Pirates!

Amikor még nem létezett az Amiga és a Pirates nevû jó kis kalózszimulátor, aki kalózkodni akart, be kellett érnie az álmodozással, vagy tengerre kellett szállnia...(ezt a mondatot csak azért írtam az elejére, mert Emeric (minden magazinok és egyébb sajtótermékek fõ-, al- és segédszerkesztõje) aztat mondta, hogy Amigával kapcsolatos cikkek kellenek)(vagy valami ilyesmi...-Emeric SH)

Általában, ha kalózokról beszélünk, mindenki az ezerhat-hétszázas évek nagy kalózaira, mint Fekete Szakáll, sir Francis Drake, Jean Marten, stb-re gondol. Hát igen, ez a korszak volt a kalózok aranykora. (volt olyan év, hogy az angol korona ezer kalóznak adott pátenst és több mint négyezer kalóz járta a világ tengereit valamely uralkodó védelmét élvezve. Nem csak angolok: hollandok, franciák, sõt spanyolok is, de majd minden náció fiai közt voltak) Rengeteg kincs vándorolt a tengereken, mind csak arra várva, hogy gazdát cseréljen. Az ember egyre jobban kiterjesztette uralmát - a szárazföldek után - a tengerekre is. Voltak olyan emberek, akik bármennyit dolgoztak, szegények maradtak. Voltak olyan emberek, akik ilyen, vagy olyan módon hatalmas gazdagságra tettek szert. Aztán voltak emberek, akik azt mondták: miért ne vehetnénk el a gazdagoktól a javaikat - természetesen anélkül, hogy abból adnának a szegényeknek - és így is cselekedtek. De hát ezen nincs semmi kivetni való, ma is ugyanez történik. (A kalózok szárazföldi verzióját ma APEHnek és szoftverkereskedõknek hívják) A szárazföldi szállítás azonban - különösen nagy javak esetén - viszonylag biztonságos volt, így hát az utolsó kategória képvisselõi a tengerekre és óceánokra tették át mûködésük szinterét.

Kedvenceim, a szenteltpagony-beli forgatókönyvírók egy kicsit rózsaszín képet festettek a kalózokról. A kalóz udvarias, lovagias, romantikus, stb. Egy frászt, közönséges tengeri rablók voltak. Odamentek más hajókhoz és udvariasan felajánlották, segítenek nekik cipelni a rengeteg aranyat? Nem! Megtámadták, rommá lõtték a hajókat, és maximum, ha egy lövés nélkül megadták magukat nekik, akkor felajánlották, hogy meghagyják az életüket, ha átadnak mindenféle kincseket, meg minden. Persze hogy nem ölték meg, a gazdagokért váltságdíjat reméltek, a szegényeket meg eladták rabszolgának, a nõket meg jól megerõszakolták. A halott emberért nem kaptak volna egy kanyit sem. A kalózok közönséges bûnözõk voltak!

közjáték:

Mert hogyan is mutatják be a ma emberének - a filmek és a könyvek - a kalózokat? Szép nagy spanyol hajó megyeget a tengeren; sok-sok ágyúsor, dagadó vitorlák, hatalmas cirádás fedélzetek, stb. Aztán gyün a kis kalózhajó, elsõ (maximum második) lövéssel eltrafálja a spanyol hajó fõárbócát, mire az lebénul, a kalózok átszállnak - lehetõleg minél látványosabban és akrobatikusabban -, van egy kis csetepaté, a spanyolok megadják magukat. Hõsnõ a hõsé lesz, osztozkodnak, mulatnak, vége fõcím...

Ahogy azt Móricka elgondolja... Elõször is, a kalózok mindenféle szedett-vedett népség volt. Pár kivételtõl eltekintve nem az volt az általános, hogy remekül kiképzett, fegyelmezett emberek voltak. És akkor ez a csürhe lever 2-3-4-szeres reguláris túlerõt...
Másodszor a korabeli ágyúkkal párszáz méterrõl nemhogy az árbócot (a legvastagabb is kb. 60 cm átmérõjû volt), de még az ellenséges hajót is kunszt lehetett eltalálni. A korabeli technológia - mind az ágyú-, mind a golyóöntésnél - inkább cm körüli tûréssel számolt, mint mm-rel. Meg ott van a hullámzás is. Próbált már valaki puskával eltalálni hintáról valamit? Na olyan érzés lehetett. Nekem senki ne mondja, hogy SasszemPirx Bill az ezerhétszázas években - amikor az ágyúban lötyögött a golyó, a puskapor mennyisége, minõsége és a fojtás erõssége kb. 10%-os szóráshatárú volt, a hajó meg ringott és rollázott (képzeld el, hogy nemcsak egyirányban dülöngél a hajó, de még hosszában sem mozog teljesen vízszintesen) és nem volt ám célkereszt sem - közvetlen célzással eltalált egy másik hajót párszáz méterrõl.
Harmadszor, a kalózok nem arról voltak híresek, hogy 50-100 fõs, 10-20 ágyús kis hajójukkal lerohanták a spanyol hajógigászokat, amelyeken nemritkán 3-400 katona volt és 40-60 ágyóból ontotta a golyókat. Azt inkább elhiszem, hogy a kevésbé védett kereskedõhajókat megrohanta 3-4 gyorsjáratú kalóz, minden oldalról miszlikbe lõtte, stb. Vagy csellel, esetleg, nagyritkán... Nem véletlen, hogy - akármit is írnak a regényírók - a Spanyol Armadát soha nem sikerült megsarcolniuk a kalózoknak! Maximum egy-egy elsodródott, viharvert hajót kaphattak el...
Negyedszer a lomha hajóóriások és a gyorsjáratú kis hajók párharca. A sebesség bûvölete... A gyorsjáratú hajók is maximum a futó (kocogó) ember sebességével száguldottak! Nem volt ám olyan nagy a sebességkülönbség! Mondjuk egy veszélyes vizeken nyomuló, kincsekkel megrakott, sokágyús karavella olyan 10 km/h sebességgel megyeget. Hawkeye Béla ücsörög úgy harminc méter magasan a kosárban (inkább egy keresztrúdon) és amikor éppen nem küszköd fokozódó hányigerével (5-6 méternyi kilengés is lehetséges ott fent), cefetül figyeli a horizontot. (komoly jutalmat lehetett kapni egy idõben felfedezett hajóért és az elmulasztásáért büntetést) Megpillant a távolban egy fehér vitorlát. Az a vitorla akár 20-25 kilométerre is lehetett ám. (Számold ki. A horizont sík terepen 12 kilométer, harminc méter magasan jóval több és a másik hajó sem lapos volt.) Namost ilyenkor nem áll le várakozni, hanem szépen folytatja útját. Minden ellenkezõ híreszteléssel szemben a hajók nem várták be egymást. Minek? Vizet átvenni? A másiknak sem volt. Hireket cserélni? Kétlem, hogy megérte volna kockáztatni az esetleges támadást. Esetleg - mivel tudja a Barba, hogy kalózok járnak arrafelé kitérõ manõverbe kezd. Felhúzatja még a zsebkendõket is. Persze ezt csak képletesen értettem. A zsebkendõt csak késõbb találták fel. Arra a célra jó volt a ruhaujj is. (Tudjátok, az a zsinórozás miért van a tengerészek kabátujján - azzal a nelsonhurokkal? Az 1800-as években valamelyik finnyásabb uralkodó megúnta, hogy nézegesse a hajóstisztek kabátujján a takonyfoltokat és az étlapot. Hát varratott az összes prosztó posztókabátjára durva zsinórokat, hogy felsértse az orrát a bunkója.) Namost: a kalóz is észreveszi és mivel jó stratéga, tudja, hogy elé kell menni, nem felé. Az üldözöttnek elõnye van, õ mindenképpen távolodni akar a másik hajótól, de az üldözõnek - attól kezdve, hogy észrevette a vitorlát - még órákig fogalma sem lesz, merre megy a másik, (A tengeren csak a nap ad támpontot, de az is mozog) ugyanis csak egy kis fehér foltot lát. Ha az üldözõ mondjuk a szédületes 12-15 km/h-ás sebességgel száguld, ki lehet számolni, mennyi idõ múltán fog lõtávolba érni. Közben lemegy a nap... Az üldözöttnek most lehet komoly 8-10 órás elõnye, ha eloltja a fényeket és irányt változtat. Reggel a hülye kalóz bottal ütheti a nyomát. Persze ez csak okos spanyol és buta kalózkapitánynál jön be. Pl. sok függött a széliránytól: a korabeli vitorlázattal nem lehetett szél ellen nyomulni, viszont az evezõs gályák arra mentek, amerre akartak...

A kor vitathatatlanul legeredményesebb és legismertebb kalóza az angol Francis Drake volt. Késõbb lovaggá is ütötték - hja kérem, akkoriban még nem volt elég a lovaggá ütéshez ha egy huszadrangú popsztárocska segélykoncertet szervezett. Drake hajója, a Golden Hind legendásan jó és gyors hajó volt - ma múzeum (ha jól tudom). Általában Drake is több hajóval portyázott és legnagyobb trükkje az volt, hogy ott csapott le a spanyolokra, ahol azok nem várták. Megkerülte délamerikát, felosont a keleti parton és szétcsapott a spanyolok között Panama magasságában. Jellemzõ a haszonra, hogy az angol korona egy éves bevételénél is több volt. Azért nem semmi.

Aztán annyira sok lett a kalóz a világ tengerein, hogy mindenkinek tele lett velük a hócipõje. A kalózok aranykorának vége lett. Vérdíjat tûztek ki a fejükre, az elfogott kalózokat kivégezték, testük darabjait kiakasztották a hollók lakomájául a forgalmasabb kikötök frekventált helyeire, stb.

Mindenki úgy gondolná, hogy aki ezt megúszta, az gazdagon vonult vissza...
Hát az lehet, de jóval több kalózkapitányról szól a fáma, akik nem szegényen, egy vas nélkül patkolt el...
Hja kérem, a pénz már csak ilyen! könnyen jött, könnyen megy...

közjáték vége

A javak cseréjének ez a módja azonban már kicsit régebben is ismert volt. Amióta az ember hajózik - márpedíg hajózik pár ezer éve - mindíg dívott a kereskedelem eme furcsa formája. Ha meg akarjuk világítani, valami milyen régen létezik, mindíg az ókori görögökkel példálózunk. És milyen igaz: Már az ókori görögök is remek hajósok voltak és közüllük egész városállamok éltek meg abból, hogy hajóra szállva kirabolták a kereskedõ és árúszállító hajókat.
Én elõszõr Homérosznál találtam erre utalást: szerinte Odüsszeusz õsei tengeri rablók voltak. Hát igen. A görögök kalózkodása annyira fenyegette már a Földközi Tenger-menti államok kereskedelmét, hogy azok az idõk során többször is összefogtak és idõnként megtisztították a medencét a kalózoktól. Fõleg Egyiptom és Fönícia szenvedett tõlük, bár a rabszolgákat szivesen megvásárolták. Több írtóhadjáratról is megemlékeznek a történetírók (tessék olvasgatni), de egyik sem volt sikeres.
Mint mindennek, a kalózkodásnak is van története. Elõször csak az történt, hogy bizonyos szigetek lakói viharok után különbözõ dolgokat, hajótörötteket találtak a parton. Aztán rájöttek, hogy egyszerûbb, ha agyonverik a partra sodródott népeket - így senki nem követelhet semmit vissza, és tanú sem marad. Késõbb keveselték, hogy csak igazán nagy viharok után jönnek a stuffok. Gyorsan gyújtottak éjszakánként pár tüzet, amivel a sziklákra csalhatják az eltévedt hajósokat. Aztán ez is kevés lett. Pár harácsolóbb típusú emberkének ez sem volt elég. Éjszakánként kieveztek és a közelben lévõ hajókat lerohanták. Ne felejtsük el, akkoriban majdnem kizárólag partmenti hajózás folyt, mivel csak primitív navigációs eszközök áltak a kor hajósai rendelkezésére. Bár vannak információk a gibraltáron túlra merészkedõ hajósokról, de kevesen voltak és még kevesebben tértek vissza. Szóval nem volt általános...
A kalózkodás is ehhez idomult.
Egy kicsit késõbb a kalózok kiterjesztették a mûködésüket a nyílt vizekre is. Elõbb az elfoglalt hajókat használták fel, majd speciálisan kalózkodásra építettek vitorlás és evezõs hajókat. A kor hajósai nagy dilemmában voltak: vitorlás, vagy evezõs; ez itt a kérdés. Ahogy Hamlett, a híres dán kalóz mondotta volt... Az evezõssel bárhová el lehetett menni, viszont az üzemanyag nem volt olcsó, meg a motor is fáradékony volt. A vitorlással nem voltak ilyesmi problémák, hiszen a szelet nem kell etetni és nem is fárad el. (maximum a szelek királya zsákba varrja õket, hogy aztán valami kiváncsi barom kieressze) Viszont megvan az a hibája, hogy pont az ellenkezõ irányba fúj, vagy sztrájkol. Hoppá. Ezért azt találták ki, hogy a kereskedõ és hadihajók evezõsek voltak, némi vitorlázattal kiegészítve, a kalózok meg - általában - vitorlások. Viszont a kalózok átvettek a seregtõl egy apró kis újítást, jelesen a vízvonal alatt egy speciális alkalmatossággal rendelkeztek (azért nem mind), egy jó kis orrsarkantyúval. Mert bár a vizen nem voltak nagy sebességek, de egy jó kis ütközésnél a tömeg is számít. Kis tömeg kis luk, nagy tömeg, nagy havaria...

Bár kevésbé köztudott, de ma is vannak kalózok. Kezdve a tankereket megcsapoló rácsapásoktól, a Keleti Tenger gyorsnaszádos, golyószóros triádjain keresztül az amerikai parti kalózkodásig mindenhol és mindenkor jelen van. A románok pl. a hatvanas évek közepén tudták csak a lipovánokkal együtt kiírtani a dunai kalózkodást (mostanában megint hallani róluk ezt-azt), amit persze csak az hisz el, aki nem találkozott román finánccal...

Pedíg az ember azt hinné, hogy a mai idõkben leáldozott a kalózok kora.

Napi Kettõ of GloseR

ps.: Viszont bármennyire elitélem a középkori kalózokat, egy dolgot a világon elõször õk alkalmaztak, ez pedíg a betegbiztosítás egy korlátozott formája. Egy csata közben elvesztett végtagért, kiszúrt szemért szépen lehetett kaszálni. Sõt az sem volt mindegy, hogy melyik oldalon rokkant meg a delikvens. A jobb oldaliért több járt. (Mondd csak te napi2... akarsz te sok pénzt kaszálni?-Emeric SH)