Ha a régen vágyott HD-re megvan a pénz, akkor jön a kérdés, hogy milyen, mekkora legyen, hogyan használjam stb.? Most nézzük sorban.

Milyen legyen?

  Attól függ, hogy milyen géped van. A régi A500(+)-ashoz venni kell egy HD controllert, ami vagy SCSI, vagy IDE wincsik kezelésére jó.
  Az A2000-, A3000-be inkább SCSI HD dukál (természetesen IDE csati esetén IDE wincsi is), amik általában drágábbak, mint a PC világban használatos IDE wincsik, de gyorsabbak is.
  Az A600, A1200, A4000 gépeknek beépített IDE csatolójuk van, amihez IDE HD-t lehet kötni. Az A600-ba 2,5"-es fér, míg az A1200-ba a 3,5" is belepasszírozható (itt nagyobb a doboz). Mind a két gépnél 2,5" wincsi csatlakozására képezték ki a csatlakozót, így a 3,5" HD beszereléséhez egy átalakító kábel kell, vagy egy kis forraszgatás. Az A1200-as táp 1 db HD-t (fôleg a mai, átlagos kapacitásúakat) elbírja. A legjobb a HD beszerelését szakemberre bízni. A HD lehet IDE, EIDE, UDMA-s is, de egyes régebbi HD-k nem mûködnek a vezérlôvel és csak "lapos" fér a házba (a mostani átlagos HD-k mind ilyenek). SCSI wincsi mûködtetéséhez egy SCSI vezérlô szükséges, ami egy A1200-asnál turbókártyán, vagy PCMCIA kártyán, míg az A4000-nél szintén a turbókártyán, vagy külön SCSI kártyán érhetô el.

Hova rakjam?

  A nagy, dobozos Amigáknál természetesen a dobozba szerelhetjük a winchestert. A kisebb Amigáknál azonban ez is probléma.
  Az A500(+)-as esetében a legjobb egy olyan HD controllert beszerezni, amelynek van egy külsô háza, amibe a winyó is elfér. Nekem egy RocTec RocHard RH800C jelzésû controller-em volt, ami azon kívül, hogy ízlésesen csatlakozott a géphez az Expansion porton keresztül, sok szolgáltatást is nyújtott. A ház tartalmazta az IDE interface-t, a max. 8 MB memóriabôvítéshez szükséges 9 bit-es SIMM foglalatokat (az alsó, trapdoor-ba helyezett 0,5 MB slow memória is mûködött vele együtt), hûtô ventillátort, külön tápegységet. Opcionálisan esetleg SCSI vezérlôt is bele lehetett helyezni, valamint egy külön kapcsolóval ki lehetett kapcsolni a kompatibilitás megôrzése érdekében a memória vagy a HD, esetleg mindkét bôvítést. Szoftverként pedig egy HDToolBox-hoz hasonló partícionáló programot adtak hozzá. Én 1.3-as oprendszer alatt használtam két különbözô winyóval is, 2 MB bôvítéssel. A HD-k átviteli sebessége kb. 600 kbyte/s volt, és a valódi Fast RAM miatt a gép egy kicsit gyorsult is. Kisebb HD-s problémáktól eltekintve egy jó kis bôvítés volt. Aki netán még használja a régi A500-asát, és valahol rátalál (olcsón) egy ilyen hardverre, nyugodtan vegye meg. Ma a PC bontókban, gondolom, elég olcsón lehet venni 9 bit-es memória modulokat is. Higgyétek el, egy öreg "ötszázas" is sokkal jobb wincsivel.
  Az A600-, A1200-as gépek esetében a házon belül elfér egy 2,5" HD, az A1200-as házába egy kis ügyeskedéssel a 3,5" HD is behelyezhetô. A tápok ezt az egy HD-s terhelést általában bírják. A HD házba szerelése mellett szólhat a könnyû mozdíthatóság, de egy 3,5" HD nagyon melegíti a körülötte levô alkatrészeket, és további egységekkel (még egy HD, CD-ROM, stb.) nem igazán bôvíthetô a rendszer. A megoldás lehet, hogy az egész gépet átépítjük egy Amigás torony (ez igen drága) vagy PC-s házba, és oda tesszük a háttértárakat. Egy másik megoldás lehet, hogy kívül rakjuk házalás nélkül a HD-t. Ilyenkor ugyan könnyû a "madzagra" mást is dugni, de az eredeti táp nem biztos, hogy több egységet elbír, és könnyebben is sérülhetnek a meghajtók. De azt is tehetjük, hogy a perifériákat, mondjuk, egy PC-s toronyba helyezzük, és a PC-s táppal mûködtetjük ôket. A gépet hagyjuk a saját házában, hisz eleve nem sokkal nagyobb, mint egy PC-s billentyûzet, és csak az IDE kábelt visszük ki a ház bal oldalának "megreszelése" révén. Ennek a megoldásnak elônye, hogy nagyobb szerelés nélkül is megvalósítható, viszonylag olcsó, esztétikus kivitel. Hátránya, hogy a gép így már nehezen mozdítható, és mivel az "anyalap" az eredeti házban van, mondjuk egy '040-es Blizzard nehezen fér el. Mivel ezen Amigák (de az A4000 is) csak 2 IDE egységet tudnak lekezelni, elôfordulhat, hogy ez - egy idô után - kevés lesz. Erre is van megoldás, csak be kell szerezni az IDEFix'97 nevezetû shareware programot és egy 4IDE adapter (ennek a kapcsolási rajza megtalálható az Aminet-en is). Mivel az Amigák alaplapi IDE vezérlôje már elég régi és lassú, ezért több cég kihozott olyan IDE interface-ket, amelyek, lehetôvé teszik a 4 egység csatlakoztatásán kívül a modern HD-k mind jobb kihasználását is.
  Azoknak pedig, akiknek valamilyen Blizzard vagy Cyberstrom kártyájuk van, ajánlom, hogy kapcsolják be a kártyán a MAPROM funkciót és használják a BlizKick nevezetû programot (az 1.16-os verzió jó a PPC kártyákhoz is, valamint a fejlesztôk tervbe vették, hogy más kártyákhoz is megírják programjukat; egyébként Freeware). Ennek segítségével lehetôség van - többek közt - Kickstart cserére, és - ha nem használnak valamilyen 4IDE adaptert - a SpeedyIDE modulja révén az IDE interface-n 20%-os sebességnövekedésre, és le lehet cserélni a SCSI.device-ot is az Amiga International honlapjáról letölthetô verzióra, ami lehetôvé teszi a 4 GB-nál nagyobb vinyók és ATAPI eszközök (CD-ROM, LS-120, ZIP stb.) használatát. (Ez a device csere természetesen csak az FFS, AFS, és a nem DirectSCSI PFS verziókhoz szükségeltetik-Emeric SH)

Milyen márkájú és mekkora legyen?

  A HD kiválasztásánál egyik szempont szokott lenni, hogy milyen márkájú. Valójában ez nem is annyira fontos, inkább az, hogy milyen paraméterekkel rendelkezik az adott drive. Sok fontos dolog általában fel van tüntetve a HD-n, de általában a különbözô gyártók nem mindig azonos jellemzôket adnak meg. A vásárlás elôtt ezért érdemes keresni pár HD tesztet tartalmazó újságot (PC-s ismerôsöknél érdemes tudakozódni :-)), és azokban kinézni a számunkra megfelelô tulajdonságú és természetesen áru winchestert. (A PC-s teszteket azért annyira nem ajánlanám, egyrészt azért mert természetesen nem mondják mindig az igazat, másrészt meg ott UDMA IDE vezérlõkkel jáccanak, tehát nem fogjuk ugyanazt kapni-Emeric SH) A megbízhatóság tekintetében pedig jó, ha ismerôsöknél érdeklôdünk (PC-s tulaj is lehet), ugyanis erre igazán a tesztek nem térnek ki, pedig nem egy elhanyagolandó szempont. (Általában ne aziránt érdeklõdjünk melyik vinyó a megbízható, hanem hogy milyet ne vegyünk semmiképpen. Ebbõl lesz is rögtön egy terjedelmes listánk...-Emeric SH) Jó, ha több üzletben körülnézünk a vásárlás elôtt. Nem csak az árak, hanem a választék miatt is. Ha egy jobb paraméterekkel rendelkezô winyót 1-2 ezer forinttal árulnak többért, mint a másikat, akkor érdemesebb a jobbat megvenni. (Nagyobb árbeli eltérés esetén már nem biztos, hogy megéri, de azért az 1-2 ezer forintért nem érdemes spórolni.) A HD egy eléggé sérülékeny berendezés, ezért használtat nagyon óvatosan vásároljunk! Ha hibás block-ot tartalmaz, ne vegyük meg!
  A HD nagyságának kiválasztásakor egyik tényezô az ár. Azt azért érdemes tudni, hogy a nagyobb kapacitású vinyóknál az 1 MB-ra jutó költség alacsonyabb, mint a kisebbeknél. Tehát érdemesebb inkább nagyobb HD-t vásárolni, még ha annak ára magasabb is, mint a kisebbnek, mert így 1 MB-ot olcsóbban veszünk meg. (Egyébként is, még a legnagyobb vinyó is egyszer kicsi lesz ;-).) Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a kereskedelemben ma a 3,2 GB-os IDE HD-k tekinthetôk a legkisebbnek (legalábbis a 3,5"-ek között). Ennél kisebbet már nehezebb beszerezni, és relatív drágáknak is tekinthetôk. Aki mostanában akar HD-t venni, annak azt ajánlom, hogy 1 GB-osnál kisebbet lehetôleg ne vegyen! Ekkora winyó már sok mindenre elég, fôleg ha figyelembe vesszük az Amigás programok általában kicsi méretét is. Aki pedig PPC kártyát, vagy tárigényesebb alkalmazást is akar használni, annak mindenképp nagyobb HD-t érdemes vásárolni.
  Sajnos, az alap oprendszer csak 4 GB-ig képes lekezelni a winchestereket. Ugyan ma már különbözô megoldásokkal lehetséges nagyobb HD-k használata is, de mégis azt ajánlom - a meglepetések elkerülése érdekében -, hogy az elsôdleges (boot) vinyó ne legyen ennél nagyobb, és esetleg csak a második HD lépje túl ezt a határt. (Mivel én nem rendelkezem nagyobb winyóval, ezért akinek vannak ilyen téren tapasztalatai, az írja meg!) (Nyugodtan lehet felparticionálni a 4Gb feletti részt mondjuk egy PFS2 DS-el, arra vigyázzunk, hogy ha nem a saját gépünknél ülünk, és a tulajdonos nem mer életével megesküdni arra, hogy csak DS PFS2-je van, nincs AFS-e, vagy más verziójú PFS-e, akkor csak és kizárólag a 4Gb alatti részt használjuk azon a gépen. (Olvasni olvashatjuk a 4Gb feletti részt, de írni semmiképpen ne írjunk oda.) Sok kellemetlen meglepetést megelõzhetünk ezzel... Ebben sajnos az látszik meg, hogy igen nagyon rég jött ki új kickstart, és nem lehet annak verziószámáról megítélni, melyik gépen használható biztonságosan vagy sem... Tudtommal az OS3.5 sem jön ki chipként, úgyhogy nem igazán jelent segítséget az sem.-Emeric SH)

Milyen file rendszert használjak?

  Mára már több fajta file rendszer érhetô el Amigára. Az alap oprendszeres FFS file rendszer és más, kereskedelmi, shareware, és free rendszerek. Az tény, hogy a Fast File System (FFS) nem is olyan gyors, hisz - többek közt - ez az egyik ok, amiért megalkották a többit. De, mivel ez az oprendszer alap rendszere, így elég sok HD "berhelô" program támogatja, és - szerintem - elég stabil, megbízható rendszer. Sokan hibájának róják fel, hogy validate-et hajt végre, ha valami probléma támad a HD-vel, a hibák megszüntetése véget. Valóban hosszadalmas (nagyobb HD-n) egy ilyet végigvárni, de ez egy stabil rendszeren nem sokszor fordul elô. (Windows 9x alatt egy nap többet látom a ScanDisk futását, mint a gépemen fél év! alatt a wincsi validálását ;-).) Általában abban az esetben kerül erre sor, ha a HD-re írás közben Reset vagy áramszünet éri a gépet. Nem hiszem, hogy ez tönkretenné a HD-t, és általában sikerül is helyreállítania a winyót (mondjuk éppen a "balesetkor" mentett állományt nem, de ezt még a Windows sem tudja ;-)).
  A többi file rendszerrôl igazán nincsenek tapasztalataim, csak az AFS-t próbáltam ki. Ez a rendszer valóban jóval gyorsabb, mint az FFS, de a szervezésre jóval nagyobb helyet használ a HD-n, így kevesebb hely marad az adatoknak (egy, FFS-sel 318 MB-os partíció AFS-sel (ha jól emlékszem) csak 288 MB-os volt). Valamint a szabad memória is egy kissé megcsappant az AFS használatakor. A másik probléma - a már említett - HD kezelését segítô szotverek többsége nem támogatja ezt a file rendszert, bár azért lehet találni ilyeneket is az Amineten. (Az AFS már meglehetõsen régi, az SFS és a PFS2 az ami újnak tekinthetõ, amelybõl inkább az utóbbit, annak is inkább a DS verzióit ajánlanám használatra. (Fõként 4Gb-nál nagyobb vinyó esetén.) Való igaz, hogy több helyet foglal (ha FFS-en felvesszük a blokkméretet az is nagyobb helyet fog foglalni), valamint nagyobb memóriabuffert igényelnek a partíciók az FFS default értékénél, azonban egy gyorsra belõtt FFS bufferértékénél már jóval kevesebbet (egy FFS partíció még 1000-es buffer esetén sem közelíti meg igazán a 100-as bufferrel rendelkezõ PFS2 sebességét). A PFS2, PFS, AFS igazi hátránya akkor jön elõ, amikor valami baj történik az adott partíciónkkal, általában az adatoknak igen siralmas százalékát tudjuk csak visszanyerni a DiskSalv4-es verziójának segítségével, míg FFS partíciónál ez jobb esetben akár 100% is lehet. Ennek kiküszöbölését mondjuk már ígérik a PFS3-as verziójára...-Emeric SH)
  Ezek után mindenki döntse el, hogy milyen rendszert használ a winchesterén, sôt, több fajtát is használhat egyszerre. Így, mondjuk, a biztonságot igénylô programokat FFS partícióra telepítjük, míg az inkább sebesség kritikusokat (játékok, animációk) mehetnek AFS, vagy más file rendszer alatti partícióra.
  Lehetséges - a megfelelô file rendszer megléte esetén - PC-s, MAC stb. partíciók létrehozása is. Ezeket fôleg emulátorok használhatják. (Mivel a 3.x-es oprendszer része a CrossDOS, így itt megtalálható a PC-s file system, de a régebbi oprendszerekhez is felrakható.) (4 Gb-nál nagyobb vinyó esetén 4Gb felett létrehozni egy ilyet az egy kifejezetten rossz ötlet, mint azt bárki megtapasztalhatta, aki próbálkozott ezzel: jelenleg még egyetlen emulátorunk sem kezeli az Amigás winchestereket 4Gb felett.-Emeric SH)
  A file rendszerek egyébként felírásra kerülnek a HD-re, és onnan tölti be a gép, így bármely más Amigán is használhatók maradnak a HD-k. (Az FFS megtalálható a Kickstart ROM-ban (2.x felett) is, egyébként az L könyvtárban van a file rendszerek helye.)

Hogyan partícionáljak?

  Az Amigán - a PC-vel ellentétben - általában egy HD-n több partíciót használunk. Ez adatbiztonsági, kezelhetôségi szempontból jó. Az alapértelmezés szerint két partíció, egy System és egy Work van. Ezt azonban nem kell betartani, így tehetjük azt is, hogy a HD-n egyetlen, vagy kettônél több partíció is lehet. Ez a partícionálás nem más, minthogy egy nagyobb HD-t felosztunk kisebb egységekre, mintha azok külön wincsik lennének.
  Arra a kérdésre, hogy hány partíciót alakítsunk ki a HD-n, igen nehéz válaszolni, leggyakrabban a HD mérete és az alkalmazások jellege dönthet. nagyon kicsi HD-n (100-150 MB alatt) a legjobb, ha a HD-t nem partícionáljuk, míg e fölött érdemes minimum két partíciót kialakítani. Egy kisebb méretût (30-150 MB) az oprendszernek és egy nagyobbat a programoknak. Természetesen egy nagyobb HD-n több partíciót is készíthetünk (nekem az 1 GB-os winyómon 8 partíció volt). Természetesen nem érdemes nagyon felszabdalni a winchestert, mert elôfordulhat, hogy egy nagyobb méretû alkalmazás számára nem találunk elegendô összefüggô szabad területet, pedig a HD-n levô partíciók szabad területeit összeadva bôven ráférne a winyóra. (A mai méretû vinyókon, a jelenlegi Amigás játékokkal ez nehezen fordul elõ, lévén nemigen van játék még, ami 640Mb-nál nagyobb lenne, az is CD-s-Emeric SH :)
  Nagyon fontos, hogy jól gondoljuk át, hogy hány, mekkora és milyen partíciókat hozunk létre, mert késôbb csak úgy lehet megváltoztatni, ha az egész HD-t újra formázzuk, partícionáljuk. (Ez persze nem igaz. Csak azok a partíciók fognak elveszni, amelyek a megváltoztatandó terület felett találhatóak.-Emeric SH) De ezt csak úgy tehetjük meg, ha az összes programot elôtte Backup-oljuk, mert különben adatvesztés léphet fel.
  A partíciók kialakításához partícionáló programok szükségesek. Ilyen lehet a vezérlô kártyához (SCSI vagy IDE kártya) mellékelt program vagy a HDToolBox, ami az oprendszer része.
  Azoknak, akiknek még nincs HD-jük (bármennyire hihetetlen, de a környezetemben is van ilyen), de szeretnének beszerezni egyet, vagy akik még nem csináltak partícionálást (mert valaki más csinálta meg a gépükön), azoknak szeretnék most egy kis segítséget adni.
  Jó tanácsként elõször is annyit, hogy minden HD-n történô mûveletet óvatosan végezzünk! A legjobb, ha újraindított gépen, és más programokat párhuzamosan nem futtatva "matatunk" a wincsin. És lehetôleg, ne egy nyári vihar közepette munkálkodjunk! (Egy rosszkor jött áramszünet, vagy lefagyás teljesen tönkreteheti a winyón levô adatokat!) Ezek a megállapítások érvényesek a hibajavító és optimalizáló programok futtatása esetén is!
  Tegyük fel, hogy megvettük a hôn óhajtott HD-t, és sikerült fizikailag a géphez illesztenünk. Ezek után lemezrôl kell elindítani a gépet, majd indítsuk el a HDToolBox programot (ez a 3.1-es OS Install lemezén található), vagy a vezérlôhöz adott hasonló programot. Ha minden jól van csatlakoztatva, akkor a program detektálja a drive-ot, de mint ismeretlent (Unknown). Az egérrel kiválasztjuk, majd kattintunk a Change Drive Type gadget-en (ebben az esetben úgyis csak ezt lehet kiválasztani). Az ablakban megjelenik egy kiválasztó rész, amelyben esetleg már találhatunk néhány HD típust felsorolva (ha már máskor partícionáltak a programmal) egyébként üres. Most a Define New... gadget-en kattintsunk. Ezek után pedig a megjelenô ablakban a Read Configuration gombot nyomjuk meg. Ez beolvassa a HD jellemzôit, amit ki is ír (pl. a Size mellett megjelenik a HD összkapacitása).(Ez alól kivételek lehetnek az özönvíz elötti példányok, azoknál nekünk kell kisakkoznunk az értékeket.-Emeric SH) Ezek után menjünk az Ok-ra. Az utána megjelenô ablakban is nyomjuk meg az Ok gadget-et. Ha mindent jól csináltunk visszatérünk a kiindulási ablakra, de most már nem az Unknown felirat jelenik meg, hanem a HD neve, és alatta a többi nyomógomb is választhatóvá válik. Nézzük ezeket sorban:

Change Drive Type: ezt már használtuk, ezzel lehet a drive adatait bekérni.

Modify Bad Block List: itt lehet a rossz blokkokat lefoglaltatni. (Én még ezt nem használtam ;-).)

Low-level Format Drive: ezzel lehet egy alacsony szintû formázást végrehajtani. Vigyázzunk vele, mert minden beállítást töröl! Egy már használt (de új winyón is) érdemes lehet alkalmazni partícionálás elôtt.

Partition Drive: a partíciók mérete és a file rendszer állítható itt be.

Verify Data on Drive: a HD-t ellenôrzi. Mivel egy nagyobb HD-n ez igen sokáig eltarthat, ezért azt ajánlom, hogy csak akkor használjuk, ha valami problémánk van.

Save Changes to Drive: a változtatásokat írja ki a wincsire. Vigyázzunk vele, mert ha valamit rosszul állítottunk be próbálkozásaink során, akkor adatvesztés is felléphet! Van olyan eset, amikor a gadget alkalmazása után reboot-ol a gép!

Help és Exit: segítség, ami eléggé szûkszavú, és kilépés.

  Minket most a Partition Drive érdekel. A megjelenô ablak felsô részén egy "csík" látható, mely a HD-t jelképezi. Összefüggô színnel az aktuálisan kiválasztott partíciót (kiválasztani a partíciót úgy lehet, hogy rákattintunk), raszteres színnel a partíciókat, míg az alap háttér színnel a nem használt területeket jelöli. Az alapbeállítás szerint két egyforma nagyságú partícióra osztja a HD-t, de ezt megváltoztathatjuk. A Delete Partition-nal törölhetjük, míg a New Partition-nal újat készíthetünk, a Default Setup pedig az alap beállításra állítja vissza az egészet. Tehát a partícionálást a következô képen csináljuk. Elôször is kapcsoljuk be az Advenced Options kapcsolót. Utána jelöljük ki a második partíciót, és a Delete Partition gombbal töröljük ki. Ezek után a "csík" alatt található háromszöggel állítsuk be a nekünk megfelelô méretû partíciót, amit a Size felirat után ki is ír a program. A pontosabb beállítás a Total Cyl-nél lehetséges. A Partition Device Name-hoz beírhatjuk a partíció nevét (ez a fizikai neve, olyan, mint a PC-n a C, de itt több karakter is lehet, általában DH0, DH1 stb.). Mivel ez az elsô partíció fizikailag a lemezen, ezért ezt tekinti a program a Boot partíciónak, ezért van a Bootable kipipálva (egyébként bármely partíció Boot-olhatóvá tehetô, sôt akár mindegyik is, a boot-olási sorrendet a Boot Priority értéke szabályozza). Érdekes lehet a Buffers értéke is. Nagyobb buffer esetén valamelyest gyorsabbá válik a lemezkezelés, de ez több memória foglalással is jár (ezt hagyhatjuk az alap 30-ason). (AFS, PFS, PFS2 esetén ezt nem jó bizonyos szint alá, illetve fölé állítani, lásd dokumentációk.-Emeric SH) A File System beállítása a következô lépés. Ha nem az alap FFS rendszert akarjuk használni, akkor az Add/Update... gombra kell menni, ahol betölthetô egy másik File rendszer is. (Ezzel most részletesen nem foglalkozom.) Ha az FFS mellett maradunk, akkor kattintsunk a Change... gombon. Ebben az ablakban kiválaszthatjuk a File System-et, mi a Standard File System-re állunk. Esetleg még bekapcsolhatjuk a Directory Cache-t is (3.x alatt). Amit lassabb winyóknál esetleg még érdemes megváltoztatni, az a MaxTransfer értéke, ami legyen 0xffff, mert ez eredeti érték esetleg régebbi, lassabb winyóknál mentési problémát okozhat (gyors HD-nél a MaxTransfer megváltoztatása nem feltétlenül szükséges). Itt még megemlítem, hogy az Automount this particion kapcsolót, ha kikapcsoljuk, akkor a rendszer azt a partíciót nem mount-olja fel, így "elrejthetô" az esetleg nem használt, vagy emulátor számára partícionált rész. Ha itt beállítottunk mindent, akkor kattintsunk az Ok-ra.

  A következô partíció létrehozásához kattintsunk a New Partition gombon és utána a "csík"-on kattintsunk az üres területre, majd hasonló módon járjunk el, mint az elsô partíció esetében. Vagyis állítsuk be a méretet és a File rendszert. Itt ne felejtsük el megváltoztatni a partíció nevét a Partition Device Name alatt! A többi partíciót is hasonló módon hozhatjuk létre mindaddig, amíg az egész HD-t fel nem osztottuk. Ezek után menjünk az Ok gombra, hogy visszakerüljünk az alap ablakra. Itt menjünk a Save Changes to Drive gadget-re, majd az esetleges kérdezôknél nyomjunk Ok-ot. Ha mindent jól csinálunk, akkor reboot-ol a gép, és újra feláll a lemezrôl, de most már megjelennek a partíciók is a Workbench-en.
  Ezek után jelöljük ki az egyik partíciót, majd a Workbench Icons menüjének Format Disk... menü pontjával formázzuk meg. Majd végezzük el ugyanezt mindegyik partícióval (természetesen más-más neveken formatáljuk le ôket).
(4 Gb felett a format használata életveszélyes. Mivel egy low level formattal már végigmentünk a winchesteren, 4Gb felett _MINDIG_ quick formattal formázzuk a partíciókat.-Emeric SH)
  A HDToolBox használatához még annyit, hogy egyes paramétereket (Buffers, MaxTransfer, drive neve, Automount, Bootable stb.) késôbb is meg lehet változtatni adatvesztés nélkül, de vannak olyan paraméterek, amelyek megváltoztatása elérhetetlenné teszi az adatokat. A program általában figyelmeztet, ha valami olyat csinálunk, ami az adatvesztést elôidézheti.

Mit rakjak fel rá?

  Ha a formattálással megvolnánk, akkor fel kell rakni az oprendszert a boot partícióra. Vagy felmásoljuk a lemezek tartalmát, vagy installáljuk. (Installkor az Install icont dobjuk be a boot partícióra és innen indítsuk el!) Ha végeztünk, akkor vegyük ki a lemezt a gépbôl és egy Reset-tel indítsuk újra, most már a HD-rôl boot-olva áll fel a rendszer.
  Az Amiga oprendszer több "standard" könyvtárat használ, pl. C, Fonts, Libs, L stb. Itt a rendszer mûködését meghatározó fontos file-ok találhatók. Sok program az installáláskor ezekbe a könyvtárakba is felrak néhány file-t. Ezek lehetnek olyanok, amit kimondottan csak egy program használ, de olyanok is (pl. library-k), amit esetleg más programok is meghívnak. Ilyenkor fordulhat elô az, hogy egy újabb verziójú file-t egy régebbi verziószámúra cserél le egy program. Az újonnan felrakott progi hiba nélkül fut, de egy régebb óta feltett - addig mûködô - program viszont nem. Ez azért van, mert ennek a programnak már egy újabb verziója szükséges a kérdéses file-nak, míg a másik (készítésére nézve régebbi) program installálója azt felülírta egy régebbi változattal. A régebbi progik elfutnak az újabb file verziókkal is, de sajnos az install nem nézte meg, hogy milyen verzió van a gépen. (Ez fõként a régebbi, vagy rosszul megírt installokkal fordul elõ. Ma már kezdünk "kultúrálódni"-Emeric SH :) Ilyen bakik kiküszöbölésére van egy egyszerû megoldás.
  A dolog lényege az összefûzött könyvtárakban rejlik. A rendszerkönyvtárak mellé készítsünk saját könyvtárakat. Pl. a Libs könyvtárhoz az eredeti Libs mellé MyLibs és NewLibs könyvtárat. A könyvtárak összefûzését a Startup-sequence-be végezzük el a következô módon: Assign >NIL: Libs: Sys:NewLibs Sys:MyLibs Sys:Libs (a sorrend lényeges!).
  Az eredeti könyvtárba csak a Workbench file-okat rakjuk, a My kezdetûekbe a különbözô progik file-ait, míg a New kezdetûbe kerülnek installáláskor a file-ok.
  Installáláskor a file-ok a New kezdetû könyvtár részbe kerülnek. Ezek itt is maradhatnak, hiszen a progi itt is megtalálja (általában), de a legjobb, ha egy file másolóval majd átmásoljuk a My kezdetû, vagy az eredeti könyvtárba. Persze, elôtte nézzük meg, hogy nincs-e már olyan nevû file-unk. Ha van, akkor vizsgáljuk meg egy hexaread-del a verziószámokat.(A version parancs az már nem derogál, mi?-Emeric SH :) Ha New-ban szereplô újabb a réginél, akkor másoljuk át (a régit felülírva), ha viszont nem, akkor töröljük ki a New kezdetû könyvtárban levô változatot. A verzió számot a $VER rész után találjuk a file-ban, a nagyobb számú az újabb, de azért nézzük meg a készítés dátumát is a biztonság kedvéért.
  Az ilyen szerkezettel létrehozott könyvtárakkal a programok többsége megfelelôen mûködik, esetleg néhány régebbi programnál okozhat bonyodalmat (általában a Fonts könyvtár összefûzés esetén mondjuk csak az eredeti Fonts-ban található fontokat érzékeli a progi).
  A másik dolog, amit az User-startup-ba érdemes elindítani az a RexxMast program. Ugyanis, ez teszi lehetôvé az Arexx-script-ek futtatását.
  Most közlöm a gépemen levô Startup-sequnce-t és User-Startup-ot. (Jajj, ne-Emeric SH :)

Startup-sequnce:
; $VER: Startup-Sequence_HardDrive 40.2 (25.2.93)
; Startup-Sequence for hard drive systems /Alex '91 módosítással /
C:SetPatch QUIET (Ez így PPC kártyákon fagyást okozhat.-Emeric SH)
(Javasonlán a "run C:SetPatch QUIET <>NIL:" használatát-Emeric SH)
C:Version >NIL:
C:AddBuffers >NIL: DF0: 15
FailAt 21
C:MakeDir RAM:T RAM:Clipboards RAM:ENV RAM:ENV/Sys
C:Copy >NIL: ENVARC: RAM:ENV ALL NOREQ
Resident >NIL: C:Assign PURE
Resident >NIL: C:Execute PURE
Assign >NIL: ENV: RAM:ENV
Assign >NIL: T: RAM:T
Assign >NIL: CLIPS: RAM:Clipboards
;Assign >NIL: REXX: S:
Assign >NIL: PRINTERS: DEVS:Printers
Assign >NIL: KEYMAPS: DEVS:Keymaps
Assign >NIL: LOCALE: SYS:Locale
;Assign >NIL: LIBS: SYS:Classes ADD
Assign >NIL: HELP: LOCALE:Help DEFER
;BEGIN DRAWERS /Alex '91/
Assign >NIL: C: Sys:NewC Sys:MyC Sys:C
Assign >NIL: DEVS: Sys:NewDevs Sys:MyDevs Sys:Devs
Assign >NIL: FONTS: Sys:NewFonts Sys:MyFonts Sys:Fonts Sys:OutlineFonts
Assign >NIL: L: Sys:NewL Sys:MyL Sys:L
Assign >NIL: LIBS: SyS:NewLibs Sys:MyLibs Sys:Libs Sys:Classes
Assign >NIL: S: Sys:NewS Sys:MyS Sys:S
Assign >NIL: REXX: Sys:NewRexx Sys:MyRexx Sys:S
;END DRAWERS
BindDrivers
C:Mount >NIL: DEVS:DOSDrivers/~(#?.info)
IF EXISTS DEVS:Monitors
IF EXISTS DEVS:Monitors/VGAOnly
DEVS:Monitors/VGAOnly
EndIF

C:List >NIL: DEVS:Monitors/~(#?.info|VGAOnly) TO T:M LFORMAT "DEVS:Monitors/%s"
Execute T:M
C:Delete >NIL: T:M
EndIF
SetEnv Language "english"
SetEnv Workbench $Workbench
SetEnv Kickstart $Kickstart
UnSet Workbench
UnSet Kickstart
C:AddDataTypes REFRESH QUIET
C:IPrefs
C:ConClip
Path >NIL: RAM: SYS: C: SYS:MyC SYS:C SYS:Utilities SYS:Rexxc SYS:System S: SYS:MyS SYS:S SYS:Prefs SYS:WBStartup SYS:Tools SYS:Tools/Commodities
IF EXISTS S:User-Startup
Execute S:User-Startup
EndIF
Resident Execute REMOVE
Resident Assign REMOVE
C:LoadWB
EndCLI >NIL:

User-Startup: (az /* */-be rakott dolgok csak megjegyzések NE! gépeld be!)

copy >NIL: Env:Sys/def_RAM.info ram:Disk.info /* ez itt a RAM: disk iconjának átmásolása, nem kötelezô */
RexxMast >NIL:
;BEGIN /* innen pedig a különbözô progik Assign-jai következnek */

Az alap oprendszer felrakása után a Prefs könyvtárban található programokkal konfigurálhatjuk a rendszert ízlésünk szerint. Az oprendszeren kívül hasznos lehet még pár szoftver feltelepítése. Ilyen lehet a magyar Locale, amit nem tartalmaz az OS, de az Internetrôl letölthetô. Jó szolgálatot tehet egy patch program (MCX, MCP), amivel néhány dolgot, pl. blanker funkció, NoClick stb. érhetünk el. (NoClick-hez én azért a V36NoClick használatát javasolnám inkább-Emeric SH) Néhány DataType is elkél, pl. GIF, JPEG stb., ami az alap oprendszerben nincsenek meg. Ma már MUI nélkül sem lehet elképzelni az életet, ha csak a regisztrálatlan verzióval rendelkezünk, akkor is érdemes feltenni. Az AHI is felrakható, bár ez inkább csak annak lényeges, akinek hangkártyája van (és olyannak is, akinek nincs, mert ma már egyre több program használja). A grafikus kártya tulajoknak pedig a CyberGFX, vagy a Picasso96 grafikus rendszert is installálni kell. Néhány régi, vagy az új, PPC-s turbó kártyákhoz adott programokat is fel kell rakni, természetesen csak annak, akinek ilyen hardvere van. A CD-ROM tulajdonosoknak egy CD-ROM FileSystemet is telepíteni kell. És természetesen sok más program is, pl. tömörítôk, library-k stb. is jó, ha van a gépen.
  A rendszer "felépítésénél" számoljunk azzal, hogy viszonylag sok idôbe fog telni, míg egy hatékonyat létrehozunk. Aki egy kisebb kapacitású HD-rôl tér át egy nagyobbra, természetesen megcsinálhatja, hogy HD-ról HD-ra másol, így gyorsabb. Ezt más is megtehetné, mondjuk úgy, hogy a haver wincsijérôl szedi le a rendszert, de ha különbözô a két gép konfigja (itt fôleg a turbókártyára, grafikus kártyára, stb. gondolok), akkor lehet, hogy nem fog minden mûködni a másik gépen, valamint sok olyan file is lehet a HD-n, amire nekünk nincs is szükségünk, és ember legyen a talpán, aki ezeket kiválogatja. Ezért itt azt ajánlom, hogy inkább lemezrôl, esetleg CD-rôl egyenként telepítsük a számunkra szükséges programokat.

Hogyan tartsam karban a winchesterem?

  Természetesen nem kell kiporszívózni, vagy a fáradt olajat leengedni ;-), de jó, ha egy-két dologra odafigyelünk.
  A programok telepítésénél - ha szabványos Install-lal megy - akkor mindig kapcsoljuk be a Log File kapcsolót, ami az installálás meneteit ASCII formátumban lementi egy install_log_file nevezetû file-ba. Itt aztán megnézhetô, hogy milyen lépések történtek a telepítés közben, és milyen file-okat hova helyezett. Ezt a file-t általában abba a könyvtárba teszi, amibe a programot rakta, de néha a RAM: diskre írja, ilyenkor másoljuk át a program könyvtárába. Ha a telepítés megvan, akkor a Log File alapján keressük meg azokat a részeket (library, device stb.), amelyeket nem a program könyvtárába tett, hanem más - általában a rendszer - könyvtárakba. Ezeket a file-okat comment-ezzük meg, írjuk be a comment-be, hogy melyik program telepítette fel. Ez azért szükséges, hogy a program esetleges eltávolításakor ezeket a file-okat is le tudjuk szedni, mert egyébként feleslegesen ott maradnának (mint szeretett Windows-unknál, bár ott már van Uninstall is!) (Néha. Egyébként tudtommal az Amineten van egy program, ami a logok alapján uninstallál-Emeric SH).
  Ha esetleg eltávolítottunk egy programot, akkor ne felejtsük el az ENVARC: könyvtárból is törölni a beállításait, valamint az User-startup-ból is törljük ki az Assign-okat (már, ha csinált ilyet a törlendô program)!
  Ha egyes letörlendô file-oknál (általában library-k) nem vagyunk biztosak, hogy mely programok használják, vagy egyáltalán kell-e más programnak is, akkor ne töröljük egybôl a file-t, hanem nevezzük át, mondjuk, tegyünk a neve elé egy off_ szócskát. Ha a gép huzamosabb használat során nem hiányolta egyik program sem, akkor törölhetjük (vagy hagyjuk a HD-n addig, amíg nem kell több szabad hely rajta).
  Természetesen, hogy ezeket - és még sok más dolgot - kényelmesen elvégezhessünk szükségünk lesz egy Filekezelô programra. Bár Workbench-bôl is sok mindent meg lehet csinálni, ezekkel azért sok minden könnyebb és egyszerûbb. Ilyen Filekezelô program, pl. a DirectoryOpus4.12, ami kereskedelmi termék, vagy a FileMaster3.1, ami mára már szabadon használható shareware progi. Az 1.3-as OS alatt pedig a DiskMaster volt a sláger.
  A winyón esetlegesen fellépô hibák kijavítására is van pár program. Pl. QuarterBackTools, DiskSalv stb. Ezek kimondottan az oprendszer file rendszereit támogatják. Más file rendszerekhez (AFS, PFS2 stb.) is találhatók azonban ilyen rendeltetésû programok.
  A winchestert idônként optimalizálni (PC-s "tájszólásban" defregmentálni) kell. Erre azért van szükség, mert a file-ok felírása, leszedése közben nem egyenletesen, egymás után kerülnek fel a HD-re az adatok, úgymond töredezetté válik a winyó. Ez nem olyan nagy probléma, a HD továbbra is kifogástalanul mûködik, csak ilyenkor egy kicsit lelassul a file-ok betöltése. Ezért kell ezt a töredezettséget megszüntetni. Az optimalizálás is több programmal elvégezhetô. Ilyenek, pl. a már említett QuarterBackTools, ReOrg 3.11 (ez szabad progi, és nagyon jó!), stb. Mivel ez egy hosszadalmas, és igen veszélyes mûvelet ezért nem ajánlott nagyon gyakran elvégezni, de nagyobb töredezettségnél (ezt általában százalékban jelzik az optimalizáló programok, aztán mindenki döntse el, hogy neki hány százaléktól nagy a töredezettség ;-)) azért már érdemes megcsinálni, mert ilyenkor már igen érezhetô a winyó lassulása. (Imádkozzunk, hogy ne legyen áramszünet... Fõleg nagy optimizációs buffernél. 5 megányi anyag a vinyóról innen-onnan összeszedve, csak a ramban... brrr.... szükséges, de életveszélyes.-Emeric SH)
  A HD-n található adatokat néha érdemes archiválni az esetleges HD katasztrófák utáni adat-visszaállítás miatt. Ezekre különbözô Backup programok vannak, pl. QurterBackup, AmiBackup stb., amelyekkel lemezre, vagy esetleg Tape-re (bár ez nem gyakori hardware egy Amigásnál) lehet a winyó tartalmát menteni. Sajnos egy nagyobb HD lementése lemezekre, mára már nem megoldás. Így itt inkább a CD-re írás, cserélhetô, nagyobb kapacitású hordozóra (ZIP, JAZ, LS120 stb.) történô archiválás jöhet szóba, vagy a VideoBackupSystem alkalmazásával a videokazettára történô mentés.

Itt most befejezném. Nem állítom, hogy a szóba jöhetô összes problémát, kérdést érintettem, vagy minden kérdésre részletes, kimerítô választ adtam, de remélem, azért néhányan profitálnak az itt leírtakból.

- Alex '91 -