobb dohányok között. Vannak különbözõ minõségûek és az azonos minõségûek között is rengeteg különbség van. Ajánlom az ún szõke (de nem szalmasárga!), azaz világosra fermentált dohányokat közepes szálméretben és vastagságban. A Borkum, az Amphora és az Egberts típusokat ajánlom soxeretettel... Igazi pipás nem szí mentolos dohányt. Jó kis cseresnyést, whiskyst, vagy rumost annál inkább.
b) Ha kispénzû vagy, a magyar dohányokat is szívhatod, pl. az Obester nem a legrosszabb. Tulajdonképpen teljesen rád van bízva, milyen dohányt választasz, próbálgatással, kostolgatással tudod a legegyszerûbben kiválasztani a neked megfelelõt. Számít a nedvesség, a szálvastagság, a pácolás, fermentálás, szin, stb.
c) A jó dohány nem túl erõs (pl. a kínai, vagy az amerikai szokott kapálós lenni), de nem is túl gyenge, mint néhány agyonkezelt mediterán dohány.
d) Azokat a dohányokat részesítsd elõnyben, amelyben nincs fináncláb. A fináncláb (a dohánylevél vastagabb ere) ugyanis hõ hatására mint az íj kiegyenesedik és alattomosan szerteszórja - természetesen nagyanyád százezreket érõ kedvenc perzsájára - a parazsat.

3. A kellékek sem elhanyagolhatók:
a) Kell egy jó pipatömködö, -tisztító célszerszám. ez pár fillérért bármely trafikban beszerezhetõ, mindenesetre a kaparó részét ne élezd ki, mert nem szabad a parázstér falát megsértened pucoláskor. A jó pipatömõ 4 részbõl áll és rozsdamentes acélból van, meg drága is (nem réz, nem alumínium, nem galvanizált, az fake): egybe van építve egy kaparó, egy ár, egy tömködõ és egy tok, hogy ne legyen a zsebed dzsuvás. (Ezenkívül a jó pipatömködõt - akár egy svájci bicskát - még rengeteg dologra lehet használni: zárnyitás, csavarlazítás, sörnyitás, jumper cserélés stb.)
Lehet kézzel is nyomkodni a parazsat, csak piszkos lesz a kezed... b) Cicaszõr. én csak így hívom azt az üvegmosóhoz hasonlatos drótszálba csavart szõrös tisztítót. A füstjáratokat a lerakódott kátránytól pucolhatod ki vele. Ezek egyszerhasználatosak, tucatjával, ötvenesével érdemes beszerezni.
c) Öngyújtó: Alapszabály: NEM LEHET BENZINES! Ugyanis a rágyújtáskor intenzívebben fújtatod a levegõt, és a benzinbõl - még a Zippoból is, bár tagadják - rengeteg plusz káros anyag rakódi le a szervezetedben. Kezdõ pipások nyugodtan használják a gyufa nevû speciális szerkezetet, melybõl viszont rengeteg fogy; kb 6-10 szálat számolj egy tömésre. A pipagyújtók speciálisak annyiban, hogy oldalra fújják a lángot, kevésbé melegítve így a felhasználó hüvelykújját. Piezzomos gyújtók nem bírják sokáig a hosszabb lángot, hamar tönkremegy bennük az elektród mûanyag szigetelése.
Felejtsd el a gagyi pipaszurkálóval egybeépített gyújtókat...
Rutinos rókák rágyújthatnak a 30 ft-os mûanyag gyújtókról is...
Az otthoni pipázáshoz ajánlom a gyertyát és a fidibuszt. A fidibusz lehet egyszerû hurkapálca is. A rágyújtás elõtt meggyújtod a gyertyát, amelyrõl aztán a hurkapálcát. Ezután mindíg a hurkapálcáról gyújtod meg a dohányt. A gyertya azért is jó, mert a lángja elszívja a füst nagy részét.
d) Különbözõ szûrõk és egyebek. Ezek teljességgel pipától függenek, érdeklõdj a kereskedõknél. A lényeg, hogy a füst útjába mindenképpen valamilyen hûtõ, szûrõ szerkezetet kéne helyezni. Ez az egyszerû fémlamellástól az eldobható szénszûrõig terjedhet. Néhány pipában ez gyárilag be van építve, de a szûrõk általában cserélhetõk. És cserélni is kell ezeket, mert hamar koszolódnak.
e) Hamutartó. Ne röhögj, a hamutartó fajtája is fontos... Pipát ugyanis nem szokás csak úgy lerakni az asztalra (a floppy nyílása elé például) és egyébb gyúlékony felületre...
Az igazi pipás hamutartó ugyanis úgy van kiképezve, hogy van rajta egy kis kiemelkedés, amelyre biztonságosan lerakhatod a pipádat. Így nem lesz hamus, nem borul fel, stb...
Jómagam pl. az egyik pubból loptam egy Guiness hamvedret. Jó nagy...
Meg van egy 1000 lóerõs Láng motor dugattyújának felsõ része (kb. 30 kg)
f) Pipaállvány. Igen, ha több pipád van, azokat valahol tárolnod is kell. Egy szép állvány akár a lakásod dísze is lehet, nem szólva arról, hogy nem kell keresgélned a lakásban, vajon most hol raktad le.
g) Különbözõ tartók és tokok. Kell ugye a pipának egy jól szellõzõ, de zárt tok, hogy ne a zsebedbe szóródjon belõle a törmelék. Aztán - a jobbaknak - egy dohány acskó. Nem zacskó, azt a rabok ragasztják. Az acskó kézzel varrott egyedi dohánytartó alkalmatosság, amelyben a dohány jól érzi magát arra a kis idõre...
Nékem volt egy jó kis kostökböl készült acskóm, de valaki meglovasította, azóta a saját csomagolásában tartom. 100 gramnál nagyobb ûrméretû acskó legyen kissé porózus, nehogy befülledjen a dohány, mert meghányat...

Nos térjünk át magára a pipázás szertartására, mellyel kellemes - és áthatolhatatlan - füstködbe bugyolálhatjuk magunkat és a környezetünkben lévõket. A pipázás négy fõ részbõl áll, úgymint: rágyújtás, dohányzás, befejezés és a tisztítás.

Rágyújtás

Ciginél ez egyszerû: elõveszed, meggyújtod, pöfékelsz. Pipánál egy kicsit körülményesebb (ezért mondják, hogy a pipázás a nyugodtak szokása): ugyanis a mûvelet elkezdése elõtt biztosítanunk kell, hogy a rágyújtás befejezéséig ne zaklasson senki.
Elõveszed a dohány acskót és megvizslatod a tartalmát. Ez szemrevételezéssel és tapintással történhet. A felül lévõ finánclábakat kidobod, a dohány felületét - ha tömörítve, vagy arhíválva van - kissé fellazítod. Most elõveszed a pipát és belemeríted az acskóba. Fogástól függõen a hüvelyk, vagy a mutatóujjaddal belekotorsz a dohányból, amennyit szükségesnek látsz, majd az egyik ujjaddal belenyomkodod. Ne nagyon nyomd le, mert behorpad a homlokod. Megint kotrás, megint nyomkodás, addíg míg a pipa meg nem telik. Nem muszály teletömni a pipát! Ha a pipa tele van, kiveszed az acskóból, azt becsukod, akkurátusan elteszed valami olyan helyre, ahol nem borulhat ki. Ezután a dohányt addíg nyomkodod a mutatóújaddal, amíg megfelelõ tömörségûvé válik. Szíváskor ne horpadjon be a homlokod, de a ciginél egy kicsit tömörebb legyen. Fontos a dohány tömörsége, mert különben állandóan kialszik majd! Pár próbaszívás után elõkotorhatod kedvenc piromániás alkalmatosságodat, majd - szívás nélkül - egy kicsit megpörkölöd a dohány felületét. A felkunkorodott szálakat letömködöd, majd a következõ szállal nagy pöfékelések közepette meggyújtod a dohány teljes felületét. Fontos, hogy a teljes felület parázsoljon. Párat pöfékelsz, majd rátérsz a következõ fejezetre...

Dohányzás

Ilyenkor már nem kell pöfékelni, mint a gõzmozdony, hanem szép ráérõsen pipázgatsz. Ha elalszik újra meggyújtod, ha túl könnyûvé válik a szívása, lenyomkodod a pipatömködõvel kissé a parazsat, ahogy vastagodik a hamu, úgy azt lekapirgálod és kiöntöd. Néha kortyolsz egyet-egyet a jó kis Guinness barnából. Más dolgod nincs is. Ha kialszik a stuff, akkor óvatosan lekaparod a tetejérõl a hamut és úgy gyújtod meg, mert a többször átégõ hamu büdös.
Ha a pipád szortyog, azt jelenti, sok nyál és kondenzvíz csapódott le benne. Ha ilyenkor nyílt területen vagy, csak egyszerûen kicsapod. Szobában ilyet nem illik csinálni, mert moshatatlan barna foltokat okoz. És azt még tixszel sem mosod ki. Még negyven fokon sem...

Befejezés

Ha a pipából kifogyott a dohány, szépen kitisztogatod a parázsteret, és elteszed a zsebedbe, tokjába, vagy a polcra a pipádat. Tisztogatás helyett ki is ütögetheted a maradékot a pipából, de ne törd el se a pipát, se a betonoszlopot, amihez odaütögeted...

A tisztítás

Idõnként a pipát ki kell ám tisztítani. Nem kell megvárnod, amíg a füstjáratok teljesen eldugulnak, kb. 5-10 dohányzás után érdemes megejteni egy kis-, és valamivel ritkábban egy nagyrevíziót...
Minden ellenkezõ híresztelés ellenére a pipát nem kell kifõzni. Az elején én is elhittem ezt a marhaságot és nem értettem, miért mennek tönkre olyan gyorsan a pipáim... A fejet mindíg szárazon tisztítsd! A füstjáratból kikaparod egy életlen eszközzel a szmötyit, a parázstér faláról pedig a lerakódott szénréteget, mert ez egy bizonyos vastagság után kellemetlen ízt ad a pipának és a füst is büdös lesz tõle. Vigyázz, a parázstér falát ne sértsd meg! A pipa szárát, illetve csutoráját - anyagtól függõen - nedvesen is tisztíthatod, de szárazon is átküldheted rajta a cicaszõrt. Soha ne szedj szét meleg pipát!

A versenyekrõl

Az ember ezekután azt hinné, hogy egy pipaverseny úgy zajlik, hogy 30-40 emberke ücsörög, pipázgat, beszélget, stb. Egy frászt! Ha akarsz egy csomó feszülten koncentráló, szótlanul ücsörgõ, mogorva embert látni egy helységben, menj el egy pipaversenyre.

Egyébként az egész abból áll, hogy lepengeted a nevezési díjat, kiosztanak fejenként egy pipát, három gram dohányt, egy tömködõrudat és - ha jól emlékszem - 3 szál gyufát. Aztán indul az óra és elszabadul a pokol. Kisvártatva 34-40 ember terelget a pipájában egy kb gombostûfejnyi parazsat, erõsen figyelve, hogy ne legyen túl nagy, de ne is aludjon ki. És ez úgy két-három órán keresztül megy így... A sok marhája.

És most pár szó a kezdõknek.

Miután megveszed (kapod, lopod) életed elsõ pipáját, azt ki kell égetned, hogy a fája a pipázás ideje alatt ne gyulladjon be. (nem kiszívni, az más) Erre több út van, és nagyon fontos, mert itt dõl el, hogy egy hét múlva kidobhatod a pipádat, vagy még évek múlva is használod.
Többféleképpen be lehet avatni a pipát, én a kedvenc szertartásomat írom le, még sosem hagyott cserben.

Érintetlen fa pipáknál a parázsteret vékonyan(!) bekenem akácmézzel és kb egy napig állni hagyom. Ha a felület száraz (nem lehet nedves, mert a gõz megrepeszti a fát), normálisan megtömöm, rágyújtok, aztán leteszem.
Két-három óra múlva újra meggyújtom, beleszívok kettõt, megint leteszem. A procedúrát ezután addíg ismételem, amíg el nem ég a dohány. A lényeg, hogy szoktassuk a pipát a meleghez. Ezután megint bekenem vékonyan mézzel, pihentetem egy-két napot és megismétlem a procedúrát (na ezért is kell türelem a pipázáshoz).
Négy-öt ilyen procedura után a pipa be van avatva. Ha lehet, ezután is kb. tíz alkalommal csak félig szívjuk el és naponta maximum egyszer gyujtsunk rá erre a pipára. A teljes beavatás kb. egy hónapig tart...
Vannak speciális papírok, melyek a nyílt lángtól elégnek, de a parázstól - ha a másik felén fa van - nem. A pipaboltokban kapható ilyen, elég régen vettem utoljára, akkor cseh volt. Na ez úgy mûködik, hogy erre a papírra rászórsz pár gramm dohányt, kis batyút csavarsz belõle, majd így teszed a dohányt a parázstérbe. Ha ezután rágyújtasz, ahol a láng éri a papírt, ott elégeti, de a dohány parazsától megóvja a fát. A hõtõl azonban nem!

Kerámia, vagy tajtékgyûrûs pipáknál némileg lerövidíthetõ a beavatás, de nem hagyható el teljesen.

Tajték, vagy kerámia fejû pipáknál abszolút nem fenyeget a beégés veszélye, de ezek meg csúnyán elszinezõdhetnek a hibás beavatáskor. Ezeknél a pipáknál nagyon vigyáznod kell, hogy csak tiszta kézzel fogd meg, mert csúnya foltok keletkeznek - amiket sehogy sem távolíthatsz el - amelyek eléggé lerontják kedvenc pipád kinézetét...

Megszívlelendõ:

1. Ugyanarra a pipára 6-8 órán belül ne gyújts rá mégegyszer! A fának mindenképpen szikkadnia, hûlnie kell a következõ rágyújtás elõtt.
Sõt, ha teheted, egy nap csak egyszer gyújts rá ua. pipára.
2. Szeles idõben benzinkútnál, szalmakazalnál ne pipázzál. A pipából jóval nagyobb és magasabb hõmérsékletû parázs pattanhat ki.
3. Ne higyj el mindent a tudálékosoknak. Pár embernek meg van az a jó szokása, hogy - ö ugyanis már látott pipát - mindenféle nagy marha tanácsokat ad. Ezekkel ne törõdj. Pipázz úgy ahogy akarsz.
Szokták mondani, hogy ezt, meg azt kell a dohányba rakni, így, meg úgy kell pipázni. Marhaság. A dohányba semmit nem szabad rakni! Minden benne van gyárilag! Illó olajos gyümölcsöket (narancshéj, stb) meg fõleg nem!
4. Idõs parasztbácsiktól mindíg fogadj el - ha adnak - egy tömésnyi jó kis szûz dohányt. Bár a szõke dohányokhoz szokott toroknak kicsit (nagyon) kapálós, de az az igazi dohány, nem ezek az agyonkezelt, lánykáknak való fermentálással kilúgozott vackok. Nagyapám egyik ismerõsének a viharsarokban volt egy kis 'fináncnemlátta' földdarabkája, ahol dohányt termesztett. Õ maga szárította, stb. Amikor lementem hozzájuk, mindíg csomagolt pár tucat levelet. Na az dohány volt. Aztán otthon az asszony nem gyõzte sikálni a vágódeszkát. (A szûz dohány akkor a legjobb, ha kimetszed az ereket, extravékonyra szeled - kb. kétszer olyan szélesre, mint a cigarettadohány -, majd kb. kétliterenként üvegbe teszed, nyolcba vágsz egy almát, azt is mellé teszed, majd celofánnal lekötöd. Három-négy hónapnál tovább nem tartható!
Az almát nem kell elszívni! (sem megenni), csak azért van, hogy ne száradjon ki teljesen a dohány...
Ha tovább akarod tárolni, egy napig szellõztetned kell, lecserélni az almát, majd újra lekötni. Valaki azt mondta, hogy az almát elõtte pár napig szikkadni kell hagyni és az üveg aljára úgy háromcentnyi rumot nyomatni. (Szerintem a rum marhaság, abból féldecit kell belsõleg alkalmazni a dohány vágása elõtt, közben és utána. Jó a vodka is))
5. Ne sodorj pipába cigarettadohányt! Nem jó, mert törmelékes, meg túl finomra van vágva. A pipa többször dugul el és az íze is vacak. Ha nagyobb tartóban tárolod a dohányt, akkor az alján óhatatlanul összegyûlik egy kis dohánypor. Ez tubáknak lehet, hogy jó, de pipába nem.
6. Esõben ne pipázz! A gõz szétrepeszti a pipafejet.
7. Ha sok pénzed van - vagy gazdag a barátnõd - mindenképpen ruházz be legalább otthoni használatra, valamilyen extra pipára. Egy jó tajtékpipa füstje - mondjuk egy vasárnapi Gordon Bleu és rakott palacsinta után - valami isteni élvezetet tud nyújtani a Guinness barna kortyolgatása mellett. (na azért a szex se semmi - Emeric)
Vannak speciális fák, amelyek gyökerébõl készült pipák egy karakteres ízt adnak a füstnek. Nekem két kedvencem van: a máltai rózsagyökér és a kakaófa gyökerébõl készült. Ezeket majd húsz éve vettem és szerintem nem sok pipa veszi fel velük a versenyt.
Nem szabad elfelejteni, hogy az extra minõségû pipákat csak ünnepi alkalmakkor szabad elõvenni, a különleges alkalmakra tartogatott dohánnyal együtt. Hétköznapra jó a nagykõrösi bruyere is...
8. Mindíg magad válaszd ki a pipádat! Csak egy pipás tud pipát vásárolni. Ha kedvesed egy pipával kíván meglepni, ragaszkodj ahhoz, hogy te választhasd ki. Ha ékszert, ruhát, vagy szoftvert akar venni, az más. De egy pipa, az megint más. Egy pipa nem avul el a következõ verzió megjelenése napján!
9. Zárt helyen mindíg kérdezd meg, hogy rágyújthatsz-e, mégha mások dohányoznak is, ugyanis a pipa tömény füstjét nem mindenki tartja kellemesnek! Érdekes módon pont a cigarettások mondják, hogy büdös a pipafüst. A szofisokat meg különösen irritálja...

Gondolom a fentiekbõl is látszik, hogy a pipázás nem a szegényember sportja és iskolás lánykáknak sem ajánlott. (bár kölökkoromban nem egy barátnõm kimondottan szeretett pipázni. (ja, a Lujinszki meg szivarozni - Emeric)) Ha ezekután úgy döntesz, hogy márpedíg te pipázni fogsz, jól gondold meg...

A dohányzás minden formája káros az egészségre